What do you think?
Rate this book
Otherhood
In this witty novel--originally published as Whatever Makes You Happy--that inspired Netflix's major motion picture Otherhood, three mothers try to save their grown sons from themselves.
Gillian, Helen, and Carol are three suburban mothers who have known each other since their respective sons were babies, and have met in a regular coffee group for years. These days, their sons are a bunch of thirty-four-year-old slackers: they have no wives and no children, never call, and seem unlikely to outgrow their post-adolescent lifestyles anytime soon. After yet another fruitless Mother's Day, Carol has an outlandish but irresistible idea: each woman will go drop in on her son for an unexpected weeklong visit and find out what's really keeping him from responsible adult life. Together, and with mixed success, the mothers set out to whip their sons into shape.
Laugh-out-loud funny and remarkably insightful about family life, Otherhood will appeal to parents who yearn for a closer relationship with their adult children, and for the younger generation who seem to want the opposite, but will never quite relinquish the hope that their parents will swoop in and make everything better.
Gillian, Helen, and Carol are three suburban mothers who have known each other since their respective sons were babies, and have met in a regular coffee group for years. These days, their sons are a bunch of thirty-four-year-old slackers: they have no wives and no children, never call, and seem unlikely to outgrow their post-adolescent lifestyles anytime soon. After yet another fruitless Mother's Day, Carol has an outlandish but irresistible idea: each woman will go drop in on her son for an unexpected weeklong visit and find out what's really keeping him from responsible adult life. Together, and with mixed success, the mothers set out to whip their sons into shape.
Laugh-out-loud funny and remarkably insightful about family life, Otherhood will appeal to parents who yearn for a closer relationship with their adult children, and for the younger generation who seem to want the opposite, but will never quite relinquish the hope that their parents will swoop in and make everything better.
295 pages, Paperback
First published January 1, 2008
113 people are currently reading
951 people want to read
About the author
William Sutcliffe
48 books108 followersWilliam Sutcliffe was born in 1971 in London. He is the author of eight novels, New Boy, Are You Experienced?, The Love Hexagon, Bad Influence, Whatever Makes You Happy, The Wall, Concentr8 and We See Everything, which have been translated into twenty-six languages.
The Wall was shortlisted for the 2014 CILIP Carnegie Medal. Are You Experienced? has been reissued on the prestigious Penguin Essentials list.
He has also written a series of books for children: Circus of Thieves and the Raffle of Doom, Circus of Thieves on the Rampage and Circus of Thieves and the Comeback Caper.
He lives in Edinburgh with his wife, three children, two cats and a tortoise.
The Wall was shortlisted for the 2014 CILIP Carnegie Medal. Are You Experienced? has been reissued on the prestigious Penguin Essentials list.
He has also written a series of books for children: Circus of Thieves and the Raffle of Doom, Circus of Thieves on the Rampage and Circus of Thieves and the Comeback Caper.
He lives in Edinburgh with his wife, three children, two cats and a tortoise.
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 30 of 135 reviews
September 6, 2020
U centru ove priče imamo 3 majke i 3 sina. Majke su rešile da posete svoje sinove, koji su već u tridesetim godinama i upoznaju ih bolje. Deluje da nemaju skladan život, niti brak, decu ili odgovarajući posao. Moram da priznam da su me svi likovi nervirali do pred kraj, ali knjiga je tako i zamišljena, da bi se naglasila suština. Priča je do kraja okej, kraj je takođe mogao da bude odrađen malo bolje, kao da je zbrzano sve. Sve u svemu, jedna korektna priča za plažu ili opuštanje.
July 25, 2009
The first half of this very funny take on a nightmare scenario (moms crashing their thirtysomething sons' lives for a week) is four-star worthy. There's a dry, predictable patch around the 2/3 mark, but the zippy conclusion nearly makes up for it. Good light summertime fare. Broadly British, like those few bits of the movie 'Love Actually' that were actually good and that you secretly liked.
February 23, 2009
I really liked "Are you experienced?" and I still think Sutcliffe can write witty and intelligent novels. But this one is disappointing. All people involved in this story (three mothers and three sons, and some younger women) seem to be reduced to one problem/character. Though they are not stupid they all behave as if they were driven by only this feature with the effect that you don’t see REAL persons but only examples for certain patterns. One son is gay (he seems to be only gay, nothing more), one is successful (but in the wrong branch), and one of them can’t forget his ex (and resists to think about anything else). The mothers are no better, but worse: They seem to be ONLY mothers with no other relationships, other interests or other duties. They behave like mothers you know from Enyd Blyton stories, meaning: one-dimensional, motherly and only focussed on their children. Of course it’s risky for a 40 years old (?) author to write from his mother’s p.o.v., but Sutcliffe fails spectacularly. It seems a little bit self-centered to believe that the generation “before you” have no other problems than to pry on their children and to try to change their lives. Last and least: The mothers behave dumb, the sons stupid, but still worse are the women they meet: One is perfect (but difficult), and the other one is neurotic (but in a comfortingly exaggerated way, so you don’t have to worry about her). So in the end everyone gets what (s)he deserves, but the reader is not satisfied.
