Igazából halványlila gőzöm sincs, hová tegyem ezt a könyvet. Összeesküvésekkel foglalkozó tudományos munkának nem nevezném, mert annyira nem helyezi kontextusba a tárgyalt konteókat, hogy az borzalom. Egyáltalán nem kísérel meg elmerülni a pszichológiai vagy társadalomtörténeti vonatkozásokban, csak hajigálja elénk viccesnek szánk párflekkes "elemzéseit" a világ különböző agybajairól. Konteó-lexikonnak se tekinthetjük, hisz egyfelől nem teljes, másfelől meg még csak nem is kizárólag konteókat tartalmaz. Cutler valami egészen kaotikus válogatási elvet alkalmaz - a kötetben együtt szerepelnek az "Elvis Presley nem halt meg!" típusú baromságok a Vagdalthús-hadművelettel, ami viszont semmiféle értelmezésben nem konteó, hanem simán egy kémek által végrehajtott fedett művelet*, és csak azért kerülhetett a többi közé, mert a szerző mókásnak találta a gondolatot, hogy a britek egy vízihulla igénybevételével verték át Hitlert.
Mindez persze a szakmai alapok teljes hiányából fakad. És az a gyanúm, hogy ezek a szakmai alapok nem csak kimaradtak a könyvből, mert a szerző nem kívánt elmélyedni bennük, hanem magából Cutlerből is hiányoznak. Ugyanis szerintem aki erről a témáról könyvet akar írni - ha mégoly rövidet is -, az nem követheti el azt a hibát, hogy összekeveri az összeesküvés és az összeesküvés-elmélet fogalmát - ám az író pontosan ezt teszi. Ezzel pedig pont azt keni el, ami az egész dologban a legfontosabb: hogy az összeesküvés és az összeesküvés-elmélet között nincs egyértelmű oksági kapcsolat. Az emberek a történelem kezdete óta mindenféle cselszövevényekbe bonyolódnak, ez tény. Mégsem kapcsolódik a legtöbbhöz egy konteó sem. És megfordítva: tele van a világ konteókkal, amelyeknek nincs semmiféle alapja, magyarán hiányzik az összeesküvés, ami elméletileg életre kellett volna hívja őket. Szóval nem az összeesküvés teszi a konteót, hanem az a jellegzetes gondolkodásmód, ahogy az összeesküvés-hívő a világot értelmezi. Persze lehet, ennek a gondolkodásmódnak az elemzéséből nem lehetne olyan jópofa könyvet írni, mint amilyet Cutler akart. Meg aztán: ahhoz nem elég szellemes mondatokat írni, hanem kicsit dolgozni is kell.
Gondolkodtam rajta, hogy brutálisan lepontozzam, mert tulajdonképpen megérdemelné. Csak azért nem teszem, mert végtére is könnyed olvasmány, amin átjön, hogy a szerző jól el tudja szórakoztatni magát, és ebből fakadóan az olvasót is. Viszont muszáj leszögeznem: csak az olvassa el, aki valami mindenmentes ismeretterjesztő bulvárt kíván forgatni, amivel csak úgy elvan az ember, de másnapra már ki is ürül belőle. Aki viszont tényleg releváns információkra vágyik, keresgéljen máshol.
* Apropó Vagdalthús-hadművelet. Sokat elárul a könyvről, hogy rákeresvén a gugliban erre az eseményre, csak magyar nyelven három olyan írást is találtam különböző oldalakon, ami sokkal behatóbban tanulmányozta az ügyet, mint Cutler.