Varázscsók

by Vavyan Fable

A másolhatatlanul egyéni hangú, igézően érzelmes, de sosem érzelgő, remek humorú Vavyan Fable a legolvasottabb írók egyike, valamennyi írástudó korosztály körében egyaránt kedvelt. Régóta várt, új mesélőkönyve olyan kalandokra hívja az olvasót, amelyekhez látszólag csupán a történet szereplőinek kell kardot rántaniuk és ezer veszélynek kitéve harcolniuk. Csakhogy, mint mindnyájan sejtjük: az igazi kaland odabenn, spirituális énünk mélyén is lejátszódhat – közelebb juttatva minket az örök igazságokhoz és a vágyva vágyott szellemi-testi összhanghoz. A regény viszontagságos sorsú hősei éppen arra vágynak, mint bármelyikünk: boldogan élni mindhalálig. A főszereplő Xera azonban saját bőrén tapasztalhatja meg azt is, vajon élhet-e boldogan, aki sosem halhat meg..! A Varázscsók, mint minden igazi mese: benső szörnyeinkkel való küzdelmünket jeleníti meg, és kiutat is mutat abból. Gyógyít és tanít. Csupáncsak az a kérdés: képesek vagyunk-e arra, hogy átadjuk magunkat bűvöletének. „Késve tudom, de száz életre megjegyzem: szeretni csak a szerelem minden fájdalmával együtt érdemes, vagy sehogy. Amikor visszaszületek, nem leszek abban a helyzetben, hogy keresselek, mert nem fogok emlékezni rád. De megismerlek majd. És ha tudván tudom is, hogy én fogyok el hamarabb, akkor sem ugrom el többé a szerelem elől. Halálugrottam és lezuhantam. Nem tudok megbocsátani magamnak: te bocsáss meg nekem.” Ön még hisz a mesékben? Igen? Talán? Esetleg ma is boldogan merülne egyszervolt-holnemvolt álomtörténetekbe esténként, elalvás előtt? Most végre igazi estimesélő könyvvel ajándékozhatja meg magát – és azokat, akiket szeret.

Genres: Fantasy, Contemporary, Hungarian Literature

501 pages, Paperback

First published January 1, 1999

About the author

Vavyan Fable 11 éves kora óta ír. 1987-ben jelent meg első regénye (eddig összesen harminchat és ezek számos újabb kiadása), köztük zsaru-, akció- és kalandregények, fantasyk (mesélőkönyvek), bohóságok és (megbotránkoztató) novellák.

Fesztelenül könnyed, merész stílusával, vagány humorával, csak rá jellemző, játékos, egyedi nyelvezetével ledöntötte a műfajkorlátokat, így vált az igényes szórakoztatásra vágyó olvasók kedveltjévé.

Regényeiben egyedülálló módon váltogatja a karakter- és helyzetkomikumot a nyelvi humorral.

Nívós gondolatvilága sokunkhoz közel áll, a tőle kölcsönzött szófordulatok, nyelvi lelemények, idézetek szállóigeként/aforizmaként terjednek, beépülnek szókincsünkbe, ujjlenyomatszerűen felismerhetők az irodalmi és köznyelvben egyaránt.

Fable nem csupán történetet vet papírra, ő babonázóan mesél, minket is bevonva az általa teremtett, minden ízében életre lehelt, ezersok színű világba, melyet aztán oly nehezünkre esik elhagyni a végén. Hősei nem fekete vagy fehér jellemek, inkább pepiták, jó s rossz tulajdonságokkal, mint mi magunk is; még főgonoszai is emberszabásúak.

Rajongói szerint Vavyan Fable olyan író, akit az ember nem tud letenni, mert elvarázsol, magával sodor, gondolkodásra késztet, és végig a tenyerén hordozza az olvasót.

Fable nem ömlik ránk a médiából, könyvei nem marketingsikerek, hanem igaziak; úgy tartja, ő ne divatban legyen, hanem olvasásban.

Vidéken él, erdő-mező-kispatak, madártrilla, patadobogás, oxigén társaságában.

Olvasóival a www.fabyen.hu oldal Szalon rovatában szívesen beszélget.

Priviben a fable@fabyen.hu címen írhat neki.

Önéletfestés a '90-es évekből:

"Molnár Évaként születtem abban az évben, amelynek messze nem ez volt a legfőbb eseménye, hanem a forradalom s annak eltiprása. Koromnál fogva nem vehettem részt a szovjet tankok elleni harcban, anyám karján gőgicséltem a pincében. Később - jártam iskolába; tizenegy évesen ragadtam először tollat azzal a szándékkal, hogy önmagam szórakoztatására regényeket írjak, mivel akkorra végeztem az otthoni és máshoni könyvespolcok első és hátsó sorával, a tévében pedig örökké A jégmezők lovagját és a Bátor embereket adták. Ez idő tájt indiánregények tucatjait követtem el.