January 5, 2025
Veoma potcenjena knjiga. Ne znam zasto je privukla ovoliko slabu paznju, iako je istina da je na momente bila izuzetno povrsna i pomalo dosadna i teska za citanje, ali ipak, to zavisi samo od toga sta volite da citate.
Da budem iskrena, meni je knjiga super, dobro ce vas opustiti i smatram da je izuzetno smesan roman u pitanju.
U sustini, nece vas ostaviti bez teksta niti cete se je nesto rado secati kada je procitate, ali smatram da je odlicna za trenutke slobodnog vremena.
Da budem iskrena, meni je knjiga super, dobro ce vas opustiti i smatram da je izuzetno smesan roman u pitanju.
U sustini, nece vas ostaviti bez teksta niti cete se je nesto rado secati kada je procitate, ali smatram da je odlicna za trenutke slobodnog vremena.
December 4, 2017
Pretty entertaining book about three best friends who, when forgotten by their sons on Mother's Day, each make an unannounced stay for one week with their son, in order to find out what their life away from home has become.
May 22, 2020
Pročitala sa velikim uživanjem. Zanimljiva, interesantna i duhovita knjiga.
June 1, 2020
"Poverenje nije napravljeno od stakla. Ono nije predmet koji se može napraviti kada se polomi. Ono je mišić. Može se povrediti. Može neko vreme prestati da funkcioniše, ali zato zaceli ako ne žuriš. Ako stalno otvaraš istu ranu, ako je napinješ pre negp što je mišić spreman, nikada se neće oporaviti. Ali ako pazi, ako dozvoliš, zaceliće."
Koliko ste puta bili u prilici da imate predrasude ili da pokušate nekoga da promenite samo zato što imate utisak da radi nešto pogrešno? Ili radi nešto što vi nikada ne biste?
Oni su Met, Pol i Danijel. Drugari iz detinjstva, a sada već trojica mladića koji žive svoj život daleko od svojih roditelja. One su Helen, Kerol i Džulijan, stare prijateljice koje dolaze na ideju da posete svoje sinove. Nenajavljene zvone na vrata.
U trenutku kada ugledaju svoje majke na vratima nastaje izenađenje, nelagoda i osećaj panike.
Zašto dolaze? Upravo da bi ih promenile ili pak bolje upoznale.
Sedam dana bilo je dovoljno da shvate kakvi su im sinovi. Kakvi?
Jedan je drugačije seksualne orijentacije u odnosu na ono kako majka vidi sina, drugi radi posao kojim njegova majka nije zadovoljna, a treći je zatvoren u sebe.
U redu, i šta sad? Nemaju li oni pravo da baš tako žive?
Imaju.
Oni rade sve ono što ih čini srećnim.
Ova knjiga me je u nekoliko navrata nasmejala, ali zapravo posle čitanja sam duboko ostala zamišljena koliko zapravo čovek sebi dozvoli da drugim bićem upravlja, a opet koliko je to drugo biće slabo da se suprotstavi.
I u samoj knjizi se kaže da predrasude nastaju iz neznanja. Apsolutno potpisujem tu rečenicu.
"Život te neće nagraditi zato što hraniš povređenu sujetu. Ponižavajuće je oprostiti nekome ko te je povredio i zbog toga je teško, ali baš zato je hrabro."
Od mene #Preporuka za ovu knjigu. Jedina mana jeste ta što su likovi majki neizgrađeni pa se ne stiče kompletna slika.
Koliko ste puta bili u prilici da imate predrasude ili da pokušate nekoga da promenite samo zato što imate utisak da radi nešto pogrešno? Ili radi nešto što vi nikada ne biste?
Oni su Met, Pol i Danijel. Drugari iz detinjstva, a sada već trojica mladića koji žive svoj život daleko od svojih roditelja. One su Helen, Kerol i Džulijan, stare prijateljice koje dolaze na ideju da posete svoje sinove. Nenajavljene zvone na vrata.
U trenutku kada ugledaju svoje majke na vratima nastaje izenađenje, nelagoda i osećaj panike.
Zašto dolaze? Upravo da bi ih promenile ili pak bolje upoznale.
Sedam dana bilo je dovoljno da shvate kakvi su im sinovi. Kakvi?
