Larvikas policijas Kriminālo izmeklējumu departamenta galvenais inspektors Viljams Vistings uzsācis šķietami neatšķetināmu mīklu par vasarnīcu rajonā izdarītu slepkavību. Domu pavedieni ved visdažādākajos virzienos, aizvedot Vistingu tālu prom no slepkavības norises vietas — no Norvēģijas uz Lietuvu, kur visrūdītākie noziedznieki kļūst par neatsveramiem lieciniekiem, kas palīdz lietas atrisinājumam. Cauri visam vijas inspektora meitas Laines kaislīgā mīlestība ar Tomiju, kurš savulaik tiesāts par narkotikām... Sapņi mijas ar realitāti un aptveramais kļūst redzams arvien skaidrāk!
Jorn Lier Horst (born in Bamble, Telemark 1970) is a former Senior Investigating Officer at the Norwegian police force. He made his literary debut as a crime writer in 2004 and is considered one of the foremost Nordic crime writers.
His series of mystery novels starring chief inspector William Wisting provides a detailed and authentic insight into how criminal cases are investigated and how it affects those involved, whether private or professional. The books represent a simple and accurate picture of the modern Nordic societies and is characterized by political and social commentary subtext.
Con esta novela descubro a un nuevo autor noruego, desconocido prácticamente en España, y, la verdad, ha sido un grato descubrimiento. Un policíaco que cumple todas las reglas del juego (al parecer, el autor perteneció al cuerpo, y se nota en sus detalladas descripciones). Está lejos de llegar al refinamiento y, también, (¿por qué no decirlo?), a la negrura de autores tan prestigiosos como Nesbo. A cambio, gana en credibilidad y, posiblemente, en poder alcanzar a un mayor rango de lectores, ya que la trama no contiene elementos escabrosos ni macabros. Vaya lo comido por lo servido.
Una serie de robos en unas cabañas de veraneo en la región costera de Vestfold conduce al descubrimiento de un cadáver en el interior de una de ellas. No será el único, ya que la hija del inspector Wisting encontrará otro cuerpo al día siguiente. El inspector se hará cargo de una investigación que terminará conduciéndole a Vilna, capital de Lituania, a escasas dos horas de vuelo de Oslo, pero a un mundo aparte en cuanto al bienestar social se refiere. Interesantes las observaciones del inspector sobre esas diferencias. Como aderezo, cientos de pájaros caen fulminados durante la investigación en Noruega, y Wisting se pregunta si tendrá alguna relación con el caso.
Como suele ocurrir en el mundo editorial, por arte de birlibirloque nos traducen al castellano nada menos que el número siete de esta serie que, al parecer, va ya por la entrega catorce. Hay otra recién editada: “Perros de caza”, que ya tengo en mi lista de espera. En inglés hay alguna más traducida, pero también sin mucho orden. Será mi única opción de ponerme un poco al día con un autor que, vista esta primera entrega (pero la séptima de su serie), tiene cosas interesantes que decir en el panorama literario de la novela policíaca procedente del frío.
Una novela entretenida. La investigación está bien. Los personajes, bien. La ambientación, bien. Pero todo muy frío, como el tiempo de Noruega. Hay algún atisbo de pasión y emoción que dura un momento y muere en el tiempo que tardas en leer tres líneas más.
An entertaining novel. The research is ok. The characters, ok. The setting, ok. But all very cold, like the Norwegian weather. There is some hint of passion and excitement that remains a moment and dies in the time it takes you to read three more lines.
'' Η νύχτα ήταν παγωμένη : η ανάσα του σχημάτιζε λευκό αχνό μπροστά στο πρόσωπό του. Από μακριά ακούγονταν τα αφρισμένα κύματα, ενώ ο υγρός αέρας έφερνε στη στεριά μικροσκοπικούς κόκκους από θαλασσινό αλάτι. Καμιά πενηνταριά μέτρα πιο κάτω η ανεμοδαρμένη ακτή, με τους γυμνούς βράχους να γίνονται ένα με τη μαύρη θάλασσα. Το φως από το φάρο σε ένα από τα νησιά έξω από τα φιόρδ άστραφτε πάνω στην ταραγμένη επιφάνεια του νερού που κυλούσε στη στεριά. Χαμηλά, πλάι στο κύμα είδε το περίγραμμα ενός σπιτιού.''
