Ráber Patrik tök átlagos. Tizennégy múlt, egy hatosztályos gimibe jár, normális családja van és néhány (kevésbé) normális barátja. A haja szőke, a szeme sötétkék, a testalkata átlagos. A lányok alig veszik észre. Legalábbis a legtöbb. Ráber Patrik mégis elüt az átlagtól. Színésznek készül, szabadidejében verseket és monológokat tanul. A családja nem igazán érti meg, ahogy az osztálytársai sem. Ráber Patrik kretén. Ráber Patrik nyomorék. Ráber Patrikra nincs szüksége a világnak. Legalábbis azok szerint, akik zaklatják őt.
Egy regény az online és offline megfélemlítésről, egy kamasz legádázabb félelmeiről és arról, hová vezet, ha a cybertérben teljesen elvész a kontroll. Olvasd el! És nem csak akkor, ha érintett vagy. A regényt tizennégy éven felülieknek ajánljuk!
Sokkolt ez a regény. Felnőttek a gyerekeim, jó pár éve nem érintenek közelről az oktatási intézményekben zajló változások, információkat a sajtóból, a barátaimtól és könyvekből szerzek. Úgy tűnik, teljesen el vagyok tájolva: azt hittem, ennyire durva és megengedhetetlen megfélemlítés (érzelmi, szóbeli és fizikai) és zaklatás a kortársak között csak Amerikában van. Gondolhattam volna, hogy az internetet a hazai diáksereg is ugyanúgy használja: jóra és rosszra egyaránt. Örülök, hogy Kalapos Éva ad abszurdum vitte a történetet, és rávilágított, hová vezethet ez. Örülök, hogy a főszereplő nem volt semmilyen tekintetben sem „hátrányos helyzetű”, csak gondolkodásmódja, érdeklődési köre tért el a szürke tömegétől – így nagyobbat ütött a történet. Nem könnyű a kamaszkor, a gyereknek és a szülőnek sem, de nemhogy túlélhető, hanem életünk egyik legszebb életszakasza kéne, hogy legyen. Muszáj elhinnem, hogy szülőként, nagyszülőként, pedagógusként, rokonként, barátként vagy csak egyszerű kívülállóként is segíthetünk ebben.
Mikor először elkezdtem olvasni ezt a könyvet, a 3. oldalnál abba is hagytam. Most viszont olyan mélyen beszippantott, hogy két nap alatt, kb. 3 ülésre el is olvastam. Elsősorban azért, mert a karakter ijesztően hasonlított rám. 14 évesen én is színész akartam lenni, éppen megszabadultam a bántalmazóimtól és az élet komplikált volt. Ez az első könyv, amit leraktam és arra gondoltam, hogy ennek kötelezőnek kellene lennie. Imádtam ahogy fel volt vezetve a téma, amennyire együtt tudtam érezni a főszereplővel és amilyen lehetetlennek érződött, hogy bárki is segíteni tudjon, mert néha tényleg az. A történet szívszorító volt, a vége felé a levegőt nem véve olvastam az oldalakat, majd hangosan ziháltam. Ami viszont abszolút rátette az "i"-re a pontot, az a színházi jelenetek voltak. Annyira érdekes módon írta le a jeleneteket, ahogy Patrik (a főszereplő) ténylegesen átváltozott a szerepévé, én is ott akartam lenni és megnézni a darabot. Hosszú ideje nem olvastam ilyen jó YA könyvet.