What do you think?
Rate this book
Napló 1935-1946 I-II.
Gyarmati Fanni (1912-2014) Radnóti Miklós felesége és múzsája 1935 januárjában, huszonhárom éves korában, néhány hónappal a költővel kötött házassága előtt kezdett naplót írni. A bejegyzéseknek 1946 szeptemberében szakadt vége, pár héttel azután, hogy a harmadik munkaszolgálata alatt 1944-ben meggyilkolt költőt Budapesten is eltemették. A tizenkét éven át, sokszor napi rendszerességgel vezetett napló tehát egyszerre korrajz és személyes sorstragédia. Az olvasó előtt megelevenedik a Radnóti házaspár szűkebb élete és környezete: bepillanthatunk a haladó magyar irodalmi és művészeti élet hétköznapjaiba egy mind jobban fasizálódó országban, hallhatunk a sűrű baráti összejövetelekről, a párizsi utazásokról, mindennapi apró-cseprő ügyekről, és nem utolsósorban betekintést nyerhetünk egy fiatal, felnőtt, dolgozó nő életébe is, aki legfőbb feladatának azt tekintette, hogy a háttérből minden lehetséges eszközzel segítse férje költői kibontakozását. Gyarmati Fanni mélyen tisztelte és rajongásig imádta a férjét: megkérdőjelezhetetlenül hitt az általa csak ,,Mik"-nek hívott Radnóti költői tehetségében.
Az évek múltával aztán a történelmi események érthető módon egyre inkább beszüremkednek a Napló személyes feljegyzései közé. A háború árnyékában élő házaspár mindennapjait erőszak, nélkülözés, kiszolgáltatottság és embertelen törvények tucatjai teszik mind nehezebbé. Nem sokkal azután, hogy férjét, Radnóti Miklóst harmadszor is elvitték munkaszolgálatra, Gyarmati Fanninak hónapokig kellett bujdosnia, Budapestre visszatérve pedig megdöbbentő lélekjelenléttel és energiával próbálta megmenteni a családját. A tragédia azonban - mint tudjuk - mégis bekövetkezett.
Gyarmati Fanni saját bevallása szerint azért kezdett a naplóírásba, hogy nyoma maradjon mindannak, ami kettőjükkel történt. A megrázó és páratlan értékű szöveg két kötetben kerül az olvasók elé.
Az évek múltával aztán a történelmi események érthető módon egyre inkább beszüremkednek a Napló személyes feljegyzései közé. A háború árnyékában élő házaspár mindennapjait erőszak, nélkülözés, kiszolgáltatottság és embertelen törvények tucatjai teszik mind nehezebbé. Nem sokkal azután, hogy férjét, Radnóti Miklóst harmadszor is elvitték munkaszolgálatra, Gyarmati Fanninak hónapokig kellett bujdosnia, Budapestre visszatérve pedig megdöbbentő lélekjelenléttel és energiával próbálta megmenteni a családját. A tragédia azonban - mint tudjuk - mégis bekövetkezett.
Gyarmati Fanni saját bevallása szerint azért kezdett a naplóírásba, hogy nyoma maradjon mindannak, ami kettőjükkel történt. A megrázó és páratlan értékű szöveg két kötetben kerül az olvasók elé.
- GenresNonfiction
1277 pages, Hardcover
First published December 1, 2014
34 people are currently reading
180 people want to read
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 7 of 7 reviews
December 3, 2022
Gyarmati Fanni naplója monumentális mű, noha viszonylag rövid időt ölel fel, mindössze 11 évet. Házasságának kilenc évét valamint azt a két évet, ami Radnóti Miklós utolsó munkaszolgálatának megkezdésétől holttestének megtalálásáig és újratemetéséig telt el.
Rendkívül sokoldalú, a narratívák számosak: elsősorban természetesen napló, annak minden lehetséges személyes vonzatával, ugyanis ez a napló magánhasználatra készült, kiadatásának ötlete csak évtizedekkel később merült fel.
Irodalomtörténet, annak minden izgalmával, versek apropója, születése, műfordításoké, felbukkant, majd elvetélt vagy soha meg nem valósult ötletek tárháza, első megjelenések dokumentálása. Ami pedig a kortársakat illeti, nyüzsgő, izgalmas rögzítése mindannak, ami a Fanni-Miklós házaspár közvetlen baráti- és ismeretségi körében történt.
A Holokauszt-irodalom szerves része, pontos kordokumentuma a gyilkosságoknak, a munkaszolgálatoknak, a náci- és nyilasuralom tetteinek. Bővebb, ami a szűkebb környezetet érinti, érintőlegesebb, ami a nagyvilágot.
