What do you think?
Rate this book
Ciudades para un pequeño planeta
In this book, architect Richard Rogers presents a radical new action plan for the future of our cities. He shows the influence that architecture and urban planning have on our daily lives and warns of the potentially negative impact of cities on the environment. He argues that only through sustainable planning will be able to protect our planet’s ecology and deliver on our responsibility to future generations.
En este libro, basado en sus conferencias de Reith (1995), el arquitecto Richard Rogers presenta un nuevo y radical programa de acción para el futuro de nuestras ciudades. Demuestra la influencia que ejercen la arquitectura y el planeamiento urbano sobre nuestras vidas cotidianas, y advierte sobre el impacto potencialmente negativo que pueden suponerlas ciudades modernas sobre el medio ambiente. Rogers argumenta que sólo a través del planeamiento sostenible podremos proteger la ecología de nuestro planeta y cumplir, así, con nuestras responsabilidades ante las generaciones venideras. El planeamiento urbano sostenible se configura, así, como nuestra ?nica oportunidad real de crear unas ciudades dinámicas ideales que sean, a la vez, respetuosas con los ciudadanos y con el medio ambiente.
En este libro, basado en sus conferencias de Reith (1995), el arquitecto Richard Rogers presenta un nuevo y radical programa de acción para el futuro de nuestras ciudades. Demuestra la influencia que ejercen la arquitectura y el planeamiento urbano sobre nuestras vidas cotidianas, y advierte sobre el impacto potencialmente negativo que pueden suponerlas ciudades modernas sobre el medio ambiente. Rogers argumenta que sólo a través del planeamiento sostenible podremos proteger la ecología de nuestro planeta y cumplir, así, con nuestras responsabilidades ante las generaciones venideras. El planeamiento urbano sostenible se configura, así, como nuestra ?nica oportunidad real de crear unas ciudades dinámicas ideales que sean, a la vez, respetuosas con los ciudadanos y con el medio ambiente.
196 pages, Paperback
First published January 1, 1993
19 people are currently reading
389 people want to read
About the author
Richard Rogers
34 books5 followersSir Richard George Rogers, Baron Rogers of Riverside, FRIBA FCSD is a British architect noted for his modernist and functionalist designs.
Rogers is perhaps best known for his work on the Pompidou Centre in Paris, the Lloyd's building and Millennium Dome both in London, and the European Court of Human Rights building in Strasbourg. He is a winner of the RIBA Gold Medal, the Thomas Jefferson Medal, the RIBA Stirling Prize, the Minerva Medal and Pritzker Prize.
Rogers is perhaps best known for his work on the Pompidou Centre in Paris, the Lloyd's building and Millennium Dome both in London, and the European Court of Human Rights building in Strasbourg. He is a winner of the RIBA Gold Medal, the Thomas Jefferson Medal, the RIBA Stirling Prize, the Minerva Medal and Pritzker Prize.
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 12 of 12 reviews
June 19, 2023
Richard Rogers a kilencvenes évek végén megjelent könyve óriási hatással volt a kor építészeire és a várostervezés szakembereire. Gyakorlatilag az első olyan kiáltványnak is tekinthető könyv, ami szakmai szemmel mutat rá arra, hogy a jövő városai miért kell személyigépkocsiktól mentesnek lenniük és, hogy az egész kocsikatasztrófa milyen öngerjesztő folyamat, milyen hibás gazdasági döntések eredményezték, és aminek iszonyatos következményeit mindannyian megtapasztaljuk, amikor egy városban sétálunk.
Rogers a modern kompakt város elméletének a megalapozója, ami megköveteli az egyfunkciós fejlesztések és az autó dominanciájának elutasítását.
Az, hogy mekkora baj ez az eszement kocsimánia, és hogy ez többről szól, mint közegészségügy, sokat mond az a vizsgálat, ami megállapította, hogy egy adott utcában a szomszédok közötti társadalmi interakció szintje, az adott utca közösségi komfortérzése, fordítottan arányos az átmenő forgalom mennyiségével... azaz komoly szociológiai és emiatt súlyos társadalmi problémáról van szó, pszichológiai és pikáns osztály-vetületekkel meghintve.
Ez a könyv élesen rámutat a tömegközlekedés és az egyéni közlekedés közötti egyensúly szükségességére (és a jelenlegi egyensúlytalanságára), leírja az elmúlt ötven év trendjeit az autóknak adott döntéshozatali elsőbbségek iszonyatos hatásait, valamint e döntések okozta függőségünk jellegét.
Mint építész, különösen zavarja az, hogy ha megkérdezzük az embereket, hogy mit gondolnak a városokról, az autókról beszélnek az utcák és terek helyett.