''Έγκλημα στα φιόρδ'' και από τις πρώτες σελίδες ο Horst φτιάχνει την κατάλληλη ατμόσφαιρα σε μια περιοχή νότια του Όσλο, όπου η αστυνομία καλείται να διαλευκάνει ένα έγκλημα, που αποδεικνύεται πως είναι απλά η αρχή …πολλών εγκλημάτων. H υπόθεση που αναλαμβάνει το ερευνητικό σώμα με επικεφαλής τον Βίλιαμ Βίστιν είναι περισσότερο πολύπλοκη απ΄ότι φαίνεται. Με φόντο παγωμένες, σκοτεινές νύχτες, όπου η βροχή σπάνια σταματά, στήνεται μια ιστορία με αρκετό μυστήριο, με ανατριχιαστική αγωνία και με απρόβλεπτη εξέλιξη και παράλληλα ο αναγνώστης παρακολουθεί βήμα –βήμα τις έρευνες του ειδικού τμήματος που είναι δοσμένες με ρεαλιστικό τρόπο από τον συγγραφέα. Ο ρεαλισμός είναι εμφανής σ΄όλο το βιβλίο μιας και ο Horst – πρώην αστυνομικός επιθεωρητής – ξέρει καλά να δείξει τις μεθοδευμένες κινήσεις του ερευνητικού τμήματος στην προσπάθειά τους να ακολουθήσουν το πιο μικρό ίχνος που θα τους φέρει στην διαλεύκανση του εγκλήματος. Η ρεαλιστική απεικόνιση του έργου των αστυνομικών , και η παράλληλα δοσμένη – σε μικρές δόσεις - εικόνα της δύσκολης ζωής τους, ή η εικόνα των ανθρώπινων αδυναμιών τους, χωρίς αυτή να μετατρέπεται σε μελόδραμα, είναι στοιχεία που με κέρδισαν.
''Στον Μάρτιν Άλμπεργκ έβλεπε έναν κουρασμένο αστυνομικό, κάποιον που είχε συναντήσει πάρα πολλούς ανθρώπους που είχαν υποφέρει από την εγκληματικότητα, πάρα πολλούς ανθρώπους που τους είχαν κλέψει την ασφάλεια. Η καθημερινότητά του ανάμεσα στους Ανατολικοευρωπαίους εγκληματίες είχε σβήσει τις διαβαθμίσεις. Θα μπορούσε να σκεφτεί κανείς πως συνέβαινε ακριβώς το αντίθετο, όμως η αλήθεια ήταν πως, όταν κάποιος κουραζόταν, έχανε την ικανότητα να αφομοιώνει την πολυπλοκότητα του κόσμου και κατέληγε να βλέπει τον εγκληματία και το θύμα σαν άσπρο και μαύρο, χωρίς τις ενδιάμεσες αποχρώσεις, παρ΄όλο που βαθιά μέσα του ήξερε πως δεν ήταν πάντα εύκολο να αποφασίσει πού βρισκόταν η ηθική ενοχή. ''
Ο Βίστιν ο επικεφαλής των ερευνών για τη διαλεύκανση των εγκλημάτων είναι ένας αστυνομικός επιθεωρητής με ''ανθρώπινο χαρακτήρα''. Η προσωπική του ζωή, οι απόψεις του για τη μετανάστευση, ή για τις κοινωνικές ανισότητες, ακόμη και οι σκέψεις του για την εμφανή διαφοροποίηση της εικόνας του οργανωμένου εγκλήματος των τελευταίων χρόνων, θίγονται παράλληλα με την εξέλιξη της ιστορίας.
Εν τέλει το ΄΄ έγκλημα στα φιόρδ ΄΄ είναι ένα καλογραμμένο μυθιστόρημα γεμάτο ένταση, μυστήριο, και ανατροπές, δοσμένες μέσα από μια καλοδουλεμένη πλοκή. Οι φαν του είδους δεν πρόκειται να απογοητευτούν.
Ένα τίμιο, αξιοπρεπές αστυνομικό μυθιστπόρημα, χωρίς κάτι που να το ξεχωρίζει ιδιαίτερα από άλλα της σκανδινβικής σχολής. Είναι αρκετά καλογραμμένο, οι ήρωες ανήκουν στην πραγματικότητα και δρουν όπως ο μέσος άνθρωπος, ενώ η λύση του μυστηρίου έρχεται σταδιακά και με φυσικότητα.
Dažniausiai policininkai tiriantys nusikaltimą, nesvarbu koks jis bebūtų, lenktyniauja su laiku: kuo daugiau laiko praėjo, tuo sunkiau tiksliai atgaminti liudytojų matytus vaizdus ar girdėtus garsus/ prisiminimus, tuo daugiau įkalčių būna sunaikinti gamtos ar pašalinių žmonių. Tad man buvo labai keista, kad toks patyręs tyrėjas daugeliu atvejų nesiskubino- nei pamatyti vienos aukos veido, nei patikrinti jo kišenių, gal ras dokumentus ar ką nors, kas padėtų nustatyti jo tapatybę. Ir kodėl Vistingas negalėjo papasakoti Linai to, ką sužinojo? Na ne visko, be smulkmenų, bet bent jau esmę? Gal ji būtų galėjusi atsakyti į kai kuriuos klausimus, arba kai kurios detalės, atrodžiusios nesvarbios tada, dabartiniame kontekste įgautų prasmę. Arba priešingai, kodėl Lina negalėjo pasidalinti savo įtarimais su tėvu? Ir galiausiai, mane šiek tiek erzino rašymo stilius - sausas bei monotoniškas, nuobodus. Labai trūko bent jau bandymo perteikti veikėjų jaumus.
Closed For winter is the 7th book featuring Norwegian detective William Wisting, but the second to be published in English. This should be confusing, but thankfully author Jorn Lier Horst provides an introduction for the reader explaining where things stand at the start of the novel. Horst gives us another well written police procedural, & uses his knowledge as a former Senior Investigating Officer in the Norwegian police to give an authentic flavour to things. The characters are very well drawn, & Horst's description of a group of isolated summer homes closing for winter adds some great atmosphere. There are plenty of plot threads that are neatly pulled together & I found this Wisting novel more enjoyable than the first.