Jedan je drugačije seksualne orijentacije u odnosu na ono kako majka vidi sina, drugi radi posao kojim njegova majka nije zadovoljna, a treći je zatvoren u sebe.
U redu, i šta sad? Nemaju li oni pravo da baš tako žive?
Imaju.
Oni rade sve ono što ih čini srećnim.
Ova knjiga me je u nekoliko navrata nasmejala, ali zapravo posle čitanja sam duboko ostala zamišljena koliko zapravo čovek sebi dozvoli da drugim bićem upravlja, a opet koliko je to drugo biće slabo da se suprotstavi.
I u samoj knjizi se kaže da predrasude nastaju iz neznanja. Apsolutno potpisujem tu rečenicu.
"Život te neće nagraditi zato što hraniš povređenu sujetu. Ponižavajuće je oprostiti nekome ko te je povredio i zbog toga je teško, ali baš zato je hrabro."
Od mene #Preporuka za ovu knjigu. Jedina mana jeste ta što su likovi majki neizgrađeni pa se ne stiče kompletna slika.
January 24, 2025
3.5 good story but hard to get into at first.
June 25, 2016
Als jij maar gelukkig bent gaat over drie moeders en hun zoons. De hoofdstukken worden vanuit het perspectief van de moeder of de zoon verteld. Gillian (moeder van Daniel) kwam weinig aan bod, net als Paul (zoon van Helen). Daardoor leerde je hen niet echt kennen. Gelukkig veranderde dit op het einde nog. Wat ik leuk vond aan het boek is dat het startpunt van alle moeders hetzelfde is. Ze gaan allemaal onverwachts een week bij hun zoon logeren. Toch verloopt dat voor elke moeder en zoon weer anders. Het idee is leuk uitgewerkt en origineel. Vandaar dat ik het boek toch vier sterren heb gegeven.
October 15, 2020
So many overbearing mothers and their sons. All in the name of helping them but really is sexism.
Three stars because it was really readable.
Three stars because it was really readable.
January 31, 2021
Zanimljiva knjiga, samo sam ocekivala neizvesniji kraj 🙂
November 21, 2020
I enjoyed this story of 3 women who set out to get to know their 30-something, stuck-in-adolescence sons by showing up on their doorsteps and asking to stay for a week. What was also interesting was the difference in perspective my 18 year old daughter and I had on the subject. Her: ewww boundaries. Me: sometimes y'all need a mama kick in the rear.
September 21, 2019
Despite its flaws, I found this book very moreish and a nice easy read!
June 12, 2024
Mother showing up at grown son's house unannounced and staying for a week? Hits a bit too close to home 🤣
October 31, 2019
I usually don't finish books I'm not a big fan of, but I was hopeful this book would turn it around. There was room for a lot of potential, but the author never really took off with it. The premise is cute: three moms go and live with their sons in their mid 30s for a week (announced) in order to connect with their sons. I feel the characters never really developed for me, and I didn't really care how any of their stories ended. Apparently it's a Netflix series called "Otherhood", which I am still going to watch because I think it could have the potential to be a cute show.
Okay, now here comes my spoilers for why I really wasn't a fan of this book:
Anyways, I wouldn't recommend this book. Save your time, energy, and money. I'm glad it was borrowed from the library so the only thing I'm out is four hours of my life from reading this book.
Okay, now here comes my spoilers for why I really wasn't a fan of this book:
Anyways, I wouldn't recommend this book. Save your time, energy, and money. I'm glad it was borrowed from the library so the only thing I'm out is four hours of my life from reading this book.
January 26, 2021
I love the movie on Netflix that is based on this book. It’s a great look at women’s relationships, motherhood and the relationships that you grow up with. I still enjoyed this book. But it wasn’t quite as wonderfully thought out and created as the movie. I just felt like Sutcliffe tried really hard to write wonderful mother characters, but mostly it came off as someone who doesn’t necessarily want his mother around either.
Overall, I did enjoy this story. But, honestly, I think that the movie is what helped bump up my star rating for this. Although I thought this novel was about the experiences of motherhood (or otherhood as it gets known), it felt more like grown men not loving the interactions and nagging of their mothers. Don’t get me wrong, I sometimes find my own mother a chore (who doesn’t), but I also examine why and don’t think that it’s a huge imposition to have her around. This whole novel kind of read as though that’s what mothers are when you are older – a bit of a pain and a bit of an imposition.