A szerző alapállítása az, hogy egy város akkor lesz élhető, ha teret adunk a szociális interakcióknak, ha diverzifikáljuk a funkciókat, aminek gátja a régi vágású tervezők vagy fejlesztők koncepciója, ami blokkokba, leszeparálva gondolkodik (bevásárlóközpont, campus, irodanegyed stb.) és persze a rengeteg kocsi, amivel az emberek e blokkok közötti óriási távolságokat próbálják áthidalni. Az előbbieket "egyoldalúan gondolkodó", az utóbbiakat "nyitott gondolkodású" tereknek hívja. Amikor az első típusú tereken vagyunk, általában sietünk, de a "nyitott tereken" készségesebbek vagyunk találkozni az emberek tekintetével és részt venni a közösségi életben.
De mi a fő oka a blokkosodásnak és a szétterpeszkedő városoknak?
A hagyományos városi épületek, üzlethelyek, családi házak, irodák életet visznek az utcába, és csökkentik a polgárok kényszerét, hogy autóba üljenek a mindennapi szükségleteik kielégítésére. Ezek a hagyományos, vegyes használatú épületek azonban bonyolult bérleti viszonyokat teremtenek, amelyeket a helyi hatóságok nehezen kezelnek, a fejlesztők pedig nehezen kereskednek. Emiatt az állami és magánfejlesztők inkább az egyfunkciós épületeket részesítik előnyben. Amikor nagyobb projektekbe kezdenek, a nagy, nyílt vagy olcsó, zöldmezős területeket részesítik előnyben, amelyek lehetőséget nyújtanak egész lakótelepek vagy üzleti parkok építésére, minimális jogi bonyodalmakkal. Ezen túlmenően ezek a területek megkönnyítik a tervezést és a kivitelezést, ami tovább növeli a költséghatékonyságot, így a vegyes használat ellen szóló érveket. A rövid távú profit és a gyors eredmények keresése továbbra is eltéríti a beruházásokat a komplex vegyes használatú városfejlesztéstől és az azzal járó társadalmi és környezeti előnyöktől.
Erre jönnek az autók, amelyek az irodák, üzletek és otthonok elkülönítését ellensúlyozták.
Ráadásul minél nagyobbra nőnek a városok, annál gazdaságtalanabbá válik a tömegközlekedési rendszereik bővítése, és annál inkább függővé válnak a polgárok az autóktól.
Mivel az autóval történő közlekedés mára a várostervezés szerves részévé vált, az utcasarkok, a közterületek formái és felületei mind az autósok javára kerülnek meghatározásra.
Végül az egész várost, az új épületek általános formájától és távolságától kezdve a járdaszegélyek, lámpaoszlopok és korlátok kialakításáig, ennek az egyetlen kritériumnak megfelelően az utakra vonatkozó előírások alapján tervezik meg.
A kör elég szorosan bezárul és marad a rút valóság, pl. a légszennyezést, ami elől a külvárosi lakosok menekülnek.
Az egész olyan valószerűtlen, hiszen az egyén szempontjából az autó az évszázad legfelszabadítóbb és legkívánatosabb technológiai terméke. Olcsó, mert nagy mennyiségben gyártják és támogatják; praktikus, mert a városokat nem úgy tervezték, hogy a tömegközlekedésre támaszkodjanak: és (sajnos) ellenállhatatlan kulturális ikon, amely csillogást és státuszt biztosít.
A kérdés, hogy hogyan lehet elérni, hogy a városi közösségek virágozzanak és a mobilitás növekedjék - hogyan tervezhetünk személyes mobilitást anélkül, hogy az autó aláássa a közösségi életet, hogyan tervezzük meg és gyorsítsuk fel a tiszta közlekedési rendszerek használatát, és hogyan egyensúlyozzuk át az utcák használatát a gyalogosok és a közösségek javára?
Ha valakit érdekel, akkor olvassa el a könyvet!!!
Rogers a modern kompakt város elméletének a megalapozója, ami megköveteli az egyfunkciós fejlesztések és az autó dominanciájának elutasítását.
Az, hogy mekkora baj ez az eszement kocsimánia, és hogy ez többről szól, mint közegészségügy, sokat mond az a vizsgálat, ami megállapította, hogy egy adott utcában a szomszédok közötti társadalmi interakció szintje, az adott utca közösségi komfortérzése, fordítottan arányos az átmenő forgalom mennyiségével... azaz komoly szociológiai és emiatt súlyos társadalmi problémáról van szó, pszichológiai és pikáns osztály-vetületekkel meghintve.
Ez a könyv élesen rámutat a tömegközlekedés és az egyéni közlekedés közötti egyensúly szükségességére (és a jelenlegi egyensúlytalanságára), leírja az elmúlt ötven év trendjeit az autóknak adott döntéshozatali elsőbbségek iszonyatos hatásait, valamint e döntések okozta függőségünk jellegét.
