A rezervátum visszafoglalása

by Puskás Panni

Milyen lehet egy randevú az önpusztító amerikai íróval, Charles Bukowskival? Mi lesz a sorsa egy négytalálatos lottószelvénynek? Hova indul férje temetése után a gyászoló özvegy? Élettel és halállal játszik novelláiban Puskás Panni; érzékeny és ironikus, kíváncsi és megrendítő. A rezervátum visszafoglalása elsősorban a szabadságról szól, annak lehetőségeiről vagy lehetetlenségéről.Ezek a kérdések merülnek fel a kötet legtöbb novellájában egyéni vagy társadalmi szinten, valamint az, hogyan hat e két szint egymásra. Erre utal a könyvcím, amely a kötet egyik novellájának címével azonos: a rezervátum védelmet ad, de börtön is, határait nem a benne élők húzzák meg, hanem a rájuk veszélyes gyarmatosítók. Ezért baj, ha a rezervátumért kell harcolnunk - annak visszafoglalása önmagunk visszafoglalását jelenti.A kötet elbeszélői és szereplői erre tesznek időről időre sikeresebb, kevésbé sikerült vagy kudarcra ítélt kísérleteket.

Genres: Short Stories

128 pages, Paperback

First published January 1, 2021

Reviews

[Kuszma · Rating 4 out of 5]

Tökös kis antréval nyit a kötet: Bukowski vacsorál az elbeszélőnél, aki bukowskibb vendéglátó Bukowskinál is, és ez extrém fordulatok szülőatyja lesz. Puskás novellái alapvetően ezt a sémát ismétlik. Eredeti elbeszélői alaphelyzeteket variálnak tovább váratlanul elhelyezett abszurd fordulatokkal, tömören, erőteljesen, üdítő iróniával. Igen, ez a kötet két kulcsszava - azt hiszem -, az "üdítő" meg a "tökös". Minek is a sok szócséplés a fülszövegben, meg a recenzió során? Egyszerűen vasaljuk rá a borítóra, hogy "üdítően tökös" vagy "tökösen üdítő", és hadd szóljon.

Tud még a magyar kortárs újat mutatni, ilyenkor elégedetten konstatálom.

[Dani Dányi · Rating 4 out of 5]

Erős novellák, a címadó írás mellett még jópár fényponttal. Erős hang, remek debütálás. Csak ajánlani tudom.
Másrészt rohadt nehéz olvasmány néhol, mert olyan tömörbe vett lelki nyiszatolásokat is tartalmaz, amin, ha nem állítod elég élesre az iróniaradarod, elfelejtesz röhögni, és akkor elég rossz neked. Szóval csak könnyedén, mert érzelmi mélypontok, mániás derű-hallucinációk és vidám világvégék váltják egymást.

[Oriente · Rating 5 out of 5]

Majdnem annyira tetszett Puskás Panni novelláskötete, mint a regénye. Csak annyival tetszett az jobban, amennyivel jobban szeretek regényeket olvasni, vagyis épp csak egy kicsivel. :)

Bátor, eredeti hang, szürreális felhangokkal. És olyan izgatóan sokféle: kesernyés, cinikus, vicces, dühös, melankolikus, megható... mikor hogy. Vagy akár egyszerre. Stílusa miatt amúgy is eléggé egységes, koherens ez a kis kötet, és mégis tele van meglepetéssel: sose tudtam mi következik a következő oldalon. Nagyon az én ízlésvilágom, nagyon örülök hogy rátaláltam Puskás Pannira. Ha tényleg eljön a világvége, szívesen mennék vele ketreceket nyitogatni.

[Anna · Rating 5 out of 5]

Ez az első könyv amit az egyetem elkezdése óta kiolvastam, és kizárólag a vonaton olvastam, amire egy picit büszke is lennék ha nem kettő azaz kettő út alatt olvastam volna ki a többin meg kétségbeesetten olvastam vmi feladott olvasnivalót, fejeztem be valami beadandót, vagy csak üres aggyal nyomkodtam a telefonomat vagy bámultam ki az egyre sötétebb holland tájba 😀 NAGYON jókat ír Puskás Panni, a kedvenceim A bennem élő kövér lány, Nem a világvége, Keep Your Woman at Home, Szabadságot Margitnak, és a Majd megszokom.

