Vajon mit jelent, ha egy író ezzel kezdi a könyvét: Ez a könyv a képzelet műve. A szereplők, a helyszínek és az események a szerző kitalációi, a valósággal való hasonlóságuk, netán egyezésük teljességgel véletlenszerű.? Vegyük komolyan, és kezeljük az egészet fikcióként? Vagy netán ez pont az ellenkezőjét jelenti, és gúnyos összekacsintás az olvasókkal, hogy tudjuk, amit tudunk? Vagy tekintsük jogi aktusnak későbbi perek esetére?
Nem tudhatjuk, de nem mindegy, hogy mit hiszünk a későbbiekre nézve. Mindenesetre a harmadik eset kivételével felesleges és etikátlan ez a felvezetés, hisz az első esetben mi szükség rá, a második esetben pedig hazugság. Tudjuk, ha valami nagyon hasonlít, akkor az általában az.
Barnás regényének elbeszélője, Sepi, maga is író ember, így a bevezető figyelmeztetés visszaköszön, hisz Sepi első könyvének (Ontogenea) súlyos következményei lesznek a népes családban, habár a szerző hiába állítja, hogy amit írt fikció, a legtöbben ezt nem hiszik el, főleg a „törzsfő”, az apa, akinek emiatt évekre megromlik vele a kapcsolata, és az egész családban kútmérgezésként hat a könyv. Innen aztán egy olyan „fikciós” regényt olvasol, amiben az énelbeszélő is írt egy fikciós regényt, amiről senki sem hiszi el, hogy kitaláció, és maga Sepi sem erősködik sokat, hogy bizonyítsa igazát. Hogy miért is rugózom ezen ennyit? Ha valaki E/1-ben ír, akkor hiába ámítja az olvasóját azzal, hogy ez fikció, még ha fikció is, akkor is ő az (főleg, ha nyilvánvaló elemek ismerhetők fel a Wikipédiából pl.). Már nem először hivatkozom Knausgaardra, nála ez nagyon működik, a szövege tele van feszültséggel, Barnásnál viszont nem.
Gondolkodtam, hogy mi lehet a különbség, végül arra jutottam, hogy az egyik lényeges az, hogy míg K. képes fájdalmas dolgokat mondani magáról, olyasmiket, amiket egy ember még a legjobb barátjával sem nagyon oszt meg, addig Barnás ezt nem teszi meg. Sepi ugyan nem tökéletes, de valahogy mindenkivel szemben megvan a maga igaza, mindig érződik egy kis erkölcsi fölény a játszmáiban. És ez unalmas. Egy dologban nyílik meg talán fájdalmasan, amikor kiderül, hogy a műtétje után nem tud barátnőjével szeretkezni. És aztán mi történik ezzel a szállal? Egyszer csak odavet egy félmondatot, hogy ja, ez közben megoldódott. Hát gratulálok.
Másrészt, míg K nagyon pontosan fogalmaz, addig Barnás szövege elnagyolt, nem éreztem azt, hogy átérzi, hogy át tudja adni, amiről ír. Különösen a regény utolsó részében érződik ez, ami Indonéziában játszódik. Elmegy egy idegen kultúrába, amiről kb annyit tudunk meg, hogy rohadtul meleg van, nagy a tömeg, és iszonyatos a fejlődés.
A könyv egyébként nem úgy indul, mint egy családregény, az első szakaszban Sepi komoly betegséggel küzd, úgy tűnik, hogy ez is betegség regény lesz, amiből volt mostanában pár, van tétje a dolognak, élet és halál, emiatt van is súlya a szövegnek. Aztán nagyjából ezzel a szállal is az lesz, mint a fent említett szexuális problémájával. És ekkor megy át a történet családregénybe, egy nagyon népes család történetébe, 10 testvér, felmenők, lemenők, exek, olyan 50-60 szereplő, az énelbeszélőből kifolyólag mindenki csak keresztnéven említve, így aztán nem mindig könnyű beazonosítani, hogy az aktuális „dezsőről” mit is kell éppen tudni. A főbb karaktereknek mind megvan a maga kis története, Lalika a család fekete báránya, Magda a sértődős tyúkanyó, aki megmaradt magnak a szüleik mellett, Iván, a legidősebb, aki dominálni akarja a társaságot (már ha nincs ott az apa, aki ellen nincs apelláta), vagy Veronika, a külföldre szakadt, hogy olyan is legyen. Azt hiszem, ezekből is érződik, hogy típusokat személyesítenek meg, egyéniség nélkül. Egyikük története sem váltott ki belőlem katarzist, amolyan modernizált Szabó család (@Moesko_ kedvéért ;)). És akkor még nem is említettem az arc nélkülieket, akik ugyan vannak, de nem született arcuk, nyomot sem hagytak bennem. Szóval akkor minek ez a rengeteg szereplő, ha nem tud nekik munkát adni, csak szétesik a szöveg darabjaira.
Összességében nem jöttem rá, miről is akar szólni ez a „fikció”, pontosabban a számomra semmiről, amiről meg igen, azt megbeszélhették volna egy családi vacsoránál, de úgy tűnik, Sepi ahhoz nem elég bevállalós.