Mint építész, különösen zavarja az, hogy ha megkérdezzük az embereket, hogy mit gondolnak a városokról, az autókról beszélnek az utcák és terek helyett.
A szerző alapállítása az, hogy egy város akkor lesz élhető, ha teret adunk a szociális interakcióknak, ha diverzifikáljuk a funkciókat, aminek gátja a régi vágású tervezők vagy fejlesztők koncepciója, ami blokkokba, leszeparálva gondolkodik (bevásárlóközpont, campus, irodanegyed stb.) és persze a rengeteg kocsi, amivel az emberek e blokkok közötti óriási távolságokat próbálják áthidalni. Az előbbieket "egyoldalúan gondolkodó", az utóbbiakat "nyitott gondolkodású" tereknek hívja. Amikor az első típusú tereken vagyunk, általában sietünk, de a "nyitott tereken" készségesebbek vagyunk találkozni az emberek tekintetével és részt venni a közösségi életben.
De mi a fő oka a blokkosodásnak és a szétterpeszkedő városoknak?
A hagyományos városi épületek, üzlethelyek, családi házak, irodák életet visznek az utcába, és csökkentik a polgárok kényszerét, hogy autóba üljenek a mindennapi szükségleteik kielégítésére. Ezek a hagyományos, vegyes használatú épületek azonban bonyolult bérleti viszonyokat teremtenek, amelyeket a helyi hatóságok nehezen kezelnek, a fejlesztők pedig nehezen kereskednek. Emiatt az állami és magánfejlesztők inkább az egyfunkciós épületeket részesítik előnyben. Amikor nagyobb projektekbe kezdenek, a nagy, nyílt vagy olcsó, zöldmezős területeket részesítik előnyben, amelyek lehetőséget nyújtanak egész lakótelepek vagy üzleti parkok építésére, minimális jogi bonyodalmakkal. Ezen túlmenően ezek a területek megkönnyítik a tervezést és a kivitelezést, ami tovább növeli a költséghatékonyságot, így a vegyes használat ellen szóló érveket. A rövid távú profit és a gyors eredmények keresése továbbra is eltéríti a beruházásokat a komplex vegyes használatú városfejlesztéstől és az azzal járó társadalmi és környezeti előnyöktől.
Erre jönnek az autók, amelyek az irodák, üzletek és otthonok elkülönítését ellensúlyozták.
Ráadásul minél nagyobbra nőnek a városok, annál gazdaságtalanabbá válik a tömegközlekedési rendszereik bővítése, és annál inkább függővé válnak a polgárok az autóktól.
Mivel az autóval történő közlekedés mára a várostervezés szerves részévé vált, az utcasarkok, a közterületek formái és felületei mind az autósok javára kerülnek meghatározásra.
Végül az egész várost, az új épületek általános formájától és távolságától kezdve a járdaszegélyek, lámpaoszlopok és korlátok kialakításáig, ennek az egyetlen kritériumnak megfelelően az utakra vonatkozó előírások alapján tervezik meg.
A kör elég szorosan bezárul és marad a rút valóság, pl. a légszennyezést, ami elől a külvárosi lakosok menekülnek.
Az egész olyan valószerűtlen, hiszen az egyén szempontjából az autó az évszázad legfelszabadítóbb és legkívánatosabb technológiai terméke. Olcsó, mert nagy mennyiségben gyártják és támogatják; praktikus, mert a városokat nem úgy tervezték, hogy a tömegközlekedésre támaszkodjanak: és (sajnos) ellenállhatatlan kulturális ikon, amely csillogást és státuszt biztosít.
A kérdés, hogy hogyan lehet elérni, hogy a városi közösségek virágozzanak és a mobilitás növekedjék - hogyan tervezhetünk személyes mobilitást anélkül, hogy az autó aláássa a közösségi életet, hogyan tervezzük meg és gyorsítsuk fel a tiszta közlekedési rendszerek használatát, és hogyan egyensúlyozzuk át az utcák használatát a gyalogosok és a közösségek javára?
Ha valakit érdekel, akkor olvassa el a könyvet!!!
Read
May 29, 2025El llibre presenta idees tant necessàries com interessants dins la nostra societat actual (i això que és de fa uns 30 anys).
Guai i recomanat per aquelles persones que es vulguin introduir al que seria una concepció sostenible del nostre món i de les nostres ciutats.
Guai i recomanat per aquelles persones que es vulguin introduir al que seria una concepció sostenible del nostre món i de les nostres ciutats.
