1901. márciusa. Ambrózy Richárd bárót meglőtték. A Rókus kórház magánkórtermében élet és halál közt lebegő hírneves budapesti magánzó detektív mellett fiatal hitvese, Hangay Mili őrködik egészen addig, míg egy nap rá nem ront a rendőrség, hogy gyilkosság vádjával letartóztassa. Ambrózy báró tehát „dögrováson”, a neje vizsgálati fogságban van, így látszólag senki sincs, aki a fiatal házaspárra zúduló, rémálomhoz hasonlatos cselszövés háttere után kutakodjék. Senki, csupán a kis Mück Mári, a cserfes tabáni zsebtolvajlányból lett „társaskodónő” és cseppet sem „komor” komorna, aki a maga szélütött módján kezd a nyomozásba, melynek során magával a véres kezű Pesztonkával, a századforduló Budapestjének legrettegettebb bűnözőjével találja szemben magát. A rendkívül népszerű Ambrózy báró esetei című sorozat legújabb kötete bő humorral, meghökkentő fordulatokkal, számos valóban élt szereplővel és valós eseménnyel ízesített, kalandos időutazást kínál olvasóinak a korabeli Budapest legközepébe és főleg annak alvilágába.
He was a Hungarian author and journalist. He wrote the "Gergő-series". In 2002 he became known by his book "Gergő és az álomfogók" [Gergő and the Dreamcatchers]. In 2003 the second volume of this series became in Hungary the "Book of the Year". In this year he also got the IBBY award in the category for the "Best Children's Book of the Year". In 2007 he got the "József Attila-prize" and he recieved the special prize of the chairman of Bács-Kiskun county.
Bevallom, hogy a könyv kapcsán két élménnyel indítottam: az egyik, hogy pont egy hónappal azelőtt jelent meg, hogy én befejeztem volna a sorozattal kapcsolatos kihívást, és bosszankodtam, hogy miért nem sikerült időben.
A másik, hogy én nem vagyok oda Mück Máriért.
Persze érteni vélem a szereplő szerepét, és nyilván nem véletlenül alkotta meg a szerző, de valahogy én az eddigi felbukkanásaitól is idegenkedtem, mintha Fülig Jimmy jelent volna meg húsz évvel fiatalabban. Ő is szépen kifigurázza a pallérozottabb vagy éppen hivatalosabb emberek szavajárását, általában bátrabb, mint amilyen okos, de azért valamiféle alapvető ravaszság mégiscsak lakozik benne, és hát ő a rezonőr azokban a történetekben, amelyekben felbukkan. Szóval amikor megtudtam, hogy Mári lesz az újabb kötet főszereplője, akkor alaposan lejjebb csavartam az elvárásaimat.
De most, hogy letettem a kötetet, meg kell állapítsam, hogy bár Mári továbbra sem nőtt a szívemhez, Böszörményi Gyula ezzel a kötetével számomra bizonyította azt, hogy a főhősei nélkül is magabiztosan igazodik el a századforduló Budapestjének a világában, újabb és újabb jellegzetes tereket bemutatva a boldog békeidők fővárosából. És mindezt úgy tette meg, hogy szinte észrevétlenül kaptunk egy tablót a fényesnek tekintett korszak árnyoldaláról, miközben a történet ifjúsági jellege egyáltalán nem csorbult. Ez szerintem fontos tanulság mindannyiunknak, hiszen manapság talán inkább divatosabb az ilyen társadalmi tablókat időben és térben távoli helyszínre tenni, mintha óvni akarnánk a felnövekvő generációkat attól, hogy szembesüljenek azzal, hogy az élet sokaknak nem fenékig tejfel. Az egyébként bűnöző életmódot folytató gyerekek és fiatalok, valamint a társadalmi problémákra tökéletesen érzéketlen hatóság bemutatása egyébként remek figyelmeztetés lehet mindannyiunknak. No persze mindez azért be lett csomagolva egy olyan történetbe, amely az új főszereplője ellenére hamisítatlanul illik a sorozat világába.
