Az 1938-ban született Anne Karin Elstad viszonylag későn, 1976-ban jelentkezett első könyvével, azóta viszont a legnépszerűbb és legolvasottabb norvég írók közé tartozik. Hetedik regénye, a Mert a napok gonoszok modern sorstragédia, példázat arról, miféle sötét erők munkálnak a civilizáció máza alatt.
A fjordmelléki falucskába visszatelepül Amerikából a hetvenöt éves Robert, akit ifjúkorában szegénysége és egyenessége miatt kiközösítettek. Egyetlen emberben lel csupán támaszra: Hildegunnban, a negyvenéves, négygyermekes asszonyban, aki már Robert magára maradt anyjának is a segítője volt. A szívbeteg öreg és Hildegunn között nemsokára erős barátság alakul ki, amire az asszony egyszerű férje lassan izzó féltékenységgel reagál: a faluban pedig feléled a másféleség eltiprására törő ősi ösztön. Névtelen levelekben fenyegetik Hildegunnt és Robertot, szétvagdossák Robert halászhálóit, s elpusztítják enyhet adó nyírfáját. A történet a „kutyanapok” – a nyári kánikula – idején játszódik: akkor, amikor az északi néphit szerint elszabadul a gonosz. Most sincs ez másként a részeg falubeli férfiak egy este elindulnak Roberthoz, hogy „megbeszéljék” vele a dolgot…
Tegyük fel, turista vagy, és biciklivel suhansz valahol Norvégiában. Megállsz egy nyugodt fjord partján szusszanni, és elidőz a tekinteted a falun, az embereken, ahogy magukkal megelégedve tesznek-vesznek a szikrázóan tiszta, rendezett parasztházak között. "Milyen szép! Milyen csöndes! De jó volna itt élni!" Aha. Persze. Neked könnyű. Nem élsz itt. És azért akarsz itt élni, mert nem KELL itt élned.
Ez a könyv a presszióról szól. Hogy mint a satuba, úgy vagy beszorítva a falu által támasztott elvárásokba. Itt annyi minden tabu: tilos elmondanod, mit érzel, tilos azt csinálnod, amihez kedved van, tilos gyengének mutatkoznod, tilos különböznöd. Ha pedig megszeged a közösség íratlan törvénykönyvét, a satu pofáját szorosabbra húzzák. "Szájára vesz a falu" - ezt így mondják, de ez csak a kezdet. Mert a rólad terjengő pletykák lassan váddá keményednek, és utána már bármi megtörténhet. A tragédia pedig az, hogy ez a közeg még azt is magához idomítja, akiben nincs rossz lélek, aki szeretne megérteni, szeretne tolerálni - de senki nem mutatta meg neki, hogy kéne elkezdenie.
Fojtogató miliőjű szöveg, ami kegyetlenül boncolja fel a vidéki norvég közösségeket. Van benne valami hektikus, néha költői képekké szublimálódó indulat, ami engem a skandináv klasszikusokra, Ibsenre vagy Strindbergre emlékeztet - ilyen értelemben, ami az irodalmi nyelvet illeti, helyenként kifejezetten régiesnek hat. De a témaválasztás meg erős és bátor, úgy rácsapja az ajtót a parasztromantikára, hogy az ujja belereccsen.
Nehéz, fojtogató regény, a szavak rátapadnak az emberre, mint a láztól forró testre az átizzadt ruha. A feszültség az első oldaltól kezdve a hőséggel párhuzamosan folyamatosan fokozódik, és amikor végül kitör a vihar, szinte várjuk a megkönnyebbülést, de hiába. Itt nincs megbánás és nincs feloldozás. A végére már nem voltam képes dühöt sem érezni, csak bénultságot, és fájdalmat, amit az a felismerés hozott magával, hogy van, ahol ez az irracionális világ a valóság. Mert a napok… Nem. Mert az emberek gonoszok.
Megérdemelne ez a regény egy újabb kiadást, hogy minél többen olvassák. Tökéletesen megszerkesztett mű, gyönyörű természetszimbolikával, a fordítás is kivételes. Bár nehéz utána lélegezni, mégis örülök, hogy rátaláltam és olvashattam.
Denne boka tar meg først til Ibsens Per Gynt, deretter til Skrams kvinnekamp, to ting jeg liker veldig godt. Selv om dette er skrevet i en tid for lenge siden, så er det lett å relatere seg til, for deler av slikt finnes tydelig i dag, på ungdomsskoler og i familier. Den får meg til å tenke på jobben min, der jeg hele tiden prøver å regulere barn så de ikke skal leve etter sjalusien eller skyldfølelse, verden hadde blitt litt bedre da, men jeg har ikke så mye jeg skulle sagt når unga ikke er ved min side!
The most heartwrenching book i ever read. About small town mentality and the darkness that comes from it, set in rural Norway. An absolutely devastating read. I recommend it.