"Mikor a szerzőt megismertem, még nagyképűen vallotta: "Hárman nem írunk: Szókratész, Jézus és én." Aztán megtört, és írni kezdett, paródiákat, persze - és megállt a kanál a levesben, de úgy, hogy a fal adta másikat. Úgy vágytunk erre a hangra ebben a karót nyelt, szürke, humordeficites honi literatúrában, mint egy falat kenyérre. Bödőcs írásaiban a páratlan irodalmi műveltség találkozik az igazi humorral Karinthy boncasztalán. Apját kérdezték, mit szól, hogy fia már ír is. "Addig se iszik" - válaszolta a bölcs öreg, és igaza volt: Tibor írás közben sose iszik. (Hmm...) Mert ilyen az irodalom: nevel, tanít, szórakoztat - és amíg írunk vagy olvasunk, addig se iszunk. Tisztelet a kivételnek. Fogadják tehát szeretettel az irodalmi paródia Lemmyjét, a magyar humor Billy, a Kölyökjét, a búcsúszentlászlói Rabelais-t. "Tessék mosolyogni!" " Cserna-Szabó András
Karinthy-gyűrűs magyar humorista. Bödőcs Tibor 1982-ben született Zalaegerszegen. Egy zalai kis faluban, Búcsúszentlászlón töltötte gyermekkorát. Színész szeretett volna lenni, magyartanárnak tanult, de humorista lett.„Szen’lászlót” műsoraiban visszatérő motívumként, újabb és újabb aspektusokból mutatja be. 2004-ben csatlakozott a Dumaszínházhoz, és még abban az évben állandó kerettagja lett a Rádiókabarénak. Az országos ismertséget a 2005-ös Esti Showder szereplés hozta meg számára. Ebben az időszakban, a műsort gyártó Kovács Kristóf tulajdonában álló Primetime egy új esti show-t kívánt indítani, kizárólag stand uposokkal. Ennek a kísérleti rovata volt a már akkor is Showder Klub nevet viselő műsorelem Fábry Sándor műsorában.
Ekkor olyan történetekkel lett országosan ismert, mint a David Attenborough-paródia, a vendégségben lerészegedő ismerős, aki a feleségével vitázik az indulásról és az olyan mondatok, mint:
„A stílfűrész a vidék jedi-kardja.”Az ezt követően indult Showder Klub országos siker lett, az első néhány évben jól tartotta magát a nézettségi versenyben. Miként a Dumaszínház többi humoristája, Bödőcs Tibor is országos népszerűségnek örvendhetett, ezzel pedig a Dumaszínház egyik legtöbb fellépést kapó humoristája lett.
A hazai stand up szcéna egyik meghatározó alakja lett, a szilveszteri Rádiókabarék állandó utolsó fellépője lett, ez korábban Hofi Géza helye volt. Közel öt év után kilépett a Dumaszínház társulatából, és közel egy évig tévés szereplést sem vállalt. Elmondása szerint szüksége volt az önállósodásra ahhoz, hogy továbbra is a minőségi humort tudja képviselni. A szétválás ellenére nem romlott meg a viszony a Dumaszínházzal, vendégművészként gyakran fellép náluk. Visszatért a Showder Klubba is, ahonnan 2012 decemberében bejelentette kilépését.
Országos turnéit önállóan szervezi, önálló estjei az alábbi címeket viselték: Az élet értelme és kertészeti tippek, Cefre Palota, Böllérbalett, Nincs idő gólörömre. Az önálló estjeiből videóváltozatokat készít, melyeket a Comedy Central rendszeresen a műsorára tűz. Meggyőződése, hogy a humorban nincs tabu, szerinte minden és mindenki kritizálható, és aki ezt nem bírja, annak önmagával van gondja. Nehéznek tartja a munkáját, különösen a közéleti témákat illetően: a szinhaz.hu-nak adott interjújában úgy fogalmaz, hogy gyakran találkozik közönyös, tudatlan vagy elfogult közönséggel, akik nem értik. Véleménye szerint hiába mond egy jó poént egy magyar közszereplőről, ha a nézők többsége nem követi annyira a közügyeket, mint régebben.