Apropó, ha már emlegettem Fülig Jimmyt. Talán nem tévedek nagyot, ha úgy érzékelem, hogy a történet olykor egy tisztelgés Rejtő Jenő munkássága előtt, mintha csak az ő alvilági figurái Böszörményi könyvének Budapestjéről spricceltek volna szét később a francia Mediterráneumba. Herrdoktor alakja és működése szinte végig rejtői vonásokat visel magán, néha egész jeleneteket tudtam a nagy előd műveihez kötni. Ha tényleg állt emögött egy ilyen szándék, akkor ezúton is gratulálok.
Apropó, ha már két világháború közötti korszak és tanító szándék: ebben a kötetben szerepel a Horthy család. Kíváncsi vagyok, hogy vajon az írói kitartás elvezérli-e a történetet a világháborúba, a háború utáni megrázkódtatásokba és a Horthy-korszak kezdetébe. Ha jól számolom ebben az időszakban Mili a negyvenes éveiben fog járni, tehát megérheti ezt az időszakot. Bízom benne, hogy van egy ilyen terv, mert ha sikerül olyan érzékenységgel bemutatni a Monarchia összeomlásának a világát, amilyennel a kevésbé napfényes Budapest arcát, akkor érdemes lenne belevágni.
Sejtettem, hogy Márika könyve jó lesz, de hogy annyira jó, hogy az összes eddigi Ambrózy kötetet lesöpri a dobogó legfelső fokáról, azt magam sem gondoltam volna. A kötet minden sorát nagyon élveztem, és rengeteget kacagtam Márika Tabánon kupálódott gondolatain. :)
Egy vasláda titkos rekesszel, egy tőrbe csalt báróné, egy rejtélyes rosszakaró és egy rettenthetetlen komorna egyértelmű receptnek bizonyult egy letehetetlen olvasmányhoz. Márika egyszerűen fergeteges volt, és nem csak azért, mert minden szituációra jutott egy bölcsesség vagy egy vicces anekdota a tarsolyában, de azért is, mert most igazán megismerhettük, hogy milyen bátor és hűséges lány, és milyen kemény fából faragták. Mit ne mondjak, tényleg megérdemelne egy snájdig huszárkapitányt, egy tüzérőrmestert vagy más odaadó udvarlót. ;)
Örültem, hogy Mili szemszög is került a kötetbe, sőt az ő nyomozati ügyét is legalább olyan érdekesnek találtam, mint a fő szálat, viszont romantikus lelkem továbbra is fájlalja a Mili-báró románc hiányát, és Emma „boldogan éltek…” befejezése is várat még magára. De talán jó is ez így, hiszen ez lehetőséget ad arra, hogy még sok-sok lebilincselő kötet kerüljön a sorozatba, ahol reményeim szerint eme hiányosságokat az író úr hamar orvosolja majd. :)
Továbbra is lenyűgöz az az hihetetlen kutatómunka, amit a szerző a korabeli Budapest és a cselekménybe beleszőtt valós személyek kapcsán végzett. Személy szerint én imádtam olvasgatni az összes érdekességet, amiket a lábjegyzet rejtett.
Úgy gondolom, hogy ez a kötet minden Ambrózy rajongó számára kihagyhatatlan olvasmány, és garantáltan számos feledhetetlen, izgalmas és vidám pillanat vár valamennyi olvasóra, aki a kezébe veszi a kötetet. Nagyon ajánlom!
Igazán érdekes hangvételű történet lett az ötödik részből Márika tolmácsolásában. Mintha Fülig Jimmy lenne valamelyik Rejtő regény narrátora. Szórakoztató az biztos, a korabeli szlenggel jól megtűzdelve. Végig az járt a fejemben, hogy Gyula bácsi, hogy tud egy ilyen múlt századi cserfes fruska bőrébe belebújni. Bármilyen mókás is volt, nekem a báró és Mili riposztjai hiányoztak. Azért persze ez is ötcsillag.
