Ki ez a vagány csaj, aki lazán bemutat a halálnak, kétszer is megnyeri ellene a csatát, és aztán arra teszi föl az életét, hogy felhívja a figyelmet a rákszűrés fontosságára?
Te vagy a felelős a saját testedért! - mondja. Már eddig is nagyon sok nő életét mentette meg azzal, hogy kiállt a nyilvánosság elé a saját történetével. Bármelyikünkkel megeshet, amit átélt. Akik elolvassák ezt a megrendítően őszinte könyvet, és tesznek is önmagukért valamit, nagyon sok fájdalomtól megkímélhetik magukat, ha komolyan veszik az üzenetét. Ebben a könyvben végigkövethetjük Szentesi Éva gyógyulásának útját. Karcos, önironikus, őszinte írás. Megfog és nem ereszt. Igazi. Élő. Példa.
Sokkal többet kaptam a ráktól, mint amennyit elvett tőlem.
Kemény fába vágta a fejszéjét az írónő, amikor megírta egy könyvben a tapasztalatait és az emlékeit a rákkal folytatott harcával kapcsolatban. Úgy gondolom, hogy igen, írni kell erről a témáról, fel kell hívni a figyelmet rájuk, fel kell rázni az embereket, hogy hahó, ha élni akartok vigyázzatok magatokra és járjatok szűrésekre! Nem csak méhnyakrák, mellrák, tüdőrák létezik, nagyon sok alattomos betegség van, amit egy kis odafigyeléssel, ha időben elkapnak, még van remény. Mondjuk sok múlik azon is, hogy a fantasztikus magyar EÜ-s dolgozók felismerik-e a betegséget. Állítólag az írónőnek volt/van blogja (nem néztem utána) és sok mindent onnan ollózott át a könyvbe. Eléggé olyan érzést keltett így, mintha csak másoljuk át az egészet papírra, mert a blog elég olvasott, hátha a könyv is hoz egy kis suskát. Feleslegesnek tartom és dühítőnek. 168 oldal az egész! És még ebbe másolgatni? Ami pozitívuma, hogy úgy érzem őszintén írta le Éva a vele történteket. Miken ment keresztül, a vizsgálatok, a műtétek, hogyan élte meg, ki állt mellette, stb. Emberileg minden elismerésem, mert a halál torkából jött vissza. És biztos vagyok abban, hogy sok akarat és erő volt ebben. Olvasó szempontjából viszont nem vagyok elégedett. Annak ellenére sem, hogy nem olvastam a bizonyos blogot, ismeretlenek voltak számomra a bejegyzések, de mégis ott motoszkált a fejemben végig: lehetett volna külön tartalmat gyártani, nem pedig ide-oda ollózni. Megfogalmazni, átírni ezeket a bejegyzéseket, nem csak másolgatni, miért nem lehetett így összehozni? Bővebben: https://azajtom.blogspot.com/2019/05/...
Néha úgy éreztem, egy-egy szerkesztői igazítás, meghúzás azért nem ártott volna, ennek ellenére nagyon élveztem. Már ha lehet ilyet írni egy ennyire kényes és felkavaró témáról. Számos helyen mosolyogtam és még több esetben sírtam, de túl a lelki megtisztuláson megerősítette azt a hitemet, hogy mindig van választásod.
Mellbevágó, elgondolkodtató egy könyv. Az író őszintén, nyíltan beszél küzdelméről a súlyos betegséggel a rákkal. Abban igaza van, hogy felelősek vagyunk a testünkért és a prevenció fontos. Azonban hiába megy az ember szűrővizsgálatra, az nem mindig elég. SPOILERAzonkívül volt egy ismerősöm, aki évente 1 hétre befeküdt a kórházba, hogy tetőtől talpig kivizsgáltassa magát, mégis korán halt meg szintén rákban. Ezzel csak az akarom mondani, hogy fontos a megelőzés, de semmire sincs 100%-os garancia.
Csillagoztam..... Az őszinteségét. A kendőzetlenségét. A most is, mint mindig világos, a borzalmas témával együtt is élvezhető, remek stílusát.
Hálát adok, hogy én eddig ezt megúsztam. Közel jártam már. És nem felhőtlen a terület ma sem. De rendszeresen járok szűrésre, és remek, lelkiismeretes orvosom van.
Mindenkinek ezt kellene tennie. Ezen a könyvön teljesen mindegy, melyik kiadó logója van, szeretitek-e, vagy nem, olvastok-e tőlük, vagy nem, ez a könyv független. Mindentől és mindenkitől. Ez a könyv üzenet. Nekem. Neked. A szomszéd néninek, a szembe szomszéd lánynak.
Tulajdonképpen mit lehet mondani egy olyan könyvről, ami arról szól, hogy hogyan lett valaki rákos, hogyan élte meg a poklot kétszer is, majd pedig meggyógyult? Annyit tudok mondani, amit érzek: földhöz vágott, lelkileg kicsinált, megrázott, megsiratott.
Ha gondolkodtok rajta, hogy elolvassátok-e, akkor a válasz egyértelműen igen. Mert vannak könyvek, amik megnevettetnek, vannak könyvek, amik kikapcsolnak, és vannak könyvek, amik megríkatnak. Mindemellett a Hamvaimból azt hiszem, olyan értéket átad, amiről még mindig nem szokás beszélni.