Szövegeiben a közélet, a történelem, a kultúra és Búcsúszentlászló kocsmájának történéseit is érinti, gyakran említve kedvenc íróját, Hrabalt, illetve filmrendezőit, Tarr Bélától Quentin Tarantinoig. Az alkohol is meghatározó elem Bödőcs Tibor témái között. A pályatársak által „kis-Hofinak” is hívott humorista kétszer nyert Bon-bon díjat, mielőtt 2010-ben megkapta a Karinthy-gyűrűt. Szintén ebben az évben tett szert egy másik gyűrűre is, ugyanis megnősült, azóta pedig három gyermek édesapja lett.
Izgatottan vártam ezt a kötetet. Tudtam, hogy bitang sokat fogok idézni belőle, mert: „Szeretek idézni.” Ugyanakkor azt is éreztem, hogy ez a kötet valahol addig jó, amíg nem jelenik meg – mert óhatatlanul lesz részem csalódásban is, a kérdés csak az, hogy a „kicsit csalódás – nagyot csalódás” skálán ez a csalódásfok hol fog majd megállapodni végül. Nos, összességében közelebb a „kicsit”-hez.
Az teljesen nyilvánvaló, hogy Bödőcsnek az áll jól, amikor olyan szerzőket dolgoz meg, akik gazdag szókészlettel bírnak, jelzőt és határozót és miegymást halmoznak halomba, valamint színes képi világot teremtenek. Ezzel szemben az olyan (jobb szó híján) korai minimalistákkal, mint Hemingway vagy Orwell, nem nagyon tud mit kezdeni – ilyenkor a keretsztori sem elég ahhoz, hogy elvigye a szöveget a hátán. Ezeket talán jobb lett vón’ kihagyni. (Továbbá: nagyon csábító lehet egy parodistának Rejtőt bevenni a kötetbe, már csak azért is, mert Hazai Attilával vagy Prousttal szemben őt legalább valóban olvasta mindenki. De hát tanuljuk meg végre, hogy ez nem megy. Továbbra is kutatja a tudomány, hogy miért nem, de nem.) Amúgy a kerettörténetek helyenként jól feküsznek – Kertész Imre a fociakadémián, vagy Bodor Ádám a Star Wars univerzumában engem meggyőzött. Az Esterházy- vagy a Hrabal-álnovellát akár a vonatkozó szerzők kötetében is el lehetne rejteni, nem biztos, hogy lefelé lógnának ki onnan. Ez azért nagy dolog ám, feleim. (Apropó Hrabal. Rohadtul feltűnő, Bödőcs stílusa alapjáraton mennyire hrabali – innen már csak egy lépés a kérdés, hogy vajon Hrabal tudott volna-é Bödőcsöt parodizálni. Szerencsére Rejtőt nem próbált.
Összegezzük. Reálisan véve tudom, négy csillagot kéne adnom. Mondjuk. De hát valljuk meg: ha az Így írtok ti-t lapozom, hát az se egységes. Marhára nem az. Az ilyen köteteket amúgy is csak azért olvassa végig az ember, hogy utána tudja, melyik lesz az az ’x’ darab (1 < x < 27), amit aztán időnként újra és újra elővesz, hogy betegre röhögje magát. Krúdy és Hamvas nálam egészen biztosan ez a kategória, de akad még szöveg, amiben később is gyönyörködöm majd. Szóval jól meggondoltam, jól megfontoltam, és végtére is elégedett vagyok. Pont jó arra a kötet, hogy Tiborunk tovább intézményesüljön általa. A hibák pedig kijavíthatóak, mi több: akár el is felejthetőek – talán épp e célból lettek elkövetve.
A búcsúszentlászlói szómágust nagyon bírom. Tökéletesen kimunkált, lényegre törő, intelligens humora kiemelkedő a stand-up comedy műfajban. Amilyen jól tömörít a színpadon, annál kevésbé sikerült ez írásban. Legjobban a szócikkek tetszettek, a paródiák szinte mindegyikét untam, még a jól eltaláltakat is. Briliánsan halmozza a jelzőket, viszont nagyon hamar csömöröm lett ettől. Kis adagokban olvastam, sokáig szenvedtem vele, de nem szerettem meg. Azért jó, hogy kipróbálta magát nyomtatott formában, és remélem, még sokáig mulattat a színpadon.