Tartozom egy vallomással: én nem szeretem Márit. Nem miatta, miattam. :D Az első megjelenése óta félresöpörtem a karaktert azzal hogy jó, hát kell egy ilyen komikus figura is, de sose hiányzott ha éppen nem volt a színen, így amikor megláttam hogy új Ambrózy-kötet érkezik, vegyes érzéseim voltak. Elsősorban persze az öröm hogy végre csurran-cseppen egy kicsi Mili és Richárd románcából, aminek a kiteljesedését annyira hiányoltam az előző kötet végéről. Aztán felütötte a fejét a kétkedés, mivel akárhogy is nézem az első négy rész egy kerek egészt alkotott és az hogy ennek ellenére jött a Szer'usz világ csak azzal tudtam megmagyarázni magamnak, hogy a kiadónak elég sok pénzt hozott a sorozat ahhoz hogy le akarjanak húzni róla még egy bőrt. (Hogy ez mennyire igaz vagy sem, nem az én tisztem eldönteni.) Emiatt kicsit féltem hogy összecsapott, nem elég átgondolt vagy nem elég „ambrózys” lesz a végeredmény. Na és akkor ott volt az is hogy Márika a főszereplő. Akit ugyebár én nem kedvelek. Kétségeim ellenére mégis futottam a könyvesboltba amint megjelent a regény, mert már úgy hiányzott a századforduló Budapestje még ha ezúttal nekem kicsit kevesebbnek is tűnt amit láttunk belőle. És azt kell mondjam hogy nem csalódtam, sőt! Persze, Mári sose lesz a kedvenc karakterem, ez már eldöntetett, mégis voltak olyan megszólalásai amiken őszintén felnevettem (de voltak olyanok is amiken csak forgattam a szemem) az Istivel való kapcsolata pedig olyan aranyos, hogy tűkön ülve vártam mikor jön a következő közös jelenetük (amiből ugyanúgy el tudtam volna fogadni egy kicsivel többet mint Miliékből is, de nem panaszkodom). Ráadásul teljesen meglepett hogy milyen okos is valójában ez a lány, annak ellenére hogy néha milyennek mutatja magát. Szóval igen, nem leszünk barátnők, de azért most már nem is viseltetek olyan ellenszenvvel iránta mint eddig. Ami pedig a többi karaktert illeti, Herrdoktort ahhoz képest hogy csak halvány emlékeim maradtak róla korábbról nagyon megszerettem. Detrich még mindig az egyik legutálatosabb karakter akiről valaha olvastam. Tarján Vili karakterét most nem igazán tudtam hova tenni, valahogy sokkal kevésbé volt szimpatikus mint eddig. Istit már kezdettől fogva szerettem és ez az érzés most csak nőtt. Miliék pedig ahh, imádom :3 Új szereplőket is kaptunk de a legtöbben csak ilyen „epizód szereplők” maradtak, így nem igazán tudok véleményt alkotni a karakterekről. Akit viszont mindenképpen meg kell említeni az Varangy, akinek a karaktere semmilyen meglepetést nem tartogatott elejétől a végéig (a valós személyazonosságára konkrétan már akkor rájöttem, mikor Mári és Detrich nézegették a képeket, amit annak tudok be magamban hogy Ambrózy báró nagyon jó mesterem volt abban hogy figyeljek a részletekre) de ez nem feltétlenül rossz, bár én talán egy kicsit többet szerepeltettem volna. (Mondjuk én mindenből kicsit többet tettem volna bele… kevés volt ez a könyv, na :D főleg ennyi Ambrózy-kötet nélkül eltelt idő után) Tóti Erzsi szála nagyon érdekes volt, viszont kicsit csalódtam hogy nem derült ki, mi lett vele a továbbiakban. Én azért vártam hogy Mili felveszi cselédnek, ha már úgyis megüresedett ez a poszt. Maga a nyomozás végkifejlete volt az egyetlen ami miatt mégse adhatok maximális csillagot, mivel a „főgonosz” tetteinek indítéka éppolyan se füle se farka volt mint az előző kötetben Annáé, és míg nála elfogadtam mert szegény kicsit megőrült, ha itt is ez a helyzet állt fent, akkor az nem túl kreatív megoldás, ha pedig nem, akkor pedig szimplán egy olyan nevetséges okra lett felhúzva az egész cselekmény hogy nem tud nem kesernyés ízt hagyni maga után. De mivel ez az egyetlen igazi negatívum amit el tudok mondani, továbbra is inkább afelé hajlik a mérleg hogy még mindig imádom az Ambrózy-sorozat minden darabját és biztosan újraolvasósak lesznek. *-*
A másik dolog, ami rettenetesen zavart, az a nyelvezet: megértem, tudom, hogy a karakter így nyilvánul meg, amivel pár mondat, vagy maximum pár oldal erejéig semmi gond, sőt, még vicces is, ahogyan az eddigi kötetekben is az volt, viszont közel 360 oldalon keresztül idegesítő, erőltetett, unalmas, és idegörlő. Sajnos pont ez volt a másik tényező, ami miatt egyáltalán nem tudtam élvezni a történetet, mert amikor sikerült eltekinteni a fent említett logikátlanságtól, akkor egyszerűen a mondatok zavartak. Rettenetesen sajnálom ezt a regényt, aminek szerintem jobbat tett volna, ha inkább a 4,5. részként, maximum 150 oldalban jelenik meg.