Mindazoknak, akik tudják, hogy úgy Fanni, mint Miklós zsidó származásúak voltak, megdöbbentő lehet, hogy – noha szekularizált és asszimilálódott emberpárról van szó – a napló szóhasználata kétségkívül antiszemita. Ez időnként feloldódik, elfelejtődik, Fanni önkéntelenül is közösséget vállal a zsidósággal, többes számban beszél magukról, amikor különböző atrocitásokról értekezik, ám többségében elutasítja ezt, semmilyen sorsközösséget nem akar(nak) vállalni a néppel, amelyből származnak. Mindkettőjük felfogása antinacionalista – legalábbis ami a zsidóságot illeti.
Rendkívül érdekes lenyomata annak a kornak, amelyben a nők épp csak elkezdhettek valamennyire szabadon mozogni, dolgozni, kilépni a teljesen patriarchális, konzervatív, előítéletes, feudálisan hierarchikus berendezkedésű társadalmi koncepció keretei közül. Szándékosan nem használom a feminista jelzőt, mert a legtöbb emberben valamiféle torz kép kapcsolódik a feminizmushoz, de Fanni mindenképpen az volt, még akkor is, ha nem életforma-szerűen, nem tudatos elhivatottsággal. Naplója pontos dokumentuma a modern nő akkori életének.
A fentiekhez szorosan kapcsolódik a szexuális narratíva, annak a nőnek a feljegyzései, aki, ellentétben kortársai egy, és elődei nagy részével, már élvezi a testi szerelmet. Nagyon sokat foglalkoztatja a test, a test fiatalsága. Furcsán, mániákusan eltúlozva számol be öregedéséről, elhasználtságáról, kopott, ráncos mivoltáról, mindezt húszas évei közepén, ami annyira képtelen, hogy már nevetséges. Annak ellenére, hogy látványos, erős kisebbségi érzéssel küszködik – ez végigvonul naplója nagy részén –, tudatában van annak, hogy vonzó, érdekes, szép nő. Rendszeresen vannak fellángolásai, amikről pontosan beszámol férjének, az őszinteség rendkívüli fontossággal bír kapcsolatukban. Radnóti viszonya Beck Judittal – ha máshonnan nem – Nyáry Krisztián Így szerettek ők-sorozatának nyitóírásából bizton ismerhető, Fanni naplójából pedig egészen részletesen megtudható, ellentétben Radnóti naplójával, ahol alig akad magánéleti jellegű feljegyzés.
A napló egyik legfontosabb olvasata a fejlődésregényé. Ilyen szempontból a teljes ciklus két részre osztható: az első nagy ciklus az első munkaszolgálatig tart, azaz 1940 végéig, a második ciklus az első munkaszolgálattal és a Beck Judit-féle viszonnyal veszi kezdetét. Addig Fanni inkább gyerek, azután pedig egyértelműen változik, felnő, ha lehet ezt így mondani, megkomolyodik, másképp gondolkozik, felelősségteljesebb lesz. Az első kötet kimondottan idegesítő, a napló kezdőmondata („Gyerekek vagyunk.”) tökéletesen illusztrálja Fanni érettségét. Az ember hirtelen szemtől szemben találja magát azzal a költőfeleséggel, akinek csupán a nimbusza volt kiindulópont a megítélésében, ami nyilván korántsem elég, és ily módon találkozni a valósággal döbbenetes. Adva van egy művelt, határozott véleménnyel rendelkező (ami persze folyton változik), csak fekete-fehérben gondolkodni tudó, rettenetesen kritikus és önkritikus, állítása szerint szilárd osztályöntudattal rendelkező (szalon-)kommunista (mert mi más is lehetne a tények ismeretének hiányában, egy gyönyörű utópiával?), költőfeleségnek készült, nagyon szerelmes, a végtelenségig naiv nő, aki egy hirtelenkedő kamasz minden tünetét produkálja és csöppet sem hasonlít arra a Fifire, akit az ember elképzel. Ennyit a prekoncepciókról. Érdekes módon Miklós valódi megjelenítése sokkal inkább hasonlít az elképzelhetőhöz, de róla is derülnek ki apró érdekességek. A második kötet már egy sokkal kiegyensúlyozottabb, öntudatosabb, racionálisabb, felnőttebb ember viszonyulása mindennapjaikhoz, valószínűleg ez az, amire a legtöbb ember kíváncsi. Noha hosszú, csöppet sem unalmas olvasmány a napló. Monoton itt-ott, hiszen mindenki életének megvan a maga ritmusa, miért lenne kivétel ez alól a Radnóti házaspár? És noha az ember végig tudja, mi fog történni, hiszen előbb-utóbb