Tudjátok, mi a közös a Mikulásban és a kínai pártállamban? Hát az, hogy mindketten tudják, rossz gyerekek voltatok-e.
Tisztességes, bár nem kimagasló prózában megírt publicisztikai teljesítmény a kínai megfigyelő-államról, ami mindent megtesz azért, hogy megvalósítsa Orwell társadalmi rémlátásait. Pedig ugye 1.400.000.000 embert kell kontroll alatt tartania, ami első blikkre is problémásnak tűnik, másodikra pedig konkrétan lehetetlennek. De valahogy megbirkózni látszik vele - beveti az olyan klasszikus eszközöket, mint amilyen az önkéntes besúgók hálózata, no meg a high tech-et is, például a MI-t. Térfigyelő kamerákkal tolja tele az országot, a pártnak közvetlenül jelentő kádereket ültet az egyetemi csoportok nyakára, a kritikus posztokat egy pillanat alatt kilövi az internetről, miközben maga ezerrel tolja a propagandát hivatalnokain keresztül. Azon van, hogy egy négyzetcentiméter se legyen az ország határain belül, ahová nem ér el a hatalom vörösben égő pillantásra.
Bár elviselt volna a kötet még némi elmélyülést*, de azért számos elvitathatatlan erénnyel bír. Ezek egyike a szuper képanyag, a másik pedig az, hogy a szerző nem elégszik meg azzal, hogy az európai szabadságfogalom talajáról bírálja a kínaiak passzivitását, hanem beledolgozza a szövegbe a sanghaji "utca népe" véleményét is. Amely "utca népe" egyáltalán nem tekinti prioritásnak a szabadság fogalmát, inkább kötődnek az olyan értékhez, mint a rend, az erős vezetés vagy az erős nemzet. Szóval Benjamin Franklin mondása, miszerint "Aki feladja alapvető szabadságát az átmeneti biztonságért, az nem érdemel se szabadságot, se biztonságot", számukra egyáltalán nem vetődik fel ilyen élesen - ami azt illeti, zömük értelmezni sem tudja. (Mondjuk mi magyarok se dicsekedhetünk, szó se róla.)
A harmadik erény pedig az, hogy nem pusztán egy pillanatképet kínál a kötet, hanem folyamatot mutat be, mégpedig a koronavírus-járvány eseményeinek szövegbe emelésével. Ami - úgy fest - eszkalálta a rendszer paranoiáját, és egyben legitimmé tett számos olyan intézkedést, ami újabb lépést jelent a lakosság totális kontrollja felé. Hogy ez a totális kontroll lehetséges-e, az persze még homályos, de a kínai rezsim öles léptekkel halad felé. Hogy botolna meg a saját lábában.
(Hogy a Mikulás milyen eszközökkel figyeli meg a világ több milliárd gyermekét, arról most ne beszéljünk. Mindenesetre itt kívánnék mindenkinek boldog karácsonyt, és biztosítanám a Mikulás Konszernt el nem apadó bizalmamról.)
* Engem például baromira foglalkoztat az egésznek a költségvonzata. A világ térfigyelő kameráinak több mint fele Kínában van, és legalább kétmillió fizetett alkalmazott dolgozik azon, hogy a számos csatornán beáramló adatmennyiséget feldolgozza. Ez óvatos becslés szerint is akkora anyagi terhet ró az államra, amit egy nyugati demokrácia aligha viselne el, legyen bármilyen gazdag. Sajnos a szerző nem érzi magát elég kompetensnek ahhoz, hogy ebben a kérdésben is elmerüljön.
Kirjassa korona suurella painoarvolla. Tavallisen kiinalaisen ajatuksia olisi kaivannut enemmän. Nyt keskityttiin muutamaan henkilöön pinnallisesti.
Läpikäydyt asiat jäivät kevyiksi. Mielenkiintoista olisi ollut, jos esim. Kiinan kansalaisten epäluuloa pohtivissa luvuissa olisi kerrottu laajemmin kuinka asiat ovat, jos vielä "kolmannen kerroksen ikkunoissa kalterit", herää kysymys, että palkonko rikollisuutta sitten on?
Wau.. tämä pääsi yllättämään, vaikka toki olin tietoinen tätä aikaisemmin Kiinan teknologisesta kansalaistensa valvonnasta. En käsittänyt asioiden olevan niin pitkällä, että Orwellkaan ei olisi pystynyt tällaisia mahdollisuuksia keksimään. Black Mirror-sarjan spekulaatiot ja sosiaalinen pisteytys ovat kiinalaista todellisuutta. Oli myös kiinnostava lukea korona-ajan veivauksista niin Kiinan sisällä kuin ulkovaltojen ja presidentti Trumpin kanssa.
Kiinnostava aihe! Tuntui kuitenkin, ettei kirjassa loppujen lopuksi ollut paljonkaan uutta tietoa ainakaan aktiiviselle mediankäyttäjälle. Kirja myös painottui liian paljon koronaan. Luulenpa nimittäin, että pandemian alun tapahtumat ovat monella jo sen ajan uutistulvan vuoksi valmiiksi aika hyvin muistissa.
Olisin myös kaivannut tarkempaa syventymistä asioiden taustatekijöihin. Teos on lyhyt, joten aihetta olisi pitänyt rajata tarkemmin tai pituutta kasvattaa, jotta olisi päästy pintatasoa syvemmälle.
Kirja on kuitenkin hyvä peruspläjäys nyky-Kiinan viime vuosien ongelmista, ja onnistuu se myös tuomaan esille joitakin uusia, vähemmän käsiteltyjä aiheita.
Baerin teos kertoo Kiinan kehityksestä kohti digidystopiaa 1990-luvulta tähän päivään. Kirjan painopiste on vahvasti nykyhetkessä, sillä kirja on kirjoitettu pitkälti pandemian aikana ja Baer käsittelee Kiinan kansalaisiinsa kohdistuvaa valvontaa nimenomaan pandemian myötä pintaan nousseiden ilmiöiden kautta.
Erikseen pitää vielä nostaa esille Kalle Koposen kirjaan ottamat kuvat, joiden vuoksi kirja kannattaakin ennemmin lukea kuin kuunnella.
Olen ollut tietoinen Kiinan suuresta sensuurista, mutta tämä kirja veti kaiken potenssiin 10. Toivon hartaasti, että nämä manipulointikeinot ja ihmisten yksityisyydenloukkaukset koskaan eivät leviä Eurooppaan.
Käsittelee kiinalaista yhteiskuntaa ja valvontakoneistoa koronapandemian näkökulmasta. Herättää ajatuksia ja antaa ymmärrystä kiinalaisten ajatusmaailmaan sekä kiinalaisen yhteiskunnan toimintaan. Kirja muistuttaa tyyliltään erikoispitkää lehtijuttua.