Serenity édesanyjával egy távoli városba költözik, hogy maguk mögött hagyjanak egy múltbéli tragédiát. A lány a helyi egyetemen folytatja tovább a tanulmányait, és már a beiratkozás napján megismerkedik Ace-szel, aki a kar közismert szívtiprójának hírében áll. Ace rögtön meglátja a kihívást Serében, a lány azonban nem dől be a fiú vonzerejének. Hogy lerázza, alkut ajánl neki: ha Ace egy hónapig mellőzi a többi lányt, megkaphatja őt egy éjszakára.
Serének így egyszerre kell szembenéznie a múltjában történt eseményekkel és a fiú iránt érzett egyre növekvő vonzalmával, nem beszélve Rhettről, Ace gúnyos és hűvös legjobb barátjáról, aki a jelek szerint mindig rosszkor van jó helyen. Bár Ace roppant vonzó, úgy tűnik, Serének ez önmagában mégsem elég. Vajon Ace végig csak elcsábítani akarja a lányt, vagy Sere el tudja érni, hogy szép lassan megváltozzon mellette?
Kollár Betti 1998-ban született Budapesten, szociológia alapszakon végzett. 2015-ben indította el blogját, melyen fiataloknak szóló romantikus történeteket tesz közzé mind a mai napig. Írásaiban a szerelem és a humor játszik központi szerepet. Első sikerét A vonzás törvénye című mű hozta meg számára, amely 1,7 milliós nézettségével a maga műfajában az egyik legolvasottabb történetnek számít a magyar olvasók körében a Wattpad-en.
Első regénye, A vonzás törvénye elnyerte a Dugonics András Irodalmi Díjat.
Lehet csak nekem voltak nagyobb elvárásaim ezzel a könyvvel szemben. Szerintem borzasztóan egyszerű és vontatott volt, tipikus wattpad történet, és abból is a kevésbé minőségibb kategória, ami inkább maradhatott volna abban a formában ott. Nincs olyan könyv, amit, ha elkezdek ne fejezném be, de itt minden eddiginél jobban meg kellett magam erőltetnem, hogy tovább tudjam olvasni, mivel a két főkarakter személyisége egyszerűen elviselhetetlen volt. Nem tudom, hogy kinek imponál az, ha valaki ennyire pióca módon tapad valakire, mint Ace, de úgy látszik Serenitynek bejött, mivel az első 30 oldal után már beadta a derekát, ami valljuk be elég gyenge kitartásra vall.
Röviden legyen annyi elég, hogy rossz volt. Nagyon.
(Két csillag indoklása: néha nevettem)
Hosszabban: Mindig egy utolsó suttyónak érzem magam, amiért nem olvasok magyart. Aztán egy ilyen könyv után, mint például ez, rá kell jöjjek, hogy nem alaptalanul teszem mindezt. Tudom, egy könyv alapján nem fair megítélni a többit, de kiindulva abból, hogy ez a könyv mennyire felkapott, mennyire ott van mindenki arcában (bár az nagy valószínűséggel a marketingnek köszönhető, amiért elismerésem), jobbra számítottam.
First of all: Mik voltak ezek a nevek?? Komolyan mondom, néha úgy érzetem magam, mintha valami Zs-kategóriás fantasyt olvasnék, utoljára az olyan könyvekben láttam ilyen neveket. Csak hogy tisztázzuk, nincs bajom az egyedi névadásokkal, de a jóból is megárt a sok, főleg ha még rossz is. Feltételezéseim szerint az írónő fogta magát, beírta gugliba, hogy “különleges amerikai nevek” lehetőleg így, magyarul, csak azért, hogy még irrelevánsabbak legyenek a találatok, legörgetett a lista aljára, találomra kiválasztott tizet, majd tetszőleges sorrendben összerakta őket. Komolyan mondom, a sztori fénypontja volt, amikor valami normális névre akadtam, pl. Ethan Hunt, aki meg ugye nem saját szerzemény, bocs. Apró észrevétel: szerintem sokkal elviselhetőbb lett volna, ha Ace Wilder és nem Wilder Ace (vagy ez egy magyarosított alak? Mert akkor elnézést, én vagyok a hunyó).