találkozik a Miklós költészetével és életének legalább rövid vázlatával, Fanni naplója az utolsó mondatig izgalmas, lebilincselő olvasmány, nem várt és remélt kegy, lehetőség arra, hogy betekintést nyerhessünk egy fantasztikusan tehetséges, lírai szépségű, törékeny csodák között élő és azokat megörökítő költőember életébe. Sokat gondolkoztam azon, mi lehetett az apropója annak, hogy Fanni naplója kiadása mellett döntött, és hosszú éveken át tudatosan készítette elő a kéziratot publikálásra. Az első kötetben nem tudtam rájönni. A másodikat olvasva pedig már annyira sok magyarázat születik, hogy lehetetlen dönteni, mindenki tegye meg maga. Lehet a szerelmük pőre valóságát, mindennapjait, a nem kanonizált verziójú házasságot felvázoló igénye. Ugyanígy lehet a – szintén kanonizált – Radnótit élővé, emberré, emberivé visszaállító akarat terméke. A szenvedő, ugyanakkor szenvedtető Fanni cenzúrázatlan megmutatása. A kortársak és a Fanni soha el nem múló felelősségének dokumentálása, hiszen a teljes naplót végigkíséri a sikoltó, vergődő kérdés: miért nem mentették meg? Miért? Miért nem vették komolyan azt, ami már nagyjából pontosan tudható volt? Miért bagatellizáltak? Hogy lehet, hogy néhány langy kísérlet után feladták? Hol volt akkor Ortutay vagy Sík Sándor? Sík Sándor akkori viszonyulása a segélykéréshez egyenesen megdöbbentő. Noha mindezeket 71 éve értelmetlen kérdezni, ugyanolyan fájdalmas.
A napló olvasásakor rengeteg kérdés vetődik fel, de a halottak nem válaszolnak. Fanni utolsó gesztusa, amivel megmutatott mindent, mit jónak látott, kicsit „utánam a vízözön!”-szerű. Ennek ellenére kivételes olvasmány, minden megválaszolatlan kérdésével együtt, többet mond az összetartozásról, szerelemről, bűntudatról, mulasztásokról mint jövendőbeli olvasója valaha gondolná. Tárgyilagos, sok vonatkozásban Polcz Alaine Asszony a fronton memoárregényéhez hasonlítható. Az első sokk után már nem is vagyunk voyeurök, nem is lehetünk, hiszen a napló egészének hangvétele megakadályozza ezt. Varázslat olvasni, kínzó, fájdalmas varázslat, gyomorszájon vágó, szeretteinkhez menekülő, fizikai létükről meggyőződő, tapogató, kétségbeesett kiáltás. Hangos vagy hangtalan, mindegy.
„De mondd, a mű, – az megmaradt?” kérdezte Radnóti. Igen. Ebben Fanninak óriási szerepe van, a pontot az i-re saját naplójának közlésre bocsátása teszi fel. Ez azon kevés könyvek közül való, amit mindenkinek olvasnia kellene. Legjobb kísérői Radnóti összes versei és műfordításai, naplója valamint Bókay László Radnóti Miklós – Fényképek c. kötete.
Rendkívül sokoldalú, a narratívák számosak: elsősorban természetesen napló, annak minden lehetséges személyes vonzatával, ugyanis ez a napló magánhasználatra készült, kiadatásának ötlete csak évtizedekkel később merült fel.
Irodalomtörténet, annak minden izgalmával, versek apropója, születése, műfordításoké, felbukkant, majd elvetélt vagy soha meg nem valósult ötletek tárháza, első megjelenések dokumentálása. Ami pedig a kortársakat illeti, nyüzsgő, izgalmas rögzítése mindannak, ami a Fanni-Miklós házaspár közvetlen baráti- és ismeretségi körében történt.
A Holokauszt-irodalom szerves része, pontos kordokumentuma a gyilkosságoknak, a munkaszolgálatoknak, a náci- és nyilasuralom tetteinek. Bővebb, ami a szűkebb környezetet érinti, érintőlegesebb, ami a nagyvilágot.
Mindazoknak, akik tudják, hogy úgy Fanni, mint Miklós zsidó származásúak voltak, megdöbbentő lehet, hogy – noha szekularizált és asszimilálódott emberpárról van szó – a napló szóhasználata kétségkívül antiszemita. Ez időnként feloldódik, elfelejtődik, Fanni önkéntelenül is közösséget vállal a zsidósággal, többes számban beszél magukról, amikor különböző atrocitásokról értekezik, ám többségében elutasítja ezt, semmilyen sorsközösséget nem akar(nak) vállalni a néppel, amelyből származnak. Mindkettőjük felfogása antinacionalista – legalábbis ami a zsidóságot illeti.
