Mesterkulcs

Winie Langton történetek #1

by Vivien Holloway

„Gyerekkoromban számtalanszor halottam a mesterkulcsról, amely valójában nem igazi kulcs. Egy szerkezet, amely előtt nem léteznek bezárt ajtók, és sem az acéllal bélelt páncéltermek, sem az őrséggel védett birtokok falai nem jelentenek akadályt. A mesterkulcs mindent nyit, és mindenhová bevisz, akár a tömör falon is keresztüljuttat, ha kell. Minden magamfajta álmodott már róla, hogy a kezében tarthatja az eszközt, amely elől lehetetlen elrejteni bármilyen kincset.”

Winie Langton a 2900-as évek New Yorkjában él, száz évvel az ötödik nagy világégés után. Egy nagy és befolyásos tolvajcsalád leszármazottja, akit már egészen kiskorától apja tanított a mesterség fortélyaira. Ebből kifolyólag Winie már kamaszként jobban verekedett, mint a fiúk többsége és mindent tudott a fegyverekről.
Amikor a legendás mesterkulcs felbukkan a városban, a Langton család azonnal a nyomába ered, s természetesen Winie-re is fontos feladat hárul a titokzatos műtárgy megszerzésére kiötlött akcióban…

A Winie Langton történetek első része!

Genres: Steampunk, Fantasy, Hungarian Literature

80 pages, Paperback

First published January 1, 2014

Reviews

[Tekla György (teklakonyvei) · Rating 4 out of 5]

Nagyon nagyon kellemes csalódás volt a könyv, valami sokkal másabbra számítottam. Nagyon tetszett, beszippantott.

[Mothpit · Rating 1 out of 5]

Mivel ez a könyv épp harmatos jó kedvemben talált, úgy érzem egyetlen követ se találtam, amit hozzá ne vágtam volna. Ebből kifolyólag, spoilers.
Egy pozitívumot azért szeretnék elmondani: egy kicsivel elviselhetőbb karakterrel tovább olvastam volna a sorozatot. Az írás stílusa egész jó.

Hát ez borzalmas volt. Nem tudom, hogy a többi kötetre sikerül-e rájönni, hogy mi az a steampunk, (nem is fogom, mert én itt befejeztem) de elárulom, nem a flancos borító, a fűző meg az olajlámpa teszi. Lehet, hogy a mesterkulcsot szánták annak, de az inkább hat mágiának, mint technológiának, szóval ez se igazán talált be.
De ezt félretéve, nem ezért nem fogom tovább olvasni, hanem azért, mert ha még egy percet együtt kell töltenem Edwina Langtonnal én sikítok. Egy abszolút szerethetetlen, kilsé-halmaz szópazarlásnak éreztem az egész karaktert. Az egész "jelleme" arra épül, hogy ő "nem olyan, mint a többi lány", hiszen őt a ridegen betartatott nemi sztereotípiák között fiúnak nevelték, ezért jobban verekszik mint a legtöbb fiú, lőfegyvert hord és undorodik minden nőies dologtól. (A könyv is, de ezt egy picit később). Ennek ellenére, természetesen, nőies ruhába kényszerítik mert egy elegáns bálba kell mennie ahol az elcsábítandó célpont naná hogy az ő faragatlan viselkedését találja vonzónak a nővére finom, évek alatt tökélyre fejlesztett csábító nőiességével szemben. A könyv külön említi is, hogy ilyen még nem volt. Bájos.
A megunt kliséségét leszámítva ezzel az az icipici problémám is van, hogy ez Audrey jelenlétét teljesen értelmetlenné teszi. A könyv szeret szavalni arról, hogy a Lnagton család mennyire összetart és mennyire "a család az első", de ez persze közel se így van. Nézzük csak meg Audrey-t. A lányok apja minden hezitálás nélkül tönkreteszi idősebb lánya ruháját, szörnyű büntetésnek érzi, hogy azt személyesen kell pótolnia és nem érti, hogy mi ezen olyan nagy dolog, amit aláhúz egy lekicsinylő/lemondó "nők" sóhajjal, amivel Edwina teljes mértékben egyet ért. Ez már magában is a nőiesség leértékelését jelzi, hiszen elméletileg pont ugyanolyan hosszú és tisztelt tradíciója van a női praktikák bevetésével való tolvajlásnak, mint a fegyveres betöréses rablásnak, de itt mégis a női fegyvertár átgondolatlan tönkretételét kellene helyeselnünk. Utána Aubrey, a női praktikák mestere kudarcott vall a csábításban ott, ahol a faragatlan, női praktikáktól undorodó húga sikerrel jár.
Bocsánat: "sikerrel jár". Edwina annyit szavalhat a család fontosságáról és hogy a család az első amennyit akar, de a családja arcába hazudott az egyik lehető legfontosabb dologról és egy hatalmas plusz (és veszélyes) terhet vett a nyakába egy rettentő fontos alku megkötésével a családja tudta nélkül. Miért? Mert Willnek szép pofija van. Ehhez igazán csak Edwina "fejlett igazságérzetét" tudom hasonlítani, ami arra késztetí, hogy segítsen a gazdag ficsúrnak visszaszerezni anyja eladott hagyatékát, de ugyanakkor hagyja, hogy minden lelkiismeret furdalás nélkül nézze azt, hogy mások éhenhalnak, holott a saját családja csak hobbiból lop, Edwina saját bevallása szerint nincs is szükségük rá. De ugye el kellene hinnünk hogy "valahol szántam azokat, akik éhen haltak az utcán, de nem tudtam semmit tenni értük" (8). Jó tanács: a nyilvánvalóan gazdag karakter, aki bármikor szerez új vagyont talán ne dicsekedjen a vagyonával és vagyonszerzési képességeivel ÉS szánakozzon azon hogy semmit nem tehet az éhezőkért ÉS tegyen Robin Hood utalást egyszerre. Nem szép erkölcsi kép, mert itt még arról sem lehet szó, hogy nem jutott eszébe a vagyonának a megosztása. Ez csak annyit mond, hogy gondolt rá, de annyira azért nem érdekli. De szegény Will története, az kérem az más. Azért aztán érdemes a család arcába hazudni.
Amúgy vissza az eredeti pontra: Edwina elszúrta a küldetését és utána kellett korrigálni, természetesen saját és nem Audrey módszereit használva. Az, hogy mennyire szúrta el külön gyönyörűség. Ez a lány egy kudarc. Onnan kezdve, hogy e legidiótább módon hozza fel a mesterkulcsot azán át hogy kiadja a családja nevét annak akit ki fog rabolni és életben fog hagyni (amitől csak picit kételkedek a profi tolvaj létében, de csak azért mert az elején is alig hittem el) odáig, hogy amikor egyszerűen ellophatta volna a mesterkulcsot, amire már elméletileg gyerekkora óta vágyik, egyszerűen elfelejtkezik róla, de nem azelőtt, hogy találkát beszél meg a szép profilú Will-lel.
Ez persze csak természetes, hiszen Edwina cnyilvánvalóan csak akkor vágyik a mesterkulcsra, ha annak a megszerzése a lehető legkissebb erőbefektetésbe kerül és ha neki a lehető legkevesebbet kell érte kihívás elé állítania magát. A női ruha felvétele már túl sok erőfeszítés, ennyi kényelmetlenséget soha senkinek semmiért nem kellene kiálnia. És természetesen a végén minimum erőbefeszítéssel hét perc alatt (na jó, talán nyolc) lopja el a mesterkulcsot és válik a családja hősévé, természetesen előző baklövéssorozatát eltitkolva.
Amihez nyugottan csapjuk hozzá, hogy a kedves mester tolvaj azt se tudta, hogy kinek a hajójára küldi fel Will-t lopni. Nem hiszem, hogy egy tolvajnak illik három hetes információval dolgozni. Na de mindegy.