This was a fun novel. But I really don’t know what to write about it. I think that the point of view of the mother would have been better written by someone who has experienced motherhood. I found it kind of hard to connect with the sons because of their extreme dismissiveness and the callous way in which they seemed to treat their mothers. Whilst I enjoyed the storylines while reading the tale, I found it incredibly difficult to feel that connection that I was expecting. Particularly when I loved the movie so much…
Overall, I did enjoy this story. But, honestly, I think that the movie is what helped bump up my star rating for this. Although I thought this novel was about the experiences of motherhood (or otherhood as it gets known), it felt more like grown men not loving the interactions and nagging of their mothers. Don’t get me wrong, I sometimes find my own mother a chore (who doesn’t), but I also examine why and don’t think that it’s a huge imposition to have her around. This whole novel kind of read as though that’s what mothers are when you are older – a bit of a pain and a bit of an imposition.
This was a fun novel. But I really don’t know what to write about it. I think that the point of view of the mother would have been better written by someone who has experienced motherhood. I found it kind of hard to connect with the sons because of their extreme dismissiveness and the callous way in which they seemed to treat their mothers. Whilst I enjoyed the storylines while reading the tale, I found it incredibly difficult to feel that connection that I was expecting. Particularly when I loved the movie so much…
August 18, 2020
Hát egészen az utolsó fejezetig azt hittem, 3 csillagot adok rá, de a regény végkifejlete annyira lelombozott, hogy a két csillagot se érdemli meg a regény. Már maga a regény alapötlete is necces, de mikor belekezdtem az olvasásba, talán abban reménykedtem, hogy annyira könnyed lesz a stílusa, hogy mindez megbocsátható. A stílusa nem volt könnyed, de nem ez volt a fő gondom. Talán inkább az, hogy nem hatvanas anyuka vagyok, hanem harmincas éveinek végén járó férfi, így ennek a könyvnek nem alanya, inkább tárgya lehetnék. Azt hiszem a gondjaim is ebből fakadnak. De becsülettel végigolvastam...
Az első problémám az a beszélgetések részleges, vagy teljes hiánya. Ez talán általánosan jellemző a korunkra, de nekem mindig meglepő, hogy ahelyett, hogy beszélgetnének a szereplők, mindig inkább fondorlathoz folyamodnak. Váratlanul betoppanni a másik életébe, matatni a másik cuccai között és valamiféle csalafintáskodás, vagy másnéven manipulálás révén megváltoztatni a másik életét. Tudom, hogy létezik olyan pont, amikor már annyira eltávolodunk egymástól, hogy a puszta beszélgetés is kín, de ez a fajta manipulálás és más titkainak az illetéktelen fürkészése nekem nagyon nem tetszett. Megbocsáthatóbb és sokkal reálisabb lett volna, ha a szerző úgy intézi, hogy kicsit az anyák kárára süljenek el a dolgok, tehát az áskálódásnak és manipulálásnak ne legyen ennyire egyértelműen jó a kicsengése.
A másik problémám az volt, hogy a férfi karakterek túlságosan egysíkúan voltak ábrázolva. Annyira felszínesek voltak és teljesen hiányzott belölük az (érzelmi) intelligencia. Valahogy annyira rágörcsölt a szerző, hogy bemutassa őket, hogy képtelen volt valóságos személyeket bemutatni. És a szereplők így még inkább befolyásolhatók voltak, mint egy társasjáték bábui...
A harmadik dolog és számomra a legzavaróbb dolog az LMBTQ személyek bemutatásával kapcsolatos. Önmagában örvendetes tény, hogy a regény foglalkozik ezzel a témával és ilyen hangsúlyos területet foglal el a regényben. Külön öröm volt, hogy a három főszereplő fiúból az egyik meleg, aki ráadásul stabíl kapcsolatban van a társával. Az más kérdés, hogy szinte semmit nem tudtunk meg a fiú társáról és az egész lakóközösséget az anyuka fantáziáján keresztül látjuk: aki szerint ez egy "meleg-kommuna". A másik két fiú történetének előzményeiről sokkal többet tudunk. A "meleg-kommuna" lakóiról viszont lényegében semmit... A fiáról lényegében semmit se tudott, szinte az ajtóban tudja meg, hogy a fia meleg. (Itt számomra volt némi egyeztetési zavar később már úgy hivatkozik, rá, hogy már évek óta tudta, hogy nem lehet unokája...) Ennek az oka talán az, hogy a meleg fiú anyja a leghisztérikusabb személy