Nyelvileg és biztos vagyok benne, hogy stílusában is tökéletesen eltalált paródiák, vagy még inkább tisztelgések hosszú sora ez a könyv. Bárcsak meg lenne hozzá a megfelelő olvasottságom, hogy minden pontos apróságot értékeljek, amit Tibi olyan nagy gonddal elhelyezett a szövegekben. Így is szórakoztató volt azonban, a maga kvázi-szépirodalmi módján. Remélem nem ez volt az utolsó Bödőcs könyv.
Zseniális. Bödőcsös. Néha hangosan felnevettem olvasás közben, de valószínűleg egy csomó utalást nem vettem észre. Ha az itt parodizált írók közül olvasok valakitől, kötelező lesz utána elővenni.
Ez a könyv érdekes. De néha nagyon sok is - és éppen ez az oka, amiért nem tudok rá közepesnél jobbat adni. Meg az is, hogy számomra a novellák fele nem ült. És az a helyzet, hogy minden, ami benne volt az vagy nagyon tetszett, vagy borzasztóan utáltam, egyszerűen teljesen ellentétes érzéseket keltett bennem végig, amíg olvastam. Így aztán értékelésben az arany középutat választom.
While this book is a testament to the literacy of the authory, once the the novelty away, and it fades veeery quickly, it becomes nothing more than an incoherent collection of non-stories written in the styles of famous authors.
Tibor is really great with words (what a surprise...)
Lot of laugh out loud moments and clever ideas, and also - very classy selection of authors, but to be honest, it is exactly what I have expected from him, he is a man of intelligence and taste (feel free to quote me, Tibor, hahaha).
But I could feel what he was talking about in one of his interviews: that after a time writing these stories become more of an exercise than art. I got the same feeling when reading several of the stories one after the other (binge reading Bödőcs novellas, b****es!!!) - I would say one should read them in the same fashion as drink whiskey, just a little sip each day, otherwise it turns from something very fine and pleasurable into something else entirely :)
5 stars reserved for a book that is not a parody of someone else's writing, but your own entirely, Tibor!
A két legerősebb része a könyvnek a Móricz- és a Hunter S. Thompson-paródia volt. Valóban könnyebb dolga van annak, aki olvasott valamit a kötetben szereplő szerzőktől, mert aki teljesen ismeretlenül veti bele magát a könyvbe, hamar beleun. Hiányoltam a női szerzőket (ezt egy kritika is megemlítette), de ez valószínűleg abból adódott, hogy a szerző a saját olvasmányélményeit használta fel, amely főleg férfi szerzők műveiből áll. A casual szexizmus meg homofóbia is abból adódhatott, hogy a felhasznált alapanyag is ilyen (legalábbis merem remélni), persze ez nem felmentő körülmény.
Intelligens poénokkal teletûzdelt, a rövid fejezetek miatt ideális szórakoztató olvasmány utazáshoz. Bödöcs zseniálisan rávilágít arra ami miatt a pragmatikus diák irodalomórán a kultursznobizmussal szemben értetlenkedik: a stílus befogadásának gátja gyakran térbeli, idôbeli, ideologiai vagy eletmodbeli kulombsegek eredmenye.
Ezzel most egy időre befejeztem az "Így írtok ti"-hasonmások olvasását. Amúgy Bödőcs jól ír, széles körből válogatta a kifigurázandó szerzőket, és sokszor érdekes is, amit összehozott, de - akárcsak Karinthy - ő is mellélő néha.
Van benne jó paródia is... Sajnos a többsége nem az. Ez nem (csak) a szerzőn múlott, de legalább számomra kiderült, hogy néhány "modern" szerző gyakorlatilag parodizálhatatlan, mert amit Bödőcs írt, egy az egyben elmenne eredetinek is.