The hieroglyphic writing of ancient Egypt fascinated people for centuries until it was deciphered by Jean-Francois Champollion in the 19th century. This complex script still appeals strongly to children and adults alike. This title shows children how to recognise and read hieroglyphics.
Jó ismeretterjesztő könyvet találni, főleg népszerű területen, hát lássuk be, kihívás. Ezért nagyon megörültem ennek a magyar kiadásnak, mindenekelőtt a szerző miatt: amellett, hogy elismert egyiptológusról van szó, igen sokat tett a tudományág, elsősorban az egyiptomi nyelv és ókori egyiptomi irodalom népszerűsítéséért is. Találtam néhány apró tárgyi tévedést ill. csúsztatást, de ezek még beleférnek a műfajba. Amúgy egy nagyon szépen felépített, nagyon ízléses könyvecske ez, remek kép-szöveg arányokkal, könnyed nyelvezettel, és ami a legfontosabb, tökéletesen betölti a szerepét: szép fokozatosan rángatja le a misztikus rétegeket a hieroglif írásrendszer teljesen prózai természetéről, miközben végig érdekes marad és további kutatásra, érdeklődésre ösztönzi az olvasót – én legalábbis így éreztem.
Beszélnünk kell azonban a magyar kiadásról: Miközben meglepően kevés tipográfiai hibát találtam pl. a hieroglifák átírásában vagy a földrajzi és személynevekben (éljen!), a fordítás nem tudott megbirkózni egy elég sarkalatos problémával, ezért a lusta megoldást választotta. Parkinson ugyanis nagyon sokszor használ angol nyelvű példákat az apróbb nyelvtani sajátosságok magyarázatakor, vagy éppen angol hangokra, angol szavak kiejtésére, angol mondatok szórendjére utal, hogy az egyiptomi jelenséget közérthetően megvilágítsa az olvasóinak. Igen, ezeket az angol anyanyelvű olvasóinak szánta. Ezeket a részeket azonban a magyar kiadás érintetlenül hagyta, és egy-két kivételtől eltekintve nem vesződött azzal, hogy a magyar olvasóknak magyar nyelvű példával illusztrálja a megfeleltetést. (Egy angolul nem tudó olvasónak nemigen segít, ha azt mondjuk neki, az egyiptomi „dzs” hangot ejtse úgy, mint az angol „joke” szót…) Ez lényegtelen apróságnak tűnhet, de mivel ez az amúgy nagyon okos szerzői stratégia teljesen átjárja a kötetet, komoly koncepciótlanságnak tartom, hogy a fordító és a szerkesztő nem kezelte érzékenyebben a problémát.
Cserébe tehát álljon itt egy vicces hiba, amit most nem átallok bosszúból kiidézni: A 17. oldalon van egy táblázat, amelyben a hieroglif jelek átírása és hangértéke mellett egy-két szavas meghatározásokat is kapunk, mit ábrázol az adott jel. Például egy emberi szem rajza mellett azt olvashatjuk, hogy „szem”, egy kapát ábrázoló jel mellett, hogy „kapa”, elég világos. Na most egy igen egyértelműen madárkinézetű madár ábrája mellett azt olvashatjuk, hogy „nyelni”. Én értem, hogy a magyar fordító nem ismerte fel a stilizált rajzból, hogy rendszertani szempontból egy fecskéről van szó (swallow), de azért egy pillanatra elgondolkodhatott volna, hogy ez mégis hogy jön ki… :D
So you all know that we're just about to start a unit on Egypt. I don't know lots of info on hieroglyphs except the most obvious things. So I picked up this book to try and teach myself the most common ones that I might see in the famous wall paintings, museum artifacts and other Egyptian places.
My favorite starting off fact was that hieroglyphs were the most common form of the alphabet for almost 4000 years. That's a really long time....way longer than our alphabet has been around. What's really a hoot is that in the Middle Ages, scholars thought it was a secret language that was invented to send coded messages. Just goes to show you that with new evidence and understand, we always need to revising our understanding of history.
Hey....wasn't that one of our opening questions in social studies way back in August?