Είναι μια καλογραμμένη ιστορία με τον γνωστο μας αστυνομικό Βιστιν, την κόρη του Λινε για την διαλεύκανση φόνων σε εξοχικές κατοικίες στην Νορβηγία. Μου θύμισε αναμνήσεις και εικόνες απο ταξίδι μου στην Νορβηγία. Σαν να ημουν εκει, στα φιορδ ξανά. Η περιγραφή του τοπίου, του κρυου και της εξοχής ταυτόχρονα με την εξέλιξη της ιστορίας. Υπάρχει αγωνία και ολοένα καινούργια στοιχεία για την υπόθεση. Μια συναρπαστική αστυνομική περιπέτεια για όσους αγαπούν αυτό το είδος. Μου αρέσει η γραφή του Horst. Αξίζει 5 αστεράκια!!
I'd give this book somewhere between 3.5 - 4 stars! This is a very methodical and detail-oriented police procedural. The author's personal experience working in the police is evident in his writing, and I loved how true-to-life the story's central investigation seemed.
The main character, police officer William Wisting, is a very ordinary man - he's not a "troubled" or "loner" cop. While I absolutely love stories with loner cops, it was a refreshing change of pace to read about a man who is just plain hard-working, loyal, and trusting in his team. I did wish for a bit more fleshing out of Wisting as a character, though - because the story is such a procedural, I didn't feel an emotional connection with Wisting. I did, however, love the storyline that developed with Wisting's daughter, Line -- Line adds an endearing dash of humanity to a story that is otherwise very much focused on police methodology and investigative details.
All in all, this read was exactly what I was in the mood for! I love a good procedural when it's cold and snowy out, and this book was just right. A very solid choice if you're in the mood for a slow-burning, methodical crime story.
Ha minden skandináv krimiírónak lenne egy eposzi jelzője - mondjuk "Izlandi Mészáros", "Pszichohentes", ilyenek -, akkor Horstnak az jutna, hogy a "Norvég Szakszerű". Ami talán sótlan, de nem a legrosszabb, ami megtörténhet egy szerzővel.
Messziről lerí a regényről, hogy egy egykori nyomozó írta: sehol egy kannibál sorozatgyilkos, sehol egy mélyben meghúzódó trauma, csak egy félresikerült rablás meg pár földhözragadt kokaincsempész. Wisting sem egy zseniális különc, aki a múlt árnyainak énekét alkohollal tompítaná - egyszerűen egy remek iparos, aki nem zseniális revelációkra támaszkodik, hanem a tökéletesre csiszolt szakmai rutinra. Nem magányos farkas, hanem egy kollektíva tagja, amely kollektíva semmi különöset nem csinál, csak a munkáját végzi - tanúkat hallgat ki, beépített emberekkel tárgyal, benzinkutak biztonsági kameráinak felvételeit nézi egész éjszaka, kompok utaslistáit böngészi, egyeztet más országok rendvédelmi szerveivel, az eredményeket precízen táblázatba vezeti, hogy a kollégák is tanulmányozhassák, satöbbi. Pont mint az életben. És istenemre mondom, sokkal szerencsésebb az az állam, ahol a jól bejáratott rendőri rutin áll szemben a bűnözőkkel, mint amelyik rakoncátlan zsenikre kénytelen hagyatkozni.
Van ebben a kötetben valami kellemesen amatőr. Úgy értem, Horst nem azzal akarja elkábítani az olvasót, hogy regénytechnikai bravúrokkal sorozza meg. Nincsenek fáradságosan felépített drámai jelenetek*, sikoltozva menekülő cheerleaderek, akiket meg kell menteni, és nincsenek feloldhatatlan morális kérdésfeltevések sem**. Csak szakszerűen ábrázolt nyomozati folyamat van, ami leginkább a kútásáshoz hasonlatos: a rendőrök ásnak, ásnak, addig ásnak, amíg el nem jutnak a vízig. És az van, hogy nem azért jutottak el oda, mert zseniális kútásók. Hanem egyszerűen értenek a szakmájukhoz. És hajlandóak addig ásni, amíg kell.
* A drámaisághoz Horst azzal kerül a legközelebb, hogy beemeli a szövegbe Linát, Wisting lányát, aki újságíró, ráadásul élettársa révén veszedelmesen belekeveredni látszik az eseményekbe. Ugyanakkor kettejük kapcsolata higgadt és kiegyensúlyozott, a szerzőnek eszében sincs meghullámvasutaztatni őket. ** Egy azért akad: a kelet-európai bevándorlók kérdése, akik tevékenységükkel bizony rontottak egy szemernyit a norvég rendőrségi statisztikákon. Ez a szál egy litvániai kitérő alkalmával kifejezetten direktben is bele lett szerkesztve a regénybe, amiben azért éreztem egy pici didaktikusságot.