Ami viszont tetszett, hogy a végén kiderült, Márika mégsem annyira árva, mint amennyire hitte: ha szülei nincsenek is, de egy rokona azért felbukkan, vagy például Suha Isti múltjáról derült ki pár dolog. Összességében nagyon csalódott vagyok, de az eddigi kötetek tényleg magasra tették azt a bizonyos lécet.
" - Bárcsak olyan egyszerű volna a világ, ahogyan azt kegyed látja, Mück kisasszony! - szólalt meg ekkor Ambrózy báró, aki már megint nem a levesével fogalalatoskodott, ezzel is bizonyítván, hogy a férfiember sosem hallgat az okos asszonyi szóra."
Bárcsak ne kellene azt írnom, hogy ez a kötet volt a színtiszta mélyrepülés..de sajnos az volt. Őszintén szólva a 3 pont csak a jóindulatom jele, mert szerencsére az én kedvenc Márikám szépen elvitte a hátán az egész könyvet.
A történet onnan folytatódik, ahol az előző véget ért:Richárd a kórházban nem igazán akar magához térni, az ő kedves felesége éjjel-nappal az ágya mellett virraszt. Utóbbi elég hamar ki is kerül a képből, mert egy elég csúnya emberöl��si ügy első számú gyanúsítottja lesz, Detrich főfelügyelő legnagyobb örömére. Mivel az ügyben Márika is érintett, nincs más hátra, csak saját kezébe venni a dolgokat, megoldani az ügyet, kiszabadítani Milit és a nyomozás közben többek közt a saját múltjáról is többet megtudni.
Mivel én nagyon kedvelem Márit, az, hogy ő került egy kicsit előtérbe megmentette ezt a részt attól, hogy olvasatlanul visszategyem a polcra. Nem akarok gonosz lenni, de százszor inkább lehetett volna ez egy kiegészítő kötet, mint azok, amiket tényleg arra szántak, semmint egy 350+ oldalas regény. Egyszerűen unalmas volt. Ez a Mili börtönbe kerül szál is csak arra volt jó, hogy alapot adjon Márinak, még csak izgalmat sem adott hozzá a történethez, nemhogy érdemben bármit is. Biztos sokan fognak ezért csúnyán nézni, de ennek az egész résznek izzadtságszaga van, mintha Böszörményit kényszerítették volna az írásra a negyedik rész után.
Mári és Vili viszont még mindig nagyon jók, gyilkos párbeszédeikkel, őket el tudnám képzelni egy amolyan spin-off sorozatban. Jó volt kicsit bejutni a korabeli pesti alvilágba, az kétségtelenül a szerző érdeme, hogy az olvasó ott érzi magát azokon a sötét utcákon, a helyszín ábrázolása kitűnő. De összességében bármennyire szerettem is ezt a sorozatot az elején, most nagyon nem érzek késztetést, hogy a hátralevő két kötetet mostanában elolvassam.