Ha már Ace-ről van szó. Az egész karakter annyira görcsös, rá van ragasztva, hogy ő a rosszfiú, és kész, ennyi a személyisége. Hatalmas respect, hogy a mű során ez legalább nem változik, ez tényleg becsülöm benne, hogy nem lett a karakter totál kifordítva.
Ami viszont kevésbé megbocsátható számomra, hogy a két főszereplő között zero chemistry volt. Nem tudom - és nem is akarom/fogom tudni - hogy ez a második rész során hogy változik, de van egy olyan érzésem, nem jó irányba. Ha Sere ráadásul, netalántán véletlenül Rhett-tel keveredik majd össze (ezek is milyen nevek…), azt sem tudnám elképzelni, mivel arra is kábé annyi utalás volt. Visszatérve a kis párosra viszont: Nem viccelek, ha azt mondom, hogy szó szerint hányingerem támadt az első csóknál (aki nem hiszi, fényképes bizonyítékom van róla).
További negatívum, hogy az összes szereplő olyan, mintha 12-14 éves lányok lennének. Mindenki, igen a fiúk is. Példának okáért, Serenity Seggfejként menti el a telefonjába Ace-t, ilyet utoljára kb. hatodikban (?) csináltam. Ace viselkedése, hát még a “szexi dumája” szánalmas. Ennél még a dark romance-ok erotika jeleneteiben elhangzottak is komolyabbak. Azt hagyjuk, hogy a lány anyja olyan, mint Columbo felesége, és hogy tele van felesleges, töltelékkarakterekkel (pl. a fiúbanda plusz két tagja). Mellesleg szegény lánynak két agysejtje volt kábé, és egyik a másikkal ellentétesen működött.
Nem csak a szereplők, de a sztori is egyhangú, kiszámítható és klisés volt. Már az elején rendkívül titokzatos volt, hogy miért költöztek új helyre, aztán amikor mindez kiderült… megint csak azt éreztem, hogy közhelyes, és igazából az egész szituáció szánalmas volt, a kifejtettségéről meg aztán végképp nem is beszélve. A lehető legtöbb fordulatot kijátszotta az írónő, lehetőleg mindet a történet elején, így a vége annyira laposra sikeredett, hogy egész fejezeteket skippeltem, különösebb bűntudat, és későbbi értetlenség nélkül.
SPOILER ALERT: amit értékelek az egészben, mindezek ellenére, a vége nem volt kiszámítható.
Amit még mindenképpen a kontra-listára írnék, hogy az ingerszegény környezetben (mármint hogy a könyvbeli, fizikai környezetben) kiválóan érződik az, hogy kényszeredetten akarta az alkotó Amerikába helyezni a sztorit. Magyar sztenderdeket emelt át, a magyar felsőoktatási rendszerből az amerikaiba. Bármennyire kár (vagy sem) Amerika nem Magyarország, és ez fordítva is igaz. Egy véletlen során megtekintettem egy TikTok videót, amiben Betti azt nyilatkozta, hogy azért ír amerikai környezetben, mert kedveli, cserébe utánanéz a dolgoknak… hát, hogy őszinte legyek, ezt nem igazán éreztem igaznak.
Első regény ide, Wattpad sztori oda - amit amúgy nem gondolok, hogy fair felhozni kritikaként, mert Wattpaden is vannak jó történetek, ráadásul - ahhoz, hogy kézirat könyv formában megjelenjen, millió meg egy ember kezén kell keresztülmennie. Na mármost, kérdezem én: ezek közül az emberek közül senki sem érezte, hogy ez így nem jó, vagy csak senkit sem érdekelt?
Szeretném azt hinni, hogy én voltam túl kritikus a könyvvel szemben, de sajnos nem. Minden negatív komment, amit olvastam, hasonló észrevételeket szemléltetett, mint én. Nyilvánvalóan benne van a pakliban, hogy már kinőhettem ezt a műfajt, viszont a szereplőket még nem, és ez őszintén szólva aggasztó. Szerintem még egészen aranyosra sikeredett volna, de legalább elviselhetőre, ha gimnáziumi környezetbe kerül a sztori.
