"Megbeszéltük a Radóval, hogy naplót fogunk írni, és majd ha öregek leszünk, jót derülünk rajta" - így kezdi naplóját a tizenkét éves Laci, becsületesen bevallva, hogy a derülünk" szót Radótól gyűjtötte, akinek nyelvész a papája, s ezért igen gazdag a szókincse. Laci hűségesen beszámol a kis lakásban élő háromgyermekes Faragó család eseménydús hétköznapjairól, s - valljuk be - cselekvő részt is vállal abban, hogy ezek a hétköznapok minél mozgalmasabbak legyenek. Az olvasó - akinek szerencsére nem kell öregkoráig várnia, hogy Laci naplóján jót derüljön - biztosan a szívébe zárja ezt a vidám, szeleburdi családot, amely kissé zsúfolt lakásába örömmel fogad be minden új jövevényt, legyen az aranyhörcsög, cincér vagy lopótök.
Szeleburdi család is a Hungarian (now classic) children’s book, first published in 1968.
The book is the diary of twelve-year-old Laci, who describes the hectic and adventurous life of his family, friends and neighbors. His narration is really funny and witty, and the stories are filled with joy, friendship, pets and plants. I saw it called the Hungarian My Family and Other Animals.
I read it when I was a kid, and now it is one of my daughter’s summer reads. I enjoyed it again immensely.
A Szeleburdi család klasszikusnak számít ma már, van aki még emlékszik egy csomó dologra, ami hasonló volt a gyerekkorában (mint én :), s van, akit meg az állatos kalandok, a testvérek közötti kapcsolat, a legjobb barát, az undok szomszéd és egyáltalán a hétköznapi csodák azok, amik elvarázsolhatnak, megmosolyogtathatnak és elgondolkodtathatnak.
Olvasó klubbot alapítottunk még általánosban és ott olvastam. Egy röpke délután alatt megvolt aztán kezdtem is újra mert annyira megszerettem. Letehetetlen egy könyv. :)