Ez a rész felülmúlja az összes eddigit, ha azok 5 csillagot kaptak, ez mindenképp 6-ot érdemel. Míg a hosszú harmadik és negyedik kötetnél „nehezményeztem”, hogy lassan haladtam vele, később indulnak be igazán az események, itt a kevesebb oldalszám segített annak kiküszöbölésében. Nem volt idő lassú kibontakozásra, a dolgok közepébe vágunk. Nem is tudom kell-e külön kiemelni Márikát, ismerjük jól és nagyon szeretjük. Önmagát hozta és láthattuk azt is, hogy a nyomozáshoz is van némi érzéke. Örülök, hogy nem varázsoltunk belőle hirtelen Sherlock Holmes-t, szüksége volt segítségre az ügy felgöngyölítéséhez, de nagyon talpraesett volt végig. Tényleg csak imádni lehet ezt a kötetet, amihez megtalálták a tökéletes borítót. Annyira tud zavarni, amikor olyan modell kerül a képre, ami köszönőviszonyban sincs a lapokon olvasott szereplővel. De az eredeti borító megtalálta azt a Márikát, aki már a képzeletemben is így nézett ki. Ha bárki is tartott attól, hogy egy teljesen felesleges rész érkezik a már lezárt sorozathoz, ne féljen a kezébe venni a regényt, mert nagyon is megéri.
Most sokkban vagyok, ezt még fel kell dolgoznom. Nem szoktam ennyi ideig egy könyvön ülni, de ezt nem szerettem volna befejezni. Csalódott vagyok, hogy vége, de hát semmi sem tart örökké. Na de most a könyvről... Márikát én eddig nem szerettem annyira, túl gyerekesnek tartottam, de ebben a könyvben nagyon megszerettem. Nagyon fordulatos könyv volt, én például Herrdoktoron lepődtem meg leginkább amikor is kiderült valódi kiléte. Nagyon boldog voltam amikor az utolsó fejezetben Márika bemegy Ambrózy báróhoz a levessel és az az egész összkép nagyon boldoggá tett. Ahogy Ambrózy báró kedves volt Márival, vagy ahogy Mári beszólásain nem csak Rudnay, Zsarnay és Tarján Vili, hanem én is nevettem és még sorolhatnám. Nagyon köszönöm Böszörményi Gyulának, hogy megírta ezt a fantasztikus könyvet meg ezt az egész sorozatot.
This entire review has been hidden because of spoilers.
Egy újabb Ambrózy… Mit is mondjak, még mindig varázslatos! Imádom a karaktereket, a történetet, a csavarokat, amiket nem tudok előre kitalálni. Ebben a részben Milit letartóztatják, így bár vannak részek benne, ahol az ő szemszögéből láthatjuk a történéseket, ez a könyv sokkal inkább Márikára irányul. Nagyon tetszett az ő narrációja, sokszor mosolyra húztam a számat :). A két nyomozás is tetszett, mert bár leginkább a Milit börtönbe juttató ügyet boncolgatták a szereplők, mellette az újdonsült bárónénk is megoldott egy rejtélyt. Mint az eddigi összes részét a sorozatnak, ezt is borzasztóan élveztem és alig várom már, hogy a hatodikat is elolvassam!
Valamiért nagyon lassan haladtam ezzel a könyvvel, pedig szerintem nagyon izgalmas volt. Mári nagy kedvencem és imádtam ebben a kötetben. Nagyon sokat nevettem a szájalásán. Detrich nyomozót sikerült még jobban megutálni mint az előző kötetekben. Ez a könyv is bővelkedett fordulatokban és nem várt csavarokban. Sajnáltam, hogy a báró most alig szerepelt, de a hiánya teljesen érthető volt. Nagyon tetszett Mili cselekményszála is bár egy picit kevésnek találtam. Összegezve nagyon szerettem ezt a könyvet is bár kedvencem nem lett. Alig várom a 6. kötetet. :)
❤️❤️❤️❤️❤️ Mit is mondhatnék erről mást mint azt, hogy mindent imádtam. Márikát eddig6is szerettem, de most kicsit átvette a helyett és minden más karakternél kedvesebb lett számomra. A baróné persze szintúgy zseniálisat alakított még ha körülmények úgy adták, hogy nélkülözni kellett a nyomozásban. Ezt a sorozatot minden létező könyvmolynak kötelező elolvasni. Na Szer'usz!