az egész regényben. Állandóan változó hangulata olyan érzelmi hullámvasút amit még olvasni is rossz volt. Nyilván személyiségének ezt a depresszív vonását a válás okozta, amelyet képtelen volt feldolgozni. Itt igaziból a meleg fiú próbála az anyját átsegíteni a nehéz helyzeten, ha ebben felállásban maradt volna a regény az minden szempontból jobb lett volna. Ő segített volna neki átbeszélni az apja új házasságát, és azt, hogy van egy féltestvére ebből a kapcsolatból. És mondjuk rendes körülmények között megismeri a meleg fiú Párját, aki ténylegesen legalább annyira fontos, mint a heteró srácnak az imádott nője, akit a regény végére sikeresen visszahódit. – De sajnos nem így alakult a történet. Annyira nem, hogy még bele kellett tenni, hogy a fia spermadonor lett egy leszbikus pár gyermekvállalási projektjében. És itt rengeteg sablonos kérdést és választ kapunk, amely már annyira bántó volt, hogy jobb lett volna az egész részt kihagyni belőle. Az egész meleg párkapcsolatot és gyermekvállalást az anya szemüvegén keresztül látjuk, ami elég torz képet fest a világról. De a szerző nem próbálja megmutatni, hogy a dolgok nem egészen így állnak ebben a kérdésben, hanem lényegében helyben hagyja az anya gondolatait, mert végül a meleg fiú is pont úgy viselkedik, ahogy azt az anyja elvárta tőle... A nő alapfeltevése, hogy két nő, vagy két férfi nem képes felnevelni egy gyermeket, hogy minden gyermeknek szüksége van egy anyára és egy apára. Ez így nagyon kisarkított és teljesen hazug kép. Sok gyerek nő fel anya vagy apa nélkül és egyre több nő fel homoszexuális pár gyermekeként, épen és egészségesen. Ennek ellenére a fiú számára persze fontos lehet, hogy valamennyire vegyen részt a gyermek életében, de itt is fontos és a lehet még fontosabb, hogy a gyermek szüleivel ezt megbeszélje és kialakítsanak egy erre vonatkozó rendet. Ezt az egész kérdést így elnagyolva ennyire bugyután bemutatni többet ártott vele a szerző mint használt. Nagyon haragszom érte!!!
Végül pedig a stílus: nem volt könnyű olvasmány. Döcögősek – a pörgős beszélgetések közé beékelt – hosszú érzelmi utazások, nagyon megnehezítik az olvasást. Az állandó visszaemlékezések és önmarcangoló gondolatmenetek kifejezetten megakasztották regény folyamát. Néha kifejezetten fájt olvasni és többször belealudtam az olvasásba. Az egész történetet, a szereplők felszinességet és mindent – egyedül az mentette volna meg, ha könnyed és sziporkázó. De sajnos végtelenül lassú és dagályos volt...
Este megnéztem az Otherhood című filmet. Hű, óriási a különbség. Annyival egyszerűbb és felszabadultabb volt: össze se lehetett hasonlítani. A film jótékonyan átsiklott azokon a részeken, amik életszerűtlenül megakasztották a regényfolyamot, a stílusa is könnyedebb és kimaradtak belőle az általam is kifogásolt LMBT-ra vonatkozó sztereotíp mondatok. A három nő "közös küldetése" sokkal fontosabb maradt, azáltal, hogy nem maradt három független történet, hanem összekötve maradtak, találkoztak, bíztatták egymást és vitatkoztak majd együtt buliztak az anyák. Sokkal életszerűbb, szerethetőbb és könnyedebb volt. Így, hogy olvastam a könyvet - hát igen - baromi felüdülés volt a film.
Az első problémám az a beszélgetések részleges, vagy teljes hiánya. Ez talán általánosan jellemző a korunkra, de nekem mindig meglepő, hogy ahelyett, hogy beszélgetnének a szereplők, mindig inkább fondorlathoz folyamodnak. Váratlanul betoppanni a másik életébe, matatni a másik cuccai között és valamiféle csalafintáskodás, vagy másnéven manipulálás révén megváltoztatni a másik életét. Tudom, hogy létezik olyan pont, amikor már annyira eltávolodunk egymástól, hogy a puszta beszélgetés is kín, de ez a fajta manipulálás és más titkainak az illetéktelen fürkészése nekem nagyon nem tetszett. Megbocsáthatóbb és sokkal reálisabb lett volna, ha a szerző úgy intézi, hogy kicsit az anyák kárára süljenek el a dolgok, tehát az áskálódásnak és manipulálásnak ne legyen ennyire egyértelműen jó a kicsengése.
A másik problémám az volt, hogy a férfi karakterek túlságosan egysíkúan voltak ábrázolva. Annyira felszínesek voltak és teljesen hiányzott belölük az (érzelmi) intelligencia. Valahogy annyira rágörcsölt a szerző, hogy bemutassa őket, hogy képtelen volt valóságos személyeket bemutatni. És a szereplők így még inkább befolyásolhatók voltak, mint egy társasjáték bábui...