Rendkívül érdekes lenyomata annak a kornak, amelyben a nők épp csak elkezdhettek valamennyire szabadon mozogni, dolgozni, kilépni a teljesen patriarchális, konzervatív, előítéletes, feudálisan hierarchikus berendezkedésű társadalmi koncepció keretei közül. Szándékosan nem használom a feminista jelzőt, mert a legtöbb emberben valamiféle torz kép kapcsolódik a feminizmushoz, de Fanni mindenképpen az volt, még akkor is, ha nem életforma-szerűen, nem tudatos elhivatottsággal. Naplója pontos dokumentuma a modern nő akkori életének.
A fentiekhez szorosan kapcsolódik a szexuális narratíva, annak a nőnek a feljegyzései, aki, ellentétben kortársai egy, és elődei nagy részével, már élvezi a testi szerelmet. Nagyon sokat foglalkoztatja a test, a test fiatalsága. Furcsán, mániákusan eltúlozva számol be öregedéséről, elhasználtságáról, kopott, ráncos mivoltáról, mindezt húszas évei közepén, ami annyira képtelen, hogy már nevetséges. Annak ellenére, hogy látványos, erős kisebbségi érzéssel küszködik – ez végigvonul naplója nagy részén –, tudatában van annak, hogy vonzó, érdekes, szép nő. Rendszeresen vannak fellángolásai, amikről pontosan beszámol férjének, az őszinteség rendkívüli fontossággal bír kapcsolatukban. Radnóti viszonya Beck Judittal – ha máshonnan nem – Nyáry Krisztián Így szerettek ők-sorozatának nyitóírásából bizton ismerhető, Fanni naplójából pedig egészen részletesen megtudható, ellentétben Radnóti naplójával, ahol alig akad magánéleti jellegű feljegyzés.
A napló egyik legfontosabb olvasata a fejlődésregényé. Ilyen szempontból a teljes ciklus két részre osztható: az első nagy ciklus az első munkaszolgálatig tart, azaz 1940 végéig, a második ciklus az első munkaszolgálattal és a Beck Judit-féle viszonnyal veszi kezdetét. Addig Fanni inkább gyerek, azután pedig egyértelműen változik, felnő, ha lehet ezt így mondani, megkomolyodik, másképp gondolkozik, felelősségteljesebb lesz. Az első kötet kimondottan idegesítő, a napló kezdőmondata („Gyerekek vagyunk.”) tökéletesen illusztrálja Fanni érettségét. Az ember hirtelen szemtől szemben találja magát azzal a költőfeleséggel, akinek csupán a nimbusza volt kiindulópont a megítélésében, ami nyilván korántsem elég, és ily módon találkozni a valósággal döbbenetes. Adva van egy művelt, határozott véleménnyel rendelkező (ami persze folyton változik), csak fekete-fehérben gondolkodni tudó, rettenetesen kritikus és önkritikus, állítása szerint szilárd osztályöntudattal rendelkező (szalon-)kommunista (mert mi más is lehetne a tények ismeretének hiányában, egy gyönyörű utópiával?), költőfeleségnek készült, nagyon szerelmes, a végtelenségig naiv nő, aki egy hirtelenkedő kamasz minden tünetét produkálja és csöppet sem hasonlít arra a Fifire, akit az ember elképzel. Ennyit a prekoncepciókról. Érdekes módon Miklós valódi megjelenítése sokkal inkább hasonlít az elképzelhetőhöz, de róla is derülnek ki apró érdekességek. A második kötet már egy sokkal kiegyensúlyozottabb, öntudatosabb, racionálisabb, felnőttebb ember viszonyulása mindennapjaikhoz, valószínűleg ez az, amire a legtöbb ember kíváncsi. Noha hosszú, csöppet sem unalmas olvasmány a napló. Monoton itt-ott, hiszen mindenki életének megvan a maga ritmusa, miért lenne kivétel ez alól a Radnóti házaspár? És noha az ember végig tudja, mi fog történni, hiszen előbb-utóbb találkozik a Miklós költészetével és életének legalább rövid vázlatával, Fanni naplója az utolsó mondatig izgalmas, lebilincselő olvasmány, nem várt és remélt kegy, lehetőség arra, hogy betekintést nyerhessünk egy fantasztikusan tehetséges, lírai szépségű, törékeny csodák között élő és azokat megörökítő költőember életébe. Sokat gondolkoztam azon, mi lehetett az apropója annak, hogy Fanni naplója kiadása mellett döntött, és hosszú éveken át tudatosan készítette elő a kéziratot publikálásra. Az első kötetben nem tudtam rájönni. A másodikat olvasva