November 25, 2018
Some parts less relevant for me, but they are outweighed by the numerous great notions and ideas that are still as relevant today as they were twenty years ago, when this book was first published. #whydidntweusethem
September 3, 2020
Son pocos los recuerdos de mi padre, tenía nueve años, se fue pronto. Cuando hago el esfuerzo y mi mente se despeja, vienen a mi momentos, recuerdos como escenas en retrospectiva. Uno de los más queridos es el de un desayuno, recuerdo que andábamos en el coche y paramos por alguna avenida. Estaba contenta porque ese día tenia a mi papá solo para mi, me había llevado a visitar una obra que estaba por culminar en la avenida Caminos del Inca, una vivienda de color blanco y carpintería de madera. Escogimos una mesa, el ambiente no tenía nada en particular. Ordenamos y fuimos a los servicios higiénicos. Cuando retornamos, ambos coincidimos en que el lugar era espantoso, no nos gustaba la iluminación, la distribución del comedor era un laberinto y los baños daban registro a todo el que ingresaba.
Uno tiende a idealizar los recuerdos, los pone en altares y los analiza al detalle para ver si falta algo en la historia que se te ha escapado. En este no hay mas, ese es mi recuerdo. Entonces, ¿por qué es tan especial?
Años después, elegí ser arquitecta. Me hubiera gustado escucharlo, criticar mi trabajo y felicitarme por mis logros. Eso no sucederá. Sin embargo, encuentro consuelo y un lado paternal en los libros de arquitectos, tan grandes y humanos como Richard Rogers. Así es que me sumerjo en ellos porque mentes tan precursoras merecen ser repasadas, entendidas y guardadas como memorias entrañables.
Uno tiende a idealizar los recuerdos, los pone en altares y los analiza al detalle para ver si falta algo en la historia que se te ha escapado. En este no hay mas, ese es mi recuerdo. Entonces, ¿por qué es tan especial?
Años después, elegí ser arquitecta. Me hubiera gustado escucharlo, criticar mi trabajo y felicitarme por mis logros. Eso no sucederá. Sin embargo, encuentro consuelo y un lado paternal en los libros de arquitectos, tan grandes y humanos como Richard Rogers. Así es que me sumerjo en ellos porque mentes tan precursoras merecen ser repasadas, entendidas y guardadas como memorias entrañables.
April 12, 2021
Good Book, a bit dated
It was a great read that provided a lot of solutions. Some of the data is outdated. It’s fun to do research and se the “where are they [the facts] now?” Optimistic, good diagrams, accesible vocabulary and relative short.
It was a great read that provided a lot of solutions. Some of the data is outdated. It’s fun to do research and se the “where are they [the facts] now?” Optimistic, good diagrams, accesible vocabulary and relative short.
November 27, 2019
Libro attualissimo nonostante abbia già vent'anni, consiglio anche per chi è esterno al mondo dell'architettura.
October 3, 2010
Consist on two parts: an analysis of the urban problematics, and a proposal for a model of develepment for cities, also approaches solutions to Londons urbanistic matter.
It is a clear and very accurate analysis of the sustainability problematic for actual cities. Not only points and analyzes the problematics also studies and shows differents aproaches to solutions that are been taken around the world to the same pathologies and how have they succeded or fail.
In the proposal we get a view through his proyects and competitiones over the world and London.
Obviously needs a update since cities evolution and developtment speed are faster nowadays and urban landscape had changed a lot since then. But stills a interesting read and I personally liked his Ideas for cities development.
It is a clear and very accurate analysis of the sustainability problematic for actual cities. Not only points and analyzes the problematics also studies and shows differents aproaches to solutions that are been taken around the world to the same pathologies and how have they succeded or fail.
In the proposal we get a view through his proyects and competitiones over the world and London.
Obviously needs a update since cities evolution and developtment speed are faster nowadays and urban landscape had changed a lot since then. But stills a interesting read and I personally liked his Ideas for cities development.
May 25, 2007
Sir Richard Rogers (the Lloyds of London building, Musee D'Orsee, etc) knows buildings. Damned if he doesn't know people, too. He's not Le Corbusier; Rogers' dreams actually come closer to being realized every time one of his buildings goes up. What he is is underfunded, under-appreciated outside of Europe, and seemingly unable to fix either of these problems with his adroit - not to mention pretty - books. I am so swayed by his arguments that I illogically find the fault in this case to be with everyone else rather than with him.
April 1, 2012
This is an amazing book! It is a brief read that simply and succinctly explains the connections between social and environmental sustainability. The language is clear and the examples are some of the best architecture in the world, albeit projects by the author's firm. It offers a positive, holistic view on the future of humanity and civilization.
July 7, 2009
Loved it - light and quick and so important for understanding people, places and cities
Read
July 7, 2009Really enjoyed it - short and important ideas as to why urban design is so important
May 14, 2014
pretty good
Displaying 1 - 12 of 12 reviews