A harmadik dolog és számomra a legzavaróbb dolog az LMBTQ személyek bemutatásával kapcsolatos. Önmagában örvendetes tény, hogy a regény foglalkozik ezzel a témával és ilyen hangsúlyos területet foglal el a regényben. Külön öröm volt, hogy a három főszereplő fiúból az egyik meleg, aki ráadásul stabíl kapcsolatban van a társával. Az más kérdés, hogy szinte semmit nem tudtunk meg a fiú társáról és az egész lakóközösséget az anyuka fantáziáján keresztül látjuk: aki szerint ez egy "meleg-kommuna". A másik két fiú történetének előzményeiről sokkal többet tudunk. A "meleg-kommuna" lakóiról viszont lényegében semmit... A fiáról lényegében semmit se tudott, szinte az ajtóban tudja meg, hogy a fia meleg. (Itt számomra volt némi egyeztetési zavar később már úgy hivatkozik, rá, hogy már évek óta tudta, hogy nem lehet unokája...) Ennek az oka talán az, hogy a meleg fiú anyja a leghisztérikusabb személy az egész regényben. Állandóan változó hangulata olyan érzelmi hullámvasút amit még olvasni is rossz volt. Nyilván személyiségének ezt a depresszív vonását a válás okozta, amelyet képtelen volt feldolgozni. Itt igaziból a meleg fiú próbála az anyját átsegíteni a nehéz helyzeten, ha ebben felállásban maradt volna a regény az minden szempontból jobb lett volna. Ő segített volna neki átbeszélni az apja új házasságát, és azt, hogy van egy féltestvére ebből a kapcsolatból. És mondjuk rendes körülmények között megismeri a meleg fiú Párját, aki ténylegesen legalább annyira fontos, mint a heteró srácnak az imádott nője, akit a regény végére sikeresen visszahódit. – De sajnos nem így alakult a történet. Annyira nem, hogy még bele kellett tenni, hogy a fia spermadonor lett egy leszbikus pár gyermekvállalási projektjében. És itt rengeteg sablonos kérdést és választ kapunk, amely már annyira bántó volt, hogy jobb lett volna az egész részt kihagyni belőle. Az egész meleg párkapcsolatot és gyermekvállalást az anya szemüvegén keresztül látjuk, ami elég torz képet fest a világról. De a szerző nem próbálja megmutatni, hogy a dolgok nem egészen így állnak ebben a kérdésben, hanem lényegében helyben hagyja az anya gondolatait, mert végül a meleg fiú is pont úgy viselkedik, ahogy azt az anyja elvárta tőle... A nő alapfeltevése, hogy két nő, vagy két férfi nem képes felnevelni egy gyermeket, hogy minden gyermeknek szüksége van egy anyára és egy apára. Ez így nagyon kisarkított és teljesen hazug kép. Sok gyerek nő fel anya vagy apa nélkül és egyre több nő fel homoszexuális pár gyermekeként, épen és egészségesen. Ennek ellenére a fiú számára persze fontos lehet, hogy valamennyire vegyen részt a gyermek életében, de itt is fontos és a lehet még fontosabb, hogy a gyermek szüleivel ezt megbeszélje és kialakítsanak egy erre vonatkozó rendet. Ezt az egész kérdést így elnagyolva ennyire bugyután bemutatni többet ártott vele a szerző mint használt. Nagyon haragszom érte!!!
Végül pedig a stílus: nem volt könnyű olvasmány. Döcögősek – a pörgős beszélgetések közé beékelt – hosszú érzelmi utazások, nagyon megnehezítik az olvasást. Az állandó visszaemlékezések és önmarcangoló gondolatmenetek kifejezetten megakasztották regény folyamát. Néha kifejezetten fájt olvasni és többször belealudtam az olvasásba. Az egész történetet, a szereplők felszinességet és mindent – egyedül az mentette volna meg, ha könnyed és sziporkázó. De sajnos végtelenül lassú és dagályos volt...
Este megnéztem az Otherhood című filmet. Hű, óriási a különbség. Annyival egyszerűbb és felszabadultabb volt: össze se lehetett hasonlítani. A film jótékonyan átsiklott azokon a részeken, amik életszerűtlenül megakasztották a regényfolyamot, a stílusa is könnyedebb és kimaradtak belőle az általam is kifogásolt LMBT-ra vonatkozó sztereotíp mondatok. A három nő "közös küldetése" sokkal fontosabb maradt, azáltal, hogy nem maradt három független történet, hanem összekötve maradtak, találkoztak, bíztatták egymást és vitatkoztak majd együtt buliztak az anyák. Sokkal életszerűbb, szerethetőbb és könnyedebb volt. Így, hogy olvastam a könyvet - hát igen - baromi felüdülés volt a film.
December 20, 2015
A chick-flick but felt it was meant for the male audience; just about every single page contain blush-enducing words. A recreational book but NOT to be read en route to a weekend family-pack getaway which was what happened - oh the horror.