“Ugye tudod, hogy soha nem fogunk hazamenni? Örökre itt fogunk nyaralni a legolcsóbb hostelekben, és az étlap legolcsóbb fogásait valasztjuk majd mindig, mert magyarok vagyunk. Te meg erre bőgni kezdesz, hogy haza akarsz menni, mert a túró rudi és a Balaton, meg a nagymama, de engem nem fogsz átverni holmi nagymamázással, én tudom, hogy a volt pasid hiányzik egyedül, a szégyenedet csomagolod a túró rudis, nagymamás nemzettudatodba. Különben nézd meg az olaszokat, az olasz nyugdijasok mosolygásra ráncosodnak, ellentétben a magyarokkal, akik vicsorogva öregszenek meg, és ez alól a nagymamád sem kivétel.”

[Máté · Rating 5 out of 5]

Nagyon tetszett a kötet, mindegyik írásnak megvan a maga hangulata úgy, hogy erősen kapcsolódnak is egymáshoz érzelmileg. Engem az Otthon és a Nem beszél fogott meg a legjobban, de szinte mindegyik novellában találtam valamit, amihez tudok kapcsolódni, többet pedig szinte azonnal vagy egy-két nap után újraolvastam.

[Elizabet Lőrincz · Rating 5 out of 5]

Fantasztikus volt. Volt egy-kettő amely megszorongatott. Vagy megütött. De úgy keményen, fájóan. Ami a legjobban tetszett a novellák közül az a Szabadságot Margitnak című novella volt. Eszméletlen gyönyörűnek találtam. Egy élet. Amely semmit sem ért. Mert szerintem sem az utódnemzés az elsődleges cél. Persze fontos szempont lehet, de a személyes boldogság szerintem sokkal fontosabb. Mindenesetre nagyon tetszett az elbeszélésmód, a "csattanók". Ajánlom mindenképpen.

[András Nagy · Rating 4 out of 5]

Az első pár novella kifejezetten idegesített, de aztán elkaptam a fonalat. Erős atmoszféra, rövid történetek csattanókkal. Egyáltalán nem bántam meg, hogy nem tettem le az elején.

[Olívia Kazár · Rating 3 out of 5]

Érdekes kötet, de mégis nálam a felszínen maradtak a novellák, nem mentek (elég) mélyre. Könnyed délutáni olvasmány, pedig szerettem volna, ha több lesz. Ígéretes szerző, jó lenne később valami erősebbet olvasni tőle.

[Vera · Rating 3 out of 5]

I support women's rights but more importantly, I support women's wrongs.

Sűrű, feszes novellák, kemény témákkal és naturalisztikus ábrázolással (nekem néha túlságosan). Egy-egy közéleti kikacsintásnál eléggé tudtam vigyorogni, üdítő volt a szépirodalmiságon belül ilyesmiről olvasni.

3,5 *

[Fanni · Rating 5 out of 5]

Nem szoktam szeretni a novellákat, de ez egy elképesztő kötet:)

[pangea · Rating 4 out of 5]

az állatkertben mi vagyunk, mi vagyunk a szurikáták
kedvenc: óda, cserben hagyás, szabadságot margitnak, nem a világvége

[Lori Pance · Rating 5 out of 5]

a naptáramba szoktam írni, todo-ként ha vmi nagyon fontosat hallok a tilos-on.
amikor harmadszor került be, h Puskáspanni, eljött a könyvrendelés ideje.
kicsit még aszaltam a kötetet a polcon, aztán, h ne érjek olyan hamar az aktuális Esterházy olvasmányom (Egy kék haris...) végére (vágykésleltetés) elérkezettnek láttam az időt.

bummm.
a nyitó opus.
Bukowsky.

utoljára Csernabandi fél7 nyitó novellája ütött ekkorát.

hihetetlen tömör, poétikus, atmoszférateremtő, vagány - teljesen egyéni hang; s végre él a remény, h a lektűrösödés mégsem visz el mindent és lehet tovább bővíteni a magyar szép irodalmat - még ha nem is olyan szép, sőt véres, beles satöbbis...

ízlelgetem mint egy jó Szálinger vereset (miért van nemjó? haha) és vágykésleltetek vele mint egy jó Esterházy esetén...

így aztán nem értem a végére...
de addig is 5*