Διάγω μία περίοδο του βίου μου που δεν είμαι και για πολλά πολλά ... Η ιστορία του κόβιδ - δεν ξέρω για τους υπόλοιπους - αλλά εμένα τουλάχιστον με έχει ξεμοντάρει τελείως και προκειμένου να αποφύγω βαθυστόχαστες φιλοσοφικές αναζητήσεις σχετικές με το πού πάω και ποια είμαι εν τέλει, προτίμησα να το ρίξω στους αστυνομικούς γρίφους. Ασφαλές πεδίο ... Ξεκίνησα με το "Έγκλημα στα φιορδ" και συνέχισα με ένα ακόμη του ίδιου. Δεν μπορώ να πω ότι ενθουσιάστηκα ιδιαίτερα. Ίσως γιατί δεν κατάφερε να με κάνει να αγωνιώ για την εξέλιξη έτσι ώστε να αυξήσω ανάλογα και το ρυθμό διαβάσματος.
Στα πλεονεκτήματα του βιβλίου ήταν ο απολύτως καθημερινός ήρωας, χωρίς πάθη και δυσεπίλυτα προσωπικά προβλήματα. Ένας τυπικός σοβαρός Σκανδιναβός, αυτό πρέπει να τονιστεί, για να μην περιμένει ο αναγνώστης ποταμούς εκφρασμένων συναισθημάτων, οργίλες ή σπιρτόζικες απαντήσεις και στοιχεία μεσογειακού ταμπεραμέντου.
Ένα ακόμα πλεονέκτημα του βιβλίου είναι οι ατμοσφαιρικές περιγραφές του τοπίου των φιόρδ του Όσλο. Προκαλούν, τουλάχιστον ζήλια στον αναγνώστη, όλα αυτά τα μικρά μεν αλλά με θαυμάσια θέα στη θάλασσα εξοχικά, στην περιοχή που διαδραματίζεται η ιστορία.
Η πλοκή είναι μετρημένη και προσεκτική. Ένα ένα κομματάκι μπαίνει στη θέση του για να συμπληρωθεί στο τέλος η εικόνα, χωρίς ιδιαίτερες εξάρσεις. Αυτό που μένει ως πικρή διαπίστωση και κοινωνικό σχόλιο ήταν η αντίθεση του πλούσιου κράτους της Νορβηγίας με την εξαθλιωμένη κοινωνία της Λιθουανίας η οποία εκτρέφει συμμορίες απελπισμένων κλεφτών που οργανώνουν ταξίδια πλιάτσικου στη γειτονική τους χώρα. Ευμάρεια και πλούτος συν λυμένα προβλήματα έναντι φτώχειας, ανισοτήτων και "αναγκαστικής" εγκληματικότητας.
Αντιγράφω ένα ενδιαφέρον απόσπασμα που αφορά τον ήρωα επιθεωρητή της αστυνομίας : "Πάντα αντιμετώπιζε τη δουλειά του σαν μία ενδιαφέρουσα πρόκληση και έμπνευση, όμως το καλοκαίρι που είχε μόλις τελειώσει, έχοντας να αντιμετωπίσει έναν διαρκώς αυξανόμενο φόρτο εργασίας που μοιραζόταν σε όλο και λιγότερους, είχε νιώσει πως δεν ήταν καλά. Ήταν μια συνεχής καταπόνηση που κατέληξε σε φυσική και ψυχική κατάρρευση." Διαβάζοντας το παραπάνω, δε μπόρεσα να μη χαμογελάσω (καγχάσω ίσως ταίριαζε καλύτερα) και να μην σκεφτώ την παροιμία "κλαίνε οι χήρες, κλαίνε και οι παντρεμένες". Τι να πούμε κι εμείς οι χορεύτριες;; Ιδιαίτερα αν διαβαστεί η επόμενη παράγραφος όπου το ευνομούμενο κράτος δίνει αναρρωτική άδεια 3 μηνών στον ήρωα να συνέλθει ενώ εμάς μας τοποθετεί επί του στίφτη και μας στριφογυρνάει μέχρι να μείνουμε λεμονόκουπα και στη συνέχεια μας γδέρνει κιόλας, για να αρωματίσει με το ξύσμα μας το κρατικό κέικ ...
Αν και για κάποιους ίσως, οι περιγραφές φόνων δεν αποτελούν ένα ευχάριστο ανάγνωσμα, το βιβλίο καταφέρνει να κάνει κάποιους άλλους να αποδράσουν και να αποφορτιστούν προσωρινά από την πραγματικότητα του κόβιδ, μαζί κι εγώ.
Three facts are to be said: - rain, fog, mud, dead birds, corpses without eyes, that's not the nicest offer, event to a fan of the genre - you are a young woman and you decide to live ALONE in a remote place, in a vicinity of new-found corpses, that's beyond my power of understanding - at first, I thought Mr. Horst was speaking about Lithuania somehow contemptously, but it looks that he has sympathy and understanding for those people, so he gains one more star.
