На свобода

by Ágnes Mészöly, Агнеш Месьой

Дани е обикновено момче, не познава баща си и живее с майка си, справя се много добре в училище, без да е първенецът на класа, свири прекрасно на китара, фен е на „Барса“ и мечтае да си има момиче. Но обикновеното е дотук. Защото Дани има вродена аномалия и е трудно подвижен.

Животът му следва своя ежедневен, строго определен ход. Докато един ден, след скандал с майка си, момчето не се решава на отчаяна стъпка – с нейната карта си купува самолетен билет за Мюнхен, за да види баща си. След несъстоялата се среща, окрилен от новооткритите си възможности, Дани тръгва на стоп през половин Европа – в инвалидна количка и с патерици. Редят се Амстердам, Париж, Южна Франция, срещи с монахини, графове, проститутки, наркомани, еколози... Нищо не може да го спре по пътя му към следващата мечта: Барселона и мач на „Барса“... А и въпросът с момичето май не е неразрешим. Просто трябва да повярва в себе си.

Агнеш Месьой е сред големите имена на съвременната унгарска литература за млада публика. През 2018 г. тя получи Специалната награда на Международния съвет за детско-юношеска литература за цялостно творчество.

Genres: Young Adult

424 pages, Paperback

Published January 1, 2020

Reviews

[Kovaxka · Rating 5 out of 5]

A szerző ismét megmutatta, milyen jól ír, de ezúttal azt is, hogy konduktorként mennyire megismerte a mozgáskorlátozottak világát. Fordulatos road movie, egyben fejlődésregény, és még érzékenyítő is: helye lenne a gimnáziumi kötelezők között. Jók a karakterek és nekem hitelesnek tűnt a nyelvezet is. Kicsit persze idealisztikus a történet, de nem baj: bárcsak ilyen lenne a hozzáállás a „nyomikhoz”. Nekem egy picit sok volt a külföldi kalandozás, ezért lett csak ötös alá, de szeretettel ajánlom minden korosztálynak.

[D. Dorka · Rating 4 out of 5]

Sejtettem én, hogy nem szabad feladnom Mészöly Ágnest egy nem annyira tetsző kötet miatt ( Az emberek országa). Ez egy kifejezetten jó kötet volt.

Az alcím miatt nem spoileres elmondani, hogy a kötet főleg egy utazásról szól, méghozzá egy kerekesszékes srác, Dani utazásáról. Mint minden road movie, itt sem csak a fizikai vetület a lényeg, hanem a lelki útkeresés is nagyon fontos. Ami különösen tetszett, hogy kifejezetten hosszan (a kötet ~harmadában) megkapjuk az előzménytörténetet, azazhogy miért és hogyan indul útnak Dani.

Egyébként a road movie nem az én műfajom. Talán azért, mert sosem vágytam arra, amikor baj volt/van, hogy fizikailag is kilépjek a helyről, igazából bárhova, csak el. Utazni sem magáért az utazásért szeretek, hanem a célállomás megismeréséért. A lelki útkeresésemhez meg egy séta bárhol is pont elég szokott lenni. A lényeg, hogy távol áll tőlem. De azt nem tudom elvitatni, hogy történet szempontjából végtelen potenciállal rendelkezik. És Mészöly Ágnes egy rakat dolgot kihozott belőle. Nem azt mondom, hogy néha nem éreztem, hogy ez már kicsit sok. De alapvetően erőssége a kötetnek, hogy kihoz a budapesti középosztálybeli komfortzónából, és az esetek 90%-ban teljesen hiteles, de legalábbis hihető dolgokat pakol az olvasó elé. Még negatív élményeket is. Bár összességében továbbra is kicsit ki van kozmetikázva, de az talán nem is baj.

Visszatérve a road movie-ra felvezető szakaszához: kifejezetten jó írás. Nem akarom érzékenyítőnek bélyegezni, főleg, hogy úgy érzem, kezd pejoratív felhangot is kapni ez a jelző, de igazából az. Két „dolgot” szeretnék kiemelni. Az egyik a pszichológussal való osztályfőnöki óra. Olyan szinten volt szekunder szégyenem, hogy azt nem tudom leírni. És nem mellékesen gyönyörűen megmutatja azt, hogy milyen a szakbarbárság, amikor valaki nem tud kilépni az elméletekből, és ráadásul tízparancsolatként tekint inkább irányelvnek tekintendő szociálpszichológiai megállapításokra. Az mondjuk egy másik kérdés, hogy tanári mulasztás volt nem megmondani neki, hogy van mozgássérült az osztályban, ettől függetlenül nagyon rosszul reagálta le a helyzetet a szakember, hogy mondjam nem is a szakember része reagált, hanem a szakmaiságában megsértett magánember. A másik kiemelendőm pedig Dani anyukája. A karaktere egy az egyben zseniálisan van összerakva, nagyon érzékeny iróniával. Imádtam, ahogy teljesen elnyeli a jógás-mantrás vonal, de mellette iszonyú mennyiséget cigizik. Itt látni kell, hogy mindkettő elvileg ugyanarra szolgálna: stresszlevezetés/-kezelésre; valami zavart érzek az erőben. És ezt a zavart nagyon sok valós emberen érzem, hogy keres, próbálkozik rengeteg mindennel, tessék-lássék el is hiszi, hogy használ, de igazából mégsem. Igazából csak pótcselekvések, önámítások. Hm. Amikor ez az egyik fénypontja egy YA-regénynek, akkor kezdem érezni, hogy már tényleg nem én vagyok a YA-irodalom célközönsége.

Összességében nagyon színvonalas ifjúsági regény, a Tilos az Á Vészkijárat sorozatának egyik legjobbja (bár most már nagyon le vagyok maradva azokból a kötetekből, és persze a Nincsenapám, seanyámat szerintem nálam nem überelheti semmi.) A humorát kifejezetten bírtam, és a szlenget, káromkodást is sikerült szerintem autentikusan adagolni.

[Ивелин Иванов · Rating 5 out of 5]

4,5⭐

[Nat · Rating 2 out of 5]

*2.5

[Didka · Rating 2 out of 5]

не е моята книга.