Vida Kamilla első verseskönyve friss és fanyar olvasmány. A fiatal költők nemzedékének egyik legizgalmasabb hangja a személyes és a közösségi megszólalások lehetőségeit keresi vitriolos öniróniával. A versek szokatlan témái közt ott van a gyermekként megélt rendszerváltás, a Harry Potter-könyvek hatása vagy épp a hallgatói önkormányzatok pályázatai. Leszámolás mindazokkal, akik leszámoltak az illúzióinkkal. Szót kér a Z generáció, és nem lesz benne köszönet.
Prózás, ironizálós, idézőjelbe tett idézőjeles versek. Szerepelnek benne különféle nosztalgiák és körülmények. Van zseniális, a záróvers például, meg nem zseniál is, de erre hadd ne, válassza ki mindenki magának. Összességében apránként olvastam, volt amikor a vécén de ez mindegy csak ideírom, ez meg nem kritika.
Ezek a versek maiak, élnek, beszélnek hozzánk és rólunk. Tetszenek a rétegei, a közéleti síkja, a gyermekkori olvasmányok beépítése, az identitáskeresése.
I was very interested in reading more work by Hungarian poets, so when I walked into a Hungarian book shop and saw this collection of poetry, I had a feeling it waiting for me. This book is a part of a longer series of collections, and it's not the only one I own anymore either...
Overall, I enjoyed this collection. I definitely connected with some of the poems, however a lot of felt very political, which is something I don't particularly understand. But, overall an excellent collection from a very talented new poet.
Nehezen hangolódtam rá, de körülbelül a felénél beért, nagyon bírtam a hangnemet, amivel hangosan is kimondta azokat a dolgokat, amiktől sokan csendben szorongunk magunkban.
Egyébként is meggyőzött volna az éleslátásával és annak elémöntött formájával, na de az, hogy a versek egy jelentős része Bólyhoz - apám családja él ott – köthető, a rajongásig fokozta a tetszésem.