Már csak azért is 5 csillagot adok, mivel Betti munkásságát évek óta követtem online, és évekkel ezelőtt lehettem olyan szerencsés, hogy hétről-hétre izgatottan olvastam végig a történeteket, amiket a blogjára feltöltött. Így szerettem bele Sere és Ace kapcsolatába. Igaz, bár mára kinőttem ebből a világból és többségében már más fajta könyveket olvasok, hihetetlenül boldogan látogattam vissza, a számomra már jól ismert szereplők közé, és éltem át újra, vagy teljesen először az eseményeket.
Bár összeségében megvannak a történetben a kisebb bukkanók, ezektől függetlenül, egy könnyű, vicces és élvezhető könyv.
Még nem olvastam a könyvet, nem is tervezem, mert úgy érzem, én ebből már legalább 10 éve kinőttem, de olvastam belőle idézeteket és: 1. A/4-es papír? A nevek alapján angolszász/amerikai helyszínen játszódik a történet. Az senkit nem zavar, hogy ott nem ezt a szabványt használják? (https://hu.wikipedia.org/wiki/Papírméret) Igen, az USA-ban nincs A/4-es papír. Hoppá. 2. Az egyik szereplőt komolyan úgy hívják, hogy Ethan Jack Hunt? Ez valami vicc? Tom Cruise még nem telefonált kiakadva? Valakinek ennyire bejött a Lehetetlen Küldetés meg a Jack Reacher? Én is végignéztem az összes MI filmet, de azért valljuk be, elég gyengék (főleg az első néhány mai szemmel, hogy akkoriban mi számított akciófilmnek, milyen dolgokat lehetett eladni), csak az utolsó (6.) az, aminél azt mondanám, hogy ez igen, érdekel a folytatás, kíváncsian várom. 3. Serenity - ezt még értem, hogy kell kiejteni. De Sere? Ezt a magyar olvasók egyébként hogyan ejtik ki? Azt tudom, hogy egy amerikai hogyan ejtené ki, de magyarul mit mondasz? "Szer"? "Szír"? Hmm? (Aki esetleg látta a Marvel kapitány c. filmet, a kiejtésektől ott is kivagyok: Denvers->"denvörsz", DE: Vers->"virsz". Itt is a fejemet verem a falba, mondjuk...) (Vö. Instagram meg Twitter, amit hiába tudom, hogyan kell angolul kiejteni, ha rendesen ejtem ki magyar szövegkörnyezetben, furán néznek rám. Ugyanígy pl., ha a Volkswagen szót nem magyarosan, hanem szépen németül mondom ki.)
Szeretem a new adult köteteket, de ezt olvasva kb. úgy éreztem, mintha a 14 éves lányom mesélné az osztályában folyó dolgokat. Őszintén szólva a történetet gyengusnak éreztem, a karaktereket kidolgozatlannak, Sere pedig kifejezetten idegesített. Kár érte. Háromnál kevesebb csillagot azért nem adtam rá, mert végül végigszenvedtem magam rajta.
Csalódtam, sokkal jobb élmény maradt meg bennem a wattpados verzióból.
A könyv maga elég száraz volt és túl részletes, hamar beleuntam. Amikor egy egész fejezetet szenteltünk egy szoba átfestésének, és mikor a bizonyos megállapodást egyszer újrakezdték, mintha nem az lett volna az egész lényege, hogy eleve ne szegje meg, ne tudjátok meg, mit akartam tenni magammal…
A kapcsolatok nem alakultak túl jól. Ahogy beszéltek és viselkedtek egymással, mintha mindenki ismerte volna a másikat, mintha nekünk is ismernünk kellett volna őket. Így elég nehéz volt kapcsolódni a szereplőkhöz, főleg mivel egyikük sem volt kedvelhető.
A női főszereplő például. Minden meg volt benne, pick me, indokolatlanul undok és nem egy girls girl.
Én értem, hogy egy jó karakternek vannak hibái, de nem kell, hogy az egész karakter egy nagy hiba legyen.