Another English translation of a Horst novel leaves the reader eager to dive into the action. After being ordered to take some time away from the job, Inspector William Wisting makes use of a recently inherited cottage in the Norwegian countryside. The off-season is just beginning, sure to leave him much peace and quiet. Ove Bakkerud likely had the same hopes, which are shattered when he discovers his own cottage has been ransacked and a dead body lies next door. Wisting begins his investigation back in Oslo, while his daughter, Line, chooses to use his cottage to regroup after some personal issues. Wisting's investigation turns up more bodies in the area and no clear motive. Meanwhile, birds begin turning up dead, literally falling from the sky, and Wisting must ponder if there is a connection. Line's issues might be key to a larger crime taking place, which leads Wisting to Lithuania to solve his case before Line's personal life collapses in on her. A wonderful crime that sheds a little more light on Wisting's backstory and the importance that Line plays therein. Wonderful addition to any mystery reader's 'newly discovered' list.
Horst has made his mark in Scandinavian crime writer circles, but is only recently emerging on the English-language scene. This is unfortunate, as the very brief summary offered up ahead of the novel tries to put the characters in their place and catch readers up. There is surely much development to be had and Horst has a rich ability to offer insights and commentary missing from much of the English-language writers of the day. I am eager to read more and praise the well-founded work that Horst puts on offer.
Kudos, Mr. Horst for this wonderfully crafted novel. I wish someone would purchase the rights to all the novels and churn out English versions.
Li algumas críticas negativas e estava meio renitente quanto a começar Fechada Para o Inverno mas ainda bem que o fiz porque valeu a pena. Só tive pena que houvesse assuntos de droga no caso, é um tema que odeio e não consegui fixar-me no enredo quando se falava muito nisso.
Gostei muito de Wisting e da filha, Line. Aquela nota introdutória no início com um resumo dos personagens e da série foi muito bem vinda e deu muito jeito para perceber melhor acontecimentos referidos de passagem.
Achei que o enredo policial teve muito para cativar a atenção, desde a descoberta inicial de um corpo ao confronto de Wisting com um desconhecido que lhe rouba o carro, uma passagem pela Lituânia que mostrou um retrato muito triste deste país e mais.
Una din cele mai întortocheate povești polițiste citite de mine vreodată, nu numai în ultima vreme, deși am cam citit anul acesta și câteva romane polițiste. William Wisting este un personaj ce pare destul de șters, dar care, atunci când își pune în cap să descâlcească ițele unei afaceri tenebroase, devine de neclintit. Politicos, dar determinat, tăcut, dar cu întrebări pregătite și servite exact la momentul oportun, fin cunoscător al firii umane și un adevărat detector de minciuni, Wisting este personajul principal nu numai al poveștii de față, ci al unei serii care numără deja unsprezece romane, cel de față fiind al șaptelea (da, știu, o decizie destul de ciudată din partea editurii să înceapă seria nu cu primul, nici cu cel mai recent roman din serie, ci cu al șaptelea - e drept că acesta a luat și un premiu important în Norvegia). Sincer, mie mi-a plăcut de Wisting. Nu-i cel mai fermecător detectiv din lume, însă nici nu e rolul unui detectiv să fie fermecător. Ci să rezolve cazuri. Iar Wisting este în stare să meargă până-n pânzele albe ca să rezolve enigmele. Spargeri, crime, jafuri armate, incendieri premeditate, o vizită în Lituania, o amenințare care plutește asupra fiicei sale și multe altele. Concluzia? Altă serie de urmărit. Mai multe, pe FanSF: http://wp.me/pz4D9-2DN.
Πολύ μέτριο βιβλίο το οποίο δεν έχει να προσθέσει τίποτα στην παγκόσμια Αστυνομική λογοτεχνία. Η υπόθεση κινείται σε ρηχά νερά, οι ήρωες δεν παρουσιάζουν κάποιο ιδιαίτερο ενδιαφέρον και η εξέλιξη της ιστορίας είναι αρκετά αργή, σε ορισμένα σημεία κουραστική, και χωρίς ιδιαίτερο ενδιαφέρον. Σίγουρα το βιβλίο αυτό δεν ανταποκρίνεται στις πολύ καλές κριτικές που έχει λάβει ο εν λόγω συγγραφέας σε παγκόσμιο επίπεδο. Ωστόσο, θα διαβάσω και επόμενο βιβλίο του για να έχω καλύτερη άποψη για τη γραφή του. Για πολύ χαλαρά αναγνώσματα. (4/10)
Pues vale, empieza el cuarteto Wisting pero tampoco sé si le doy mucho recorrido. Más de lo mismo y se me ha hecho larga, que no es un buen síntoma que digamos Los personajes tampoco es que tengan mucha gracia, o al menos Wisting muy poca. Hace frío en esta novela, aquí tenemos mucho calor pero la lectura me ha dejado frío. Así como el título es "Cerrado en invierno" yo lo cierro en verano.
Un libro donde resalta tanto el personaje como la propia trama
Una novela policiaca de corte clásico. Un investigador y su equipo que poco a poco van descubriendo las pistas hasta encajar todas las piezas de este caso complejo.
El autor antes de dedicarse a escribir, trabajó como inspector de policía. Se nota a la hora del detalle y el conocimiento de los procedimientos policiales y la forma en que retrata la "clase policial". No hay ningún poli en el libro que sea malo, corrupto o incompetente. A Wisting, buen poli e intuitivo, le ha dotado de un cariz humano, que aunque me ha caído simpaticote, casi resulta demasiado perfecto. Sin dejar de lado la ley, es capaz de ver más allá y plasmar la motivación que hay detrás de algunas conductas delictivas.