U.i.: Azért hívom Winie-t Edwinának egész végig, mert gyűlöli, én meg őt, ezért nem akarom meghagyni neki az önrendelkezés jogát, még akkor sem, ha csak egy kitalált karakter.

[BarbikaBored · Rating 4 out of 5]

Furcsa. Ez volt az első szó, ami az eszembe jutott. Persze nem rossz értelemben, de egyértelműen szokatlan kezdés.
A szereplők egyelőre még nem gyakoroltak rám akkora hatást, hogy el tudjam dönteni, kedvelem-e valamelyiket vagy sem. Minden esetre Winie egészen ígéretes főhősnőnek tűnik. Bátor, elszánt, agyafúrt, igaz, kicsit megfontolatlan bizonyos esetekben, de egyáltalán nem idegesítettek ezek. Vicces volt olvasni, ahogyan egy alapvetően fiús lányt megpróbálnak nőiesíteni, és az odáig vezető pár oldal számomra talán a könyv fénypontja volt.
Itt egyértelműen Winie az egyedüli főszereplő, de már látom Williamben a jövőbeni páros lehetőségét. A gazdag családból származó fiú és az ő bosszúhadjárata koncepció nem új, és önmagában a karakter sem. Egy jóképű, enyhén beképzelt (de nem túlzottan!) férfi, aki próbálja annak tettetni magát, ami nem is. Egyelőre ennél többet nem láthatunk a karakteréből, de kezdésnek nem rossz. Winie szűk családi köre pedig szórakoztató. Ahogyan szívják egymás vérét…
A történet két napot ölel fel és legalább ilyen gyorsan zajlanak az események. Hirtelen lépünk ebbe a szokatlan környezetbe, ahol tolvajcsaládok nemzedékei élnek együtt a romos házakban az ötödik világégés után. Tetszett, hogy egy épületen belül is meg van a családtagok közötti hierarchia (emeletek és az ott élők). Önmagában az egész tömb, ahol a népes Langton família él, teljesen olyan érzetet adott, mintha egy magyarországi kisváros paneldzsungelébe látogattunk volna el. Ami egyébként szórakoztató elképzelés volt. A város, már amennyit láttat az írónő, ugyan ezen elven épül fel. Viszont egyelőre nem éreztem súlyosnak a steam-punk vonulatot, csak egy-két apró részlet volt benne, ami emlékeztet a gőzgépek korára.
Számomra igazán mégis a tolvajos-Mesterkulcsod vonulat vitte a prímet. Kíváncsi vagyok, vajon látjuk e működés közben, vagy Winie kitanít egy bizonyos valakit a mestersége csínyára-bínyára, és érdekelne bővebben a világ is, amibe ezt a röpke betekintést kaphattuk.

[Kovaxka · Rating 4 out of 5]

Imádom a steampunkot, már régóta szemezek a sorozattal. Kicsit zavar, hogy ilyen mikrodózisokban lehet fogyasztani, talán ezért nem kezdtem el eddig, de rosszul tettem! Rendkívül szórakoztató, vicces, hangulatos történet. Jól eltalált stílus és karakterek, érdekfeszítő történet, kaland: mi kell ennél több a szórakoztatáshoz? Büszke vagyok, hogy hazánkfia, pláne női szerző jegyzi, felcsigázta az érdeklődésem. Szerintem hamarosan beállok a rajongók közé.

[Alicia · Rating 5 out of 5]

It was so fantastic! I can't wait the next part.

[Abstractelf · Rating 3 out of 5]

3.5*