Apart from that, there were just too many characters (3 mothers and 3 sons) with typical personalities (a nagging, overbearing, hot, mothers with either a successful, weird or gay son) with poor character development leading to very dull/ expected plot(s).
Apart from that, there were just too many characters (3 mothers and 3 sons) with typical personalities (a nagging, overbearing, hot, mothers with either a successful, weird or gay son) with poor character development leading to very dull/ expected plot(s).
March 31, 2016
This book was one of the only books that I enjoyed for my Dutch class this year. This book was refreshing, something I never thought I'd enjoy. Above that William Sutcliffe has a very fluent writing style and you won't be left with questions or confusion! Above that it was absolutely hilarious!
Full review on my blog, link in the bio or here: http://toreadornotbyerica.blogspot.be...
Full review on my blog, link in the bio or here: http://toreadornotbyerica.blogspot.be...
June 29, 2020
3.5 od mene. Veoma obećavajući početak, a onda posle kreće drama majki i njihovih odraslih sinova koji ne znaju šta žele. Sve u svemu, ok priča.
May 13, 2024
3.5 stars. I enjoyed Otherhood, this month's book club selection. Otherhood was an enjoyable, quick read for me.
The story concerns three women friends with 30 something sons who generally ignore them. The women make a pact to go and stay with their sons for a week to get to know them. I could relate to some of the story and I liked how each mother and son had very different lives and qualities.
A bonus: Reading the Acknowledgements at the end, I saw that William Sutcliffe thanked "above all" Maggie O'Farrell and subsequently learned that he is her husband.
"Of course, it shouldn't still be like this. At Matt's age it should have been him on his knees, taking off Carol's shoes. The roles should have been reversed by now. But perhaps Carol had been hoping for too much, and maybe she had been seeking the wrong thing. There was something to be said for this. Matt remaining a child prevented Carol from becoming a geriatric. She couldn't let herself age until he did. Only one of them could be the taker-off of shoes and, for now, she would rather it was her." (263)
"After all, for every rehearsed lie there are a thousand casual ones while you wait for your moment, feigning devotion, planning your escape." (270)
". . . trust is not made of glass. It is not an object that irreparably shatters. It is a muscle. It can be wounded. It can stop functioning for a while, but it can heal, if you take things slowly enough. If you keep tearing at the same wound, stretching it before it is ready, the muscle will never recover. But if you are careful, if you allow it to, it will heal." (277)
The story concerns three women friends with 30 something sons who generally ignore them. The women make a pact to go and stay with their sons for a week to get to know them. I could relate to some of the story and I liked how each mother and son had very different lives and qualities.
A bonus: Reading the Acknowledgements at the end, I saw that William Sutcliffe thanked "above all" Maggie O'Farrell and subsequently learned that he is her husband.
"Of course, it shouldn't still be like this. At Matt's age it should have been him on his knees, taking off Carol's shoes. The roles should have been reversed by now. But perhaps Carol had been hoping for too much, and maybe she had been seeking the wrong thing. There was something to be said for this. Matt remaining a child prevented Carol from becoming a geriatric. She couldn't let herself age until he did. Only one of them could be the taker-off of shoes and, for now, she would rather it was her." (263)
"After all, for every rehearsed lie there are a thousand casual ones while you wait for your moment, feigning devotion, planning your escape." (270)
". . . trust is not made of glass. It is not an object that irreparably shatters. It is a muscle. It can be wounded. It can stop functioning for a while, but it can heal, if you take things slowly enough. If you keep tearing at the same wound, stretching it before it is ready, the muscle will never recover. But if you are careful, if you allow it to, it will heal." (277)
December 7, 2019
Az Egy hét, hogy boldog légy számomra nagy erőssége, hogy a végén kiderül, hogy az anyukák mekkora sikerrel jártak, ugyanis egy évvel később is bepillantást enged a karakterek életébe, ezzel pedig nem hagy függővéget a szerző, ami igazán szimpatikus. A másik kérdés, ami felmerült bennem, hogy kicsit talán társadalomkritika is, hiszen napjainkban a harmincas férfiak (és ugyan így a nők), akiknek nincs tartós párkapcsolatuk, házasságuk, gyerekük, csak a munkájuk – vagy talán az sem olyan erőteljesen – hogyan nézhetnek ki a szüleik szemében? Főleg akkor, ha az anyukák kötelességüknek érzik, hogy párt találjanak a gyerekeiknek. Persze, kotnyeleskedésnek is hangozhat, de ugye ez a korosztály sűrűn hallja a „mikor lesz unoka?”, vagy a „jaj nem jó ez így!” mondatokat?
Bővebben: http://www.teklakonyvei.hu/2019/11/wi...
Bővebben: http://www.teklakonyvei.hu/2019/11/wi...