No tiene un ritmo trepidante, aunque sea de lectura rápida. Ha sabido mantener la expectación y el suspense, aunque alguna cosilla he adivinado. Tiene un punto de crítica social, cuando nos habla de la situación en Lituania.
Anteriormente hay publicados (y no traducidos) 5 libros de la serie del inspector William Wisting, aunque por "motivos editoriales" este sea el primero de la serie El cuarteto de Wisting. No lo he sabido hasta terminar el libro. Durante su lectura, me ha dado la sensación de que podría haber algo previo, pero tampoco creo que fuese muy determinante. Además, la editorial ha indicado que próximamente publicará los siguientes títulos de esta serie:
- Perros de caza - El hombre de las cavernas - Prueba de fuego.
No me gusta que dejen los primeros libros sin traducir, ni empezar las series a medias, pero ya que lo he hecho ... solo espero que la editorial no tarde mucho en publicar los siguientes. Me gustaría continuar con la serie.
This one was ok. It's an exhaustive police procedural. Very close to the author's "real thing" type of work. And the story line with the daughter, Line- it's extensive too. But just almost "too much" so. The length lost a star.
Wisting is a excellent characterization. And the police width and depth of this one just overcame him, himself, IMHO.
Not my favorite, but I'll keep reading the ones which are translated into English. Because I find Nordic mystery/ police work novels are usually to scale and to mood- stark and sometimes going over to sublime. This particular one differed- as the "opposition" was larger and more urban and international seated than the usual Nordic.
Kaut kā ne tā. Nevar saprast, vai vaina autorā vai nemākulīgā tulkojumā, bet galarezultāts gaužām vājš. Līdz galam izmocīju, bet tikai tāpēc, ka bija ilgi jābrauc un nekā cita nebija, ar ko pakavēt laiku. Romānā daudz neprecizitāšu, pretrunu, kļūdu, kas izskatās pēc tulkotāja nesaprašanas, ko īsti tulko. Lai gan tas ir loģiski, ja tiek veikts tulkojums no tulkojuma. Vārdu sakot, romāns pazudis tulkojumā.
Novela policíaca nórdica que me ha gustado. Se sale un poco de lo habitual en el sentido que no desarrolla excesivamente la vida y la personalidad de los protagonistas, lo que la hace más dinámica que las habituales del género “nordic-noir”. Una trama interesante, personajes que se hacen querer, giros inesperados.
Μια φαινομενικά απλή υπόθεση στην αρχή, όπου μπλέκονται, όμως, διάφορες πτυχές του κόσμου του εγκλήματος και ο συγγραφέας κάνει μέσω του ήρωα και σχόλια, αρκετά εύστοχα, πάνω στη σύγχρονη κοινωνική κατάσταση. Η υπόθεση έχει αρκετή πολυπλοκότητα ώστε να κρατάει το ενδιαφέρον, αλλά χωρίς να απαιτεί εντατική προσπάθεια από τον αναγνώστη.
Το κλείσιμο της υπόθεσης είναι ικανοποιητικό, ενώ και η τελευταία εκκρεμότητα κλείνει στο τέλος του βιβλίου χωρίς να μένουν κενά και απορίες. Το τέλος έρχεται λίγο απότομα και γρήγορα σε σχέση με το υπόλοιπο και αφήνει μια αίσθηση βιασύνης εκ μέρους του συγγραφέα. Ευτυχώς, όμως, όπως είπα κλείνει με συνέπεια και όλα εξηγούνται πλήρως.
Σε αντίθεση με άλλα σκανδιναβικά αστυνομικά, οι ήρωες είναι προσιτοί και μπορείς να ταυτιστείς μαζί τους. Δεν πρόκειται ούτε για καταθλιπτικό, ούτε για αλκοολικό ήρωα, αλλά παρόλα αυτά έχει πολλά να πει μέσα από την απλή ματιά του στη ζωή. Αυτοί στους οποίους αρέσει η “ατμόσφαιρα” της Σκανδιναβίας αλλά διστάζουν μπροστά στα ψυχολογικά θρίλερ και τους “καταραμένους” χαρακτήρες που μας έχουν συνηθίσει οι συγγραφείς, σε αυτό το βιβλίο θα βρουν αυτό ακριβώς που ζητούν.
Ανακεφαλαιώνοντας μπορούμε να πούμε ότι είναι ένα καλογραμμένο αστυνομικό που αφήνει μια αίσθηση πληρότητας στον αναγνώστη.
Δυστυχώς το βιβλίο είναι το έβδομο της σειράς με ήρωα τον Βίλι Βίστιν, μια πρακτική των εκδοτικών οίκων, κατανοητή ως ένα βαθμό, που ενοχλεί, όμως.
Epá que coisinha tão má...li, esqueci e pela primeira vez tive mesmo de ir trocar (sorry!). Uma investigação banal, uns tipos mortos, trafico de droga na Lituânia, so boring e nada interessante.