Azt hiszem Márika "kiérdemelt" egy saját kötet is magának, remek ötlet volt egy olyan történet, amit az ő elbeszéléséből ismerhetünk meg. Remek "képek" és leírások az 1900-as évekből, a megszokott humor, szerethető és vicces karakterek, rendkívüli nyelvhasználat. Minden sorát szerettem, próbáltam lassan olvasni, hogy minél tovább tartson, ha ezer oldalon át tart, az is kevés lett volna.
Ambrózy báró alakja hiányzott, hogy aktívan részt vegyen a nyomozásban. Ugyanakkor Márika hozta a formáját, kellően vagány és meggondolatlan, szerencsére a hős lovagjai mindig a megfelelő időben érkeztek, hogy megmentsék őt.
This entire review has been hidden because of spoilers.
Nagyon szerettem. Az elején nem tetszett annyira, szokatlan volt, hogy most Mári a főszereplő, de végül rájöttem, hogy sokkal jobb ez így. Én nagyon szívesen olvasnék még olyan köteteket, amiknek nem Mili a főszereplőjük.
Újabb mestermű Böszörményi Gyula tollából, szavakba sem tudom foglalni mennyire elképesztő az egész sorozat, és ez a kötet karakterestül, történetestül, Márikástul.
Már. Megint. Tökéletes. Nem tudok mást mondani Böszörményi könyveire, mert egyszerűen mindegyik magávalragadó és tökéletes!
Az író minden könyvét olvastam, de az Ambrózy báró sorozat tavaly óta hatalmas kedvencem lett!
Ez az új kötet Márikával a főszerepben pedig kacagtató, üdítő olvasmány volt, ahol azért a szeretett szereplőinkért való aggódás sem maradt el!
Márika mint nyomozó a legmókásabb, legelszántabb karakter, akinek olyan sok szeretettel van tele a szíve, hogy az ember nem tud mást tenni, mint maga is szívből szeretni kezdi (ha eddig még nem tette) a locsi-fecsi lánykát! A komorna, aki tabáni rajzoló múltját sem rest bevetni, hogy megmentse az Ambrózy családot, olyan eszes és fondorlatos, hogy talán még a szívem is kiugtott néha, ahogy követtem az ügy felderítése során. Minden olvasó legnagyobb kérdése, hogy mi lett Milivel és a mi morc bárónkkal is megválaszolásra kerül, habár én láttam volna az ő szívmelengető kapcsolatukból is többet! A mellékszereplők pedig, a mamagrófnő, Suha Isti, Herrdoktor, Tarján Vili, Terka néni, Gáspár bátyám, passzentosan illenek a sürgés-forgásba. Egyszerűen nem tudok olyat mondani, ahol ne imádtam volna az egész könyvet szereplőstül, mindenestül!
És persze az egész körítés, ami kiemelkedővé teszi a művet. A nagy gonddal megírt apróbbnál apróbb részletek, amik oly közelivé és izgalmassá teszik az egészet, tökéletes környezetet biztosítanak az izgalams nyomozásnak és olyan krimivé változtatják a történetet, amit nem lehet unalmasnak nevezni! Egyszerűen imádtam minden oldalt, minden szót!
Voltak pillanatok, amikor hangosan felnevettem, oldalakon keresztül mosolyogtam, a térdemet szorongattam izgalmamban, hangosan szerelmet vallottam a könyvnek, és még olyan is volt, hogy bizony felálltam és örömömben, izgalmamban, euforikus kábulatomban páros lábon ugrálva próbáltam lenyugtatni a kedélyeim!
Egyszerűen tökéletes! Aki még nem olvasta a sorozatot, kérem tegye meg, mert elképesztő! Ez az ötödik kötet pedig éppoly szórakoztató, mint bármelyik másik!