Nem volt szükség arra, hogy önmagán keresse, mi az a különlegesség, ami miatt pont rá hajtott Ace, mikor minden lány, akivel találkozott azzal kezdte, hogy a srác mindenkit megfektet. És két nap ismeretség után szerintem túlzás volt azt állítani, hogy azért volt, mert “kihívást jelentett” és “végre volt valami, amit nem kaphatott meg”. Épphogy beszéltetek két szót, nem tekintett rád sehogy csak egy újabb lehetséges dugásként.
És ennyi volt a férfi főszereplőnk. Idegesítő, “bajkeverő”, egy egyetemista, aki úgy viselkedett, mint, akiben nincs semmi több csak a tény, hogy sokat szexel, meg az, hogy egyáltalán nem tiszteli a határokat. Tényleg nem adott ennél többet. Nem volt dögös, közel sem volt egy jó book bf-hez. Nem tudom ilyen kevés és taszító karizmával, hogyan fektetett meg ennyi csajt…
Valamint minden mellékszereplő nőt, akik odaadták magukat Acenek, úgy állított be az író, vagy legalábbis a női főszereplőnk úgy látta őket, mint üresfejű, hiszékeny, könnyen kapható cafkákat, ami nekem nagyon nem jött be.
Számomra az jött le a könyvből, hogy ja, 14 (nem emlékszem a pontos koromra) évesen tetszett mikor wattpadon olvastam, de felnőttesebb fejjel meg nem ajánlanám, hiába vagyok a new adulthood elején és hiába íródott elvileg new adultoknak.
Egészségtelenül fog fel egy csomó mindent. Nem tudom mennyit változott a wattpados kiadás óta, de ha nem sokat, örülök, hogy teljesen elfelejtettem az egészet és nem tanultam semmit belőle.
Az eleje és a vége jó volt, de valahogy a közepe nagyon unalmas volt. Voltak benne olyan rszek is, amik szerintem nem kellett volna bele, mert semmit nem adnak hozzá a történethez.
A szereplők mind jók voltak, kivéve Serenity-t, aki néha egy hatalmas nagy NLOG (not like other girls). Az ellentét gondolja annak, amit csinál, és néha úgy viselkedik, mintha fiatal középiskolás lenne. Szerintem jobb lett volna, ha a történet egy középiskolában játszódik, és nem egy egyetemen, én keveselltem az érettebb embereket.
Az egész történetben csak Rhettnek van rendes neve.
Borító: 10/7, kicsit dedós, wattpad vibe Történet: 10/7, basic, megszokott Ez a könyv az értékelésem ellenére meghatározó lett, mert ez volt az első, amelynek hatására elkezdtem rendszeresen olvasni. A történet, mint említettem nagyon átlagos. Van egy kis csavar a végen, ami miatt talán izgalmasnak nevezhető a történet. Nem rossz, de számomra kicsit komolytalan. Kezdő olvasóknak ajánlom. Összesítés: 20/14
Szerintem nagyon sokan megéltük a Wattpad csúcskorszakát. Amikor mindenki azon olvasott, fanfictiont, és kezdő írók eredeti munkáit.
(Nem gondolom, hogy minden ami Wattpad az rossz. Nagyon sok könyv van amit szenvedélyesen szerettem általános iskolás diákként, de amikor visszaolvasom ezeket egyetemistaként, kiég az agyam. Lángra gyullad és kifolyik a koponyámon. Ez a könyv pont olyan.)
Tisztában vagyok vele, hogy Kollár Betti ezt a könyvet – a Kosársulival ellentétben – nem W-n publikálta, de az nem változtatja meg a tényt hogy az egész nyelvezet, cselekményszál és a karakterek az átlagos Wattpados történetek szálát követik.
Nem szeretnék belemenni egy hosszú kritikába a könyv semmienségéről. Már a gondolattól is húznám le ezt a három gyászos kis csillagot.
(Arról nem is beszélve, hogy mennyire untatott. Szórakoztató irodalom, hát akkor legalább legyen élvezetes, de az sem sikerült. Könnyek.)
(Az írónő viszont nagyon szimpi, meg jófej meg minden, szóval dúl a láv, nó hét etc.)