Šoreiz jāsaka - paldies Dievam, ka iztulkota sērijas 7.grāmata, iespējams, varbūt tā ir labākā sērijā:) Vispār jau krimiķis, kā krimiķis - diezgan viduvējs, ļoti pamanāmi, ka raksta policists - vairāk policistu ikdienas (kafija) un diezgan dokumentāls vēstījums. Atzīmēšu tikai autora (norvēģis) savdabīgos uzskatus par Austrumeiropu (šai gadījumā - Lietuvu). Piemēram - "Visa valsts ekonomika balstījās uz kontrabandas preču un zagta īpašuma tirdzniecību". Šādā pat veidā iepriecina arī tulkojums. Acīmredzot JUMAVA ietaupa uz redaktoru - citādi nespēju izskaidrot daudzās acīmredzamās kļūdas gandrīz vai katrā lapā. Piemēram - 2 manas mīļākās: "Vistings ielēca mašīnā un iesēdās aizmugures sēdeklī". Mēģināju vizualizēt - kā var ielēkt vieglajā auto, ņemot vērā, ka Vistingam bija ap 50. Nu un pirmā vieta, protams - "... mazajā Arkanzasas pilsētiņā Bībē no debesīm bija nokrituši vairāk par pieciem tūkstošiem mirušu putnu (...). Putni tika pārbaudīti Gruzijas laboratorijās (..)". Ak jā - zvaigzne visiem par centību un neatlaidību)
Το «Έγκλημα στα φιόρδ» είναι η έβδομη περιπέτεια του Βίλιαμ Βίστιν, του κεντρικού ήρωα του βιβλίου.
Αυτή τη φορά, ο αστυνομικός επιθεωρητής έρχεται αντιμέτωπος με μια σειρά διαρρήξεων σε παραθαλάσσια εξοχικά, αλλά και με μια μυστηριώδη και αποτρόπαια δολοφονία, όταν σε ένα από αυτά ανακαλύπτεται το πτώμα ενός άντρα. Εκείνος και η ομάδα του αναλαμβάνουν να ξεδιαλύνουν την υπόθεση, όμως καθώς το κουβάρι της ξετυλίγεται συνειδητοποιούν πως οι διαρρήξεις που έγιναν είναι απλά η κορυφή του παγόβουνου σε μια αρκετά μπερδεμένη και πολύπλοκη ιστορία. Ξαφνικά, τα πτώματα αρχίζουν να πληθαίνουν και ο επιθεωρητής δεν αργεί να καταλάβει πως όλοι αυτοί οι θάνατοι συνδέονται με έναν παράξενο τρόπο, και πως ο ίδιος και οι συνεργάτες του πρέπει να βρουν τη λύση σ’ αυτόν τον περίεργο γρίφο το συντομότερο δυνατόν, προτού η λίστα των θυμάτων μεγαλώσει περισσότερο. Ταυτόχρονα, η κόρη του Λίνε αποφασίζει να μετακομίσει στο εξοχικό τους, προκειμένου να διαχειριστεί τον χωρισμό της από το αγόρι της, που φαίνεται να είναι επίσης μπλεγμένο σε σκοτεινές δοσοληψίες. Η δημοσιογραφική της ιδιότητα θα ξυπνήσει την περιέργειά της και θα θελήσει και η ίδια να βοηθήσει στην έρευνα του πατέρα της, με τον δικό της τρόπο. Και σαν να μην έφταναν τα ερωτήματα που έχουν να διαλευκάνουν οι ήρωες του βιβλίου, έχουν να αντιμετωπίσουν και το περίεργο φαινόμενο των ψόφιων πουλιών που πέφτουν ανεξήγητα από τον ουρανό. Όλα αυτά μοιάζουν αρκούντως μπερδεμένα, και ο Βίστιν θα πρέπει να χρησιμοποιήσει όλη την εξυπνάδα του και την επαγγελματική του εμπειρία για να βρει την άκρη του νήματος και τους ��νόχους των εν λόγω δολοφονιών. Τα ερωτήματα που γυρεύουν απαντήσεις είναι πολλά, και ο επιθεωρητής θα ανακαλύψει γρήγορα πως ο χρόνος που τρέχει είναι ίσως ο χειρότερος εχθρός του.