pedig már annyira sok magyarázat születik, hogy lehetetlen dönteni, mindenki tegye meg maga. Lehet a szerelmük pőre valóságát, mindennapjait, a nem kanonizált verziójú házasságot felvázoló igénye. Ugyanígy lehet a – szintén kanonizált – Radnótit élővé, emberré, emberivé visszaállító akarat terméke. A szenvedő, ugyanakkor szenvedtető Fanni cenzúrázatlan megmutatása. A kortársak és a Fanni soha el nem múló felelősségének dokumentálása, hiszen a teljes naplót végigkíséri a sikoltó, vergődő kérdés: miért nem mentették meg? Miért? Miért nem vették komolyan azt, ami már nagyjából pontosan tudható volt? Miért bagatellizáltak? Hogy lehet, hogy néhány langy kísérlet után feladták? Hol volt akkor Ortutay vagy Sík Sándor? Sík Sándor akkori viszonyulása a segélykéréshez egyenesen megdöbbentő. Noha mindezeket 71 éve értelmetlen kérdezni, ugyanolyan fájdalmas.
A napló olvasásakor rengeteg kérdés vetődik fel, de a halottak nem válaszolnak. Fanni utolsó gesztusa, amivel megmutatott mindent, mit jónak látott, kicsit „utánam a vízözön!”-szerű. Ennek ellenére kivételes olvasmány, minden megválaszolatlan kérdésével együtt, többet mond az összetartozásról, szerelemről, bűntudatról, mulasztásokról mint jövendőbeli olvasója valaha gondolná. Tárgyilagos, sok vonatkozásban Polcz Alaine Asszony a fronton memoárregényéhez hasonlítható. Az első sokk után már nem is vagyunk voyeurök, nem is lehetünk, hiszen a napló egészének hangvétele megakadályozza ezt. Varázslat olvasni, kínzó, fájdalmas varázslat, gyomorszájon vágó, szeretteinkhez menekülő, fizikai létükről meggyőződő, tapogató, kétségbeesett kiáltás. Hangos vagy hangtalan, mindegy.
„De mondd, a mű, – az megmaradt?” kérdezte Radnóti. Igen. Ebben Fanninak óriási szerepe van, a pontot az i-re saját naplójának közlésre bocsátása teszi fel. Ez azon kevés könyvek közül való, amit mindenkinek olvasnia kellene. Legjobb kísérői Radnóti összes versei és műfordításai, naplója valamint Bókay László Radnóti Miklós – Fényképek c. kötete.
August 7, 2015
Diary of the wife/muse of the great hungarian poet Miklós Radnóti, who was killed in the WW II. It's a document of an era and a memorial to one of the greatest hungarian poets. The most moving thing about it the sincerity which shows her and her 'Mik' even more human and fallible. While the first volume is sometimes shows their everyday life almost boringly detailed, the the entries of the war years and persecution becoming more and more shocking
October 28, 2023
Örök hála neki, hogy megírta!
Read
December 29, 2016 Sometimes it was extremely interesting to read about the everyday life of our great poet,Miklós Radnóti and his wife and muse,Fanni who is the author of this lengthy diary.
Really exciting to get to know the literary and art society of the 1930s/40s and the touching deatails of the hard days of the couple.
But there are some uninteresting parts mainly for an average reader of course,not for a literary historian,which made it difficult to reach the end of this book sooner...
Really exciting to get to know the literary and art society of the 1930s/40s and the touching deatails of the hard days of the couple.
But there are some uninteresting parts mainly for an average reader of course,not for a literary historian,which made it difficult to reach the end of this book sooner...
October 14, 2017
Érdemes elolvasni, bár jellegénél fogva nem könnyű olvasmány. A Radnóti házaspár élete mellett betekintést nyújt a 30-as 40-es évek Magyarországának világába is. Fanni rendkívül akkurátusan és őszintén vezette a naplóját, így olvasása során mindenki levonhatja a maga életére vonatkozó tanulságokat is belőle, én találtam nem is keveset.
December 15, 2019
https://hlo.hu/review/blame_and_self_...
"A napló lényegéből fakadólag töredék."
"A napló lényegéből fakadólag töredék."
February 4, 2017
Megrendítő olvasmány.
Displaying 1 - 7 of 7 reviews