Ha kérdezték, mi leszek, ha nagy leszek, már látszott: sosem leszek nagyobb 150 centinél. Viszont írónak készültem. Így hát kézenfekvő, hogy egészségügyi szakközépiskolát végeztem, és ápolónő lett belőlem. Dolgoztam néhány kórházban. Felvételiztem a Tanárképzőbe; nem nyertem. Olykor rátámadtam a Mozgó Világra avagy az ÉS-re egy-egy novellával; nem szerettek. A 30. születésnapomon kudarcfalat állítottam. Kiraktam az elutasított felvételi kérelmemet, az elutasított telefon- és lakásigénylést, könyvkiadók és lapszerkesztőségek elutasító szép üzeneteit, a kihúzatlan lottószámaimat.

A harmincegyedik születésnapomra jelent meg az első regényem, a harmincnegyedikre a tizedik. Az álom valóra vált: tanácsi alkalmazott írta be a személyimbe, a foglalkozás rovatba, noha rövid i-vel: iró. Ennek örömére nosztalgia-indiánregényt hoztam létre, immár a közismert, megátalkodott Vavyan Fable-stílusban, Fattyúdal címen. Fiammal, férjemmel, kutyámmal élek egy 82 éves házban. Világnézetem haragoszöld: az idült természetszeretet vírusát (remélem) a regényeimen keresztül (is) terjesztem."

Reviews

[diamondfox⁷ · Rating 4 out of 5]

Megkésve bár, de törve nem, ehhez is írok bár gondolatot :)

Megkaptam, amit egy Fable kötettől vártam, ez teljesen kétségtelen. Szeretem a fantasy stílusát Meseanyónak, a legelső történet amit tőle olvastam az Álmok tengere volt, innentől pedig megállíthatatlan voltam, olvastam és olvastam tőle, amit csak tudtam. Szeretem a stílust, a karakterek mindig színesek és érdekes – de valahogy itt mégsem volt az igazi. Nem tudom, nekem valami úgy hiányzott, inkább egy elkezdett mesének tűnt az egész, nem egy teljes, kerek történetnek. Nincs ezzel baj, természetesen attól még ugyanúgy élveztem, de nem volt tökéletes.

[Richard Búz · Rating 5 out of 5]

Akár honnan nézem nagyon-nagyon jó könyv, az egyetlen bajom vele hogy nagyon gyorsan elfogyasztottam. Viszont tudom, hogy bármikor elő vehetem újra és elrepíthetem magam ebből a világból, egy másik világba.

[Mi Adelinetta · Rating 4 out of 5]

Molnár Éva írónőtől egy kötelező olvasmány!!!


Sajnos egy kicsit sok ideig olvastam (majdnem 5 hónapig), de ez nem azért van, mert nem tetszett volna a könyv. Szerettem! Sokat nevettem, néha egy egy résznél elundorodtam, de ezek mellett olyan igazságokról is olvastam, amik a való életben is igazak.
Tele volt izgalommal, harccal, szenvedéllyel, kérdésekkel, egyszerűen a végénél már nem is tudtam lerakni a regényt. Sayon és Xera folyamatos, szívből jövő szerelme pedig olyan varázslatos volt, egyszerűen csak azt akarom, ami nekik is van.😍
Az egyetlen dolog, amit egy kicsit sajnáltam a végén, hogy túl gyorsan meghalt Ristan. Jobb lett volna szerintem, ha azt a részt egy kicsit jobban kifejti az írónő, és nem csak odamennek, aztán levágják a fejét.
Ezen kívül ez egy zseniális és ötletes könyv volt. Köszönöm, hogy megírtad ezt Éva! ❤

4/5⭐

[Ani · Rating 3 out of 5]

Szeretem a fantasy-t, sokat olvasottnak tartom magam, szóval ritkán találok újat, egyedit (bár törekszem rájuk találni). A cím nem túl eredeti, viszont szép. Jól esik a fülnek, ellentétben a nem éppen szemkápráztató borítóval (csendben jegyzem meg, hogy az „új” Fabyen kiadású borítók miatt legszívesebben felvásárolnám az összes új kiadást Fable nénitől!).

Hiába varázscsók, cseppet sem Csipkerózsika a történet hősnője. Xera halni vágyását fel nem foghattam, viszont imádtam a stílusát minden másban. Nem az a könnyen szerethető, bújós, tökély főhősnő, ami másutt divat. Folyton Xéna jutott róla eszembe :D Mindenesetre nem csak a női főhösnő furcsa/érdekes, de a férfi főszereplő, sőt a mellékszereplők is humorosak, jól kidolgozottak. Igazi fantasy, vagy fablesy, ahogy mondani szokás :)
A nehezen induló sztori miatt a 3 pont!