Η υπόθεση του βιβλίου θυμίζει ένα παζλ, με τα κομμάτια του να βρίσκονται διασκορπισμένα σε διάφορα σημεία, περιμένοντας κάποιον να τα ενώσει. Οι ήρωες του βιβλίου και οι αναγνώστες ‘εργάζονται’ παράλληλα προκειμένου να το πετύχουν. Αρχικά, κανένα γεγονός δεν φαίνεται να ταιριάζει με κάποιο άλλο και όλα μοιάζουν σαν μια άτυχη στιγμή με απρόσμενες συνέπειες. Κι όμως, το έμπειρο μάτι και το κοφτερό μυαλό αρχίζουν να ενώνουν τα κομμάτια, αποκαλύπτοντας μια ευρηματικά πλασμένη εικόνα. Μόνο όταν ο αναγνώστης θα έχει φτάσει στην τελευταία σελίδα θα έχει τη δυνατότητα να τη δει ολοκληρωμένη· μέχρι τότε θα πρέπει να περιμένει την κάθε απρόσμενη εξέλιξη, την κάθε συναρπαστική ανατροπή, το κάθε στοιχείο που έρχεται στο φως. Οι ήρωες είναι καλογραμμένοι, έχουν ο καθένας τη δική του προσωπικότητα και κουβαλούν το προσωπικό τους παρελθόν. Προφανώς στα προηγούμενα βιβλία της σειράς αναφέρονται τα γεγονότα που έχουν προηγηθεί της σημερινής τους κατάστασης. Σ’ αυτό το βιβλίο ο κεντρικός ήρωας, ο Βίστιν, είναι χήρος και συζεί με την τωρινή του φιλενάδα, ενώ και η κόρη του είναι πλέον αρκετά μεγάλη για να έχει τη δική της ζωή και να κάνει τα δικά της λάθη και τις δικές της επιλογές. Άλλωστε, βλέπουμε την καθημερινότητα πατέρα και κόρης να ‘ξεδιπλώνεται’ παράλληλα στις σελίδες του. Παρόλα αυτά, δεν νιώθει κανείς αφηγηματικά κενά· οι αναφορές στο παρελθόν των ηρώων απλά συνδέονται με τον τρόπο που σκέφτονται και πράττουν σήμερα. Τίποτα δεν είναι τόσο σοβαρό, ώστε να επηρεάζει τα όσα διαδραματίζονται στις ζωές τους σε αυτό το βιβλίο. Ένα άλλο θετικό κομμάτι αφορά –όπως σε πολλά σκανδιναβικά αστυνομικά μυθιστορήματα– στο φυσικό περιβάλλον. Έχοντας ως ιδανικό φόντο τη φθινοπωρινή καταχνιά, τα διασκορπισμένα, απομονωμένα εξοχικά και τα νερά της λίμνης που αντανακλούν τα γκρίζα χρώματα του ουρανού, ο Χερστ δημιουργεί ένα άκρως ατμοσφαιρικό σκηνικό που ‘αγκαλιάζει’ τα αποτρόπαια εγκλήματα που γεννάει η ταλαντούχα πένα του. Η δράση επίσης δεν λείπει. Πέρα από τις εξελίξεις που λαμβάνουν χώρα στο νορβηγικό θέρετρο και τα περίχωρα, το ταξίδι του πρωταγωνιστή στη Λιθουανία δίνει την ευκαιρία στον συγγραφέα να περιγράψει την κατάσταση που επικρατεί στη συγκεκριμένη χώρα· μια σύγκριση ανάμεσα στα φτωχότερα κράτη που προσπαθούν να σταθούν στα πόδια τους και στον ευνοημένο οικονομικά ευρωπαϊκό Βορρά, που παρουσιάζει και κοινωνικό ενδιαφέρον για τον αναγνώστη, πέρα από τη συμβολή της στην εξέλιξη της υπόθεσης. Το «Έγκλημα στα φιόρδ» είναι ένα πολυσύνθετο μυθιστόρημα που κρατάει το ενδιαφέρον αμείωτο. Δεν υπάρχουν στιγμές όπου η καρδιά του αναγνώστη θα χάσει χτύπους από μια συγκλονιστική, συνταρακτική εξέλιξη· όμως η συνεχής δράση του θα τον ικανοποιεί ολοένα και περισσότερο όσο θα γυρίζει τις σελίδες. Θα μπορούσε ο επιθεωρητής Βίστιν να… αφηγείται μια παλιά αστυνομική του υπόθεση σε τρίτους – με την έννοια πως η αφήγηση, παρά τις ανατροπές και τις εκπλήξεις, κυλάει ήρεμα και αναμενόμενα, χωρίς έντονες, δραματικές εξάρσεις. Ένα αστυνομικό μυθιστόρημα όμως δεν είναι απαραίτητο να έχει πάντα τέτοιες. Αρκεί να είναι καλογραμμένο, ενδιαφέρον και ανατρεπτικό. Και το συγκεκριμένο βιβλίο οπωσδήποτε διαθέτει αυτά τα χαρακτηριστικά, και με το παραπάνω.
Una novela policiaca de corte clásico que va entretejiendo temas y va volviéndose más y más compleja. Ha sido menos ligera y adictiva de lo que esperaba pero creo que finalmente el autor ha creado una muy buena trama que leer atenta y que cierra de manera magistral. Seguiré con su serie si tengo oportunidad.
I don't really know exactly what it is about Scandinavian crime novels/detective stories/thrillers that I like so much. This one is the first one I've read by Jørn Lier Horst and it is no exception.
Comencé a leer esta novela y a ver la serie Wisting (basado en alguno de estos libros de la saga, aunque aún no sé en cuál) a la vez. Reconozco que a medida que avanzaban las dos tramas, me daba la impresión de que yo, como lectora, iba saltando en dos mundos paralelos que no tenían nada que ver, pero con los mismos policías protagonistas y con Wisting y su hija Line investigando y metiéndose en líos. Por lo menos me ha servido para ponerles cara y pasando un rato entretenido.
Pues aunque la novela está bien valorada me temo que voy a ser nota discordante. El policía comete muchos errores básicos, hasta el punto que te dan ganas de zarandearle, el caso es aburrido y se hace largo y el final tiene partes predecibles totalmente. Vamos, que no sigo con la serie ni ya puestos con ningún otro libro del autor.