August 25, 2024
3 mothers decide to mother their stuck 34 year old sons by moving with them for a week. One is gay, one let the love of his life get away and the third works for a “men’s magazine” with a new woman every date. They help their sons remember what really matters and gives them joy do that they have the opportunity not to miss out on life. Will all of them do it or not?
From 2008 dated in attitudes and descriptions of Lesbisn and gay life ( not mention of B or T life).
The mother’s ultimate goal is to become grandmothers to Bring meaning to their lives- what can’t someone live a full life without children? Or grandchildren? Other people even as close as children don’t bring meaning to your life it doesn’t have meaning already.
The one childless son objectifies women and works for a magazine that perpetuates this attitude. Hopefully that is becoming passé!
From 2008 dated in attitudes and descriptions of Lesbisn and gay life ( not mention of B or T life).
The mother’s ultimate goal is to become grandmothers to Bring meaning to their lives- what can’t someone live a full life without children? Or grandchildren? Other people even as close as children don’t bring meaning to your life it doesn’t have meaning already.
The one childless son objectifies women and works for a magazine that perpetuates this attitude. Hopefully that is becoming passé!
July 28, 2021
Drie vrouwen werden vriendinnen aan de peuterschoolpoort. Dertig jaar later zijn hun zonen uitgezwermd over Groot-Brittannië, de vrouwen bleven wel vriendinnen. Als ze vaststellen dat ze geen flauw idee hebben van wie hun zonen zijn en wat ze met hun leven uitvreten, nemen ze een radicaal besluit. Ze gaan - onaangekondigd - een week uit logeren bij hun zonen. De intenties zijn goed, de resultaten wisselend... Ik kocht dit boek in eerste instantie niet voor mezelf, maar voor het lief dat in een soort vader-zoonrelatiecrisis verkeert en daar zo hartsgrondig in opgaat dat hij volgens mij wat subtiele, Britse humor en relativering gebruiken kon. Ik hoorde en zag hem hardop lachen. Missie geslaagd. Los daarvan: dit boek werkte ook voor (volslagen kinderloze) mij. Feelgood pageturner, charmant humoristisch, vakantie-ontspanning.
March 21, 2020
Some of this was really good (some great descriptive lines, I had to read some phrasing again because it was delightful) and some of it wasn’t my cup of tea (because we’re in England!), so three stars. I loved the focus on the relationships between middle-aged mothers and their adult sons. Three besties are forgotten on Mother’s Day and decide to impose themselves in the lives of their 34-year-old sons for a week. Of course, they set out to hopefully help and/or change their sons in some way, but they each come to terms with learning who this person is, learning about his life, loving him regardless. I love the circle-of-life ending.
did_not_finish
June 19, 2021DNF na 54. stranici :(
Knjiga me je privukla sa simpatičnom naslovnom stranom, a mislila sam da će i priča biti komična...Ali u samo 50-tak stranica su mi (najviše majke) uspjele dići pritisak i živce par puta...
Možda nekad ponovo pokušam sa čitanjem, ali ne vjerujem u to :/
Knjiga me je privukla sa simpatičnom naslovnom stranom, a mislila sam da će i priča biti komična...Ali u samo 50-tak stranica su mi (najviše majke) uspjele dići pritisak i živce par puta...
Možda nekad ponovo pokušam sa čitanjem, ali ne vjerujem u to :/
August 11, 2023
It's probably just coincidence that I started reading this novel about three mothers and their relationships with their adult sons, on the day that I took my mum to the hospital for a check up. The three story lines are mostly separate and the couple of times they cross, there's no plot related reason they need to, so essentially this is three separate stories on a theme - all good and very readable.
June 10, 2019
Another book recommendation from Dear Fahrenheit 451. Hilarious premise of three moms surprising their thirty-something-year-old sons by moving in with them unannounced for a week (since the boys didn't acknowledge Mother's Day). What kept the plot moving was that each son had a different issue going on in his life.
June 30, 2019
Perfect book for a book club-would be interesting to discuss the premise of loving and wanting to visit your son (or daughter) based on if they lived a life YOU approved of and gave you what you wanted (in this case, made you a grandmother) or not. Although the writing was good, making me care about the characters, I found the premise shallow and outdated.
This entire review has been hidden because of spoilers.
April 24, 2020
Neobično lepa, životna knjiga, čiji pojedini delovi mogu biti izdvojeni u priče sa posebnom temom - najlepše priče o prerastanju prijateljstva u ljubav, o traganju za mogućnošću oproštaja i obnavljanja ljubavi, o neograničenoj majčinskoj ljubavi sa kojom se ni jedna druga ne može ni meriti ni porediti...
Displaying 1 - 30 of 135 reviews