Szeretem az e fajta stílusú könyveket. És szerintem is az egy nagy negatívum hogy semmi láng, semmi érzelem nem volt leírva úgy igazan hogy például Serenity mit érez Ace iránt. Megcsókolta és ennyi?! Nem volt leírva milyen érzéseket váltott ki belőle. Egy egy résznél vonatott volt az tény. Szerettem elolvastam, és kíváncsi vagyok hogy hogy folytatódik mert nekem igazából Rhett karaktere jött be igazán😂. Igazi Wattpados story az tény, de mintha wattpadon jobban megfogott mint még amikor anno emlékszem hogy hogy vártam nap kint nap hogy kijöjjön a kövi rész. Sere tényleg nagyon hamar beadta a derekát neki, ezáltal tényleg nem volt nagyon kitartó. De szerettem, izgalommal olvastam mert vártam az olyan részeket amiket igazából utána ugye hiányoltam. De összeségében amúgy nem mondanám rossznak!
This entire review has been hidden because of spoilers.
Nagyon fura olvasmányélmény volt. Sere karaktere az első perctől kezdve nem volt szimpi. Szinte láttam magam előtt az “undorodó fejet” és a fintorgást. Nekem egyáltalán nem jött át, hogy ő egy vagány lány (helyette inkább az, hogy mindenkit lenéz), hiába próbálták a számba rágni a mellékszereplőkön keresztül, és igenis szánalmasan viselkedett, hiába próbálták az ellenkezőjét sugallni szintén a mellékszereplőkön keresztül. Az jó pont volt, hogy ez utóbbit a karakter is így gondolta magáról. Ace karaktere is rettenetesen irritáló volt, nekem nem volt meg köztük a kémia Serével. Rhett karaktere tetszett, és Ethané (és társaságaé) is. A párbeszédek szellemesek voltak, ezért adtam összességében 3*-ot.
A történet visz magával, és könnyen vizualizálható. Tetszett a csavar a végén, ami arra ösztönzött, hogy rögtön elkezdjem olvasni A vonzás szépszégét (2. része a könyvsorozatnak). Összességében azért adok 4 csillagot, mert nem volt az a hatása (ellenben néhány eddig elolvasott könyvvel) hogy egyszerűen nem tudom lerakni a kezemből. Na meg az angol nevek. Miért? Ha már magyar a könyv és nem fordítás, akkor miért nem használ magyar neveket és magyar helyszínt?
Nagyon élvezetes volt a könyv. Szerettem a szereplőket és a cselekményt. Tetszett ahogyan az írónő egy ezerszer lenyúzott könyves témából valami őjat alkotott, valami frisset, amit még nem olvastam. A sorozatot még nem folytattam, de idén tervben van, szóval remélem, hogy nem okoz csalódást. Az első könyvben is eléggé odavoltam Rhettért, úgyhogy már alig várom, hogy több figyelmet kapjon. Na és persze a többi folytatást is érdekel.
Naszoval nekem ez egy 10/9 mert nagyon jó volt de crigeltem benne egy kicsit néha. Pl amikor megharapta Sere Ace fülét!(?) Na mindegy amúgy NAGYON JÓ!!! Uristen imadom! Viszont kicsit fura volt nekem a legvégén, ahogy Rhett es Sere hirtelen kedvesek lettek egymással egy csapásra es Sere pedig máris “beleszeretett”. Szóval remelem nagyooon jó lesz a történetük kb el is várom.
This entire review has been hidden because of spoilers.
Nem volt rossz! Könnyed romantikus történet hàrom csillag ellenére egyszeri olvasásra ajánlom. De ez inkább egy tini könyv, elég vontatott néhol, tipikus wattpad sztori. Ezzel nincs semmi gond ha számítunk rá. A karakterek viszont nekem túl egyszerűek voltak. Alapjáraton senkinek a kedvét nem venném el, olvassátok bátran, csak ne várjatok tőle világ megváltást!
Elosszor nem tudtam, hogy mire szamitsak, mert hallottam errol a konyvrol hideget-meleget. Bettitol mar tobb konyvet is olvastam, regebb ota kovetem a munkassagat. Osszesegeben nekem nagyon tetszett, meg is rendeltem a folytatasat. Batran ajanlom mindenkinek, ahogy Betti tobbi konyvet is! 💕