Sok Rejtő könyvet olvastam már - ez esetben hallgattam ugyan -, de eddig nálam ez viszi a pálmát.
Zseniálisan jól van megírva, minde a helyén van, minden szál elvarródik, emellett nagyon fodulatos (váratlan is van), izgalmas, és persze: humoros. Olyannyira az, hogy miközben hallgattam, néha hangosan felröhögtem, aztán észbe kaptam: mások is vannak körülöttem. De bánja kánya! Legalább volt egy-két jó piilanatuk.
Naszóval, ez egy nagyon jó könyv!
És, nagyon tetszik, ahogy megírja, mindjárt az elején, Rejtő: "A regény úgynevezett előzményein olvasó és író egyaránt szeret hamar túlesni. Az ilyesmi részint unalmas, részint sablonos, különösen ma, mikor a regényírás bizonyos fajtáit már nem is iparszerűen, hanem a konyhaművészet szabályai szerint, kész receptek alapján főzik ki. Például: "Végy két ifjú szerető szívet, törd meg, forrald fel a szenvedélyeket, hintsél a tetejébe egy kis édes egyházi áldást, és jól megfőzve vagy félig sületlenül bármikor feltálalhatod az olvasónak."
Azt hiszem, okosabb, ha egyszerűen beismerem, hogy regényemhez szükséges néhány előzményt közölni az olvasóval."
Aki írni szeretne, szerintem jól teszi, ha - többek között - Rejtőtől is tanul: cselekményt fonni, karaktereket zseniálisan ábrázolni, míves írói, urambocsá' költői eszközöket használni, pont a megfelelő helyen és mértékben.
A jó könyv pedig azért fontos, mert: "Az életünk olyan, mint egy nyári ruha mellénye: rövid és céltalan."