Le 22 janvier 2002, le monde a assisté au dernier défilé de celui qui n'a qu'un regret : "Ne pas avoir inventé le jean". Le retentissement international de la nouvelle a révélé à quel point l'influence du couturier dépasse largement les frontières de la mode. Mais l'année 2002 marque l'aboutissement d'un processus engagé depuis 1998, avec l'arrivée d'un nouveau styliste pour le prêt-à-porter Rive Gauche, puis la vente de la maison à François Pinault, principal actionnaire de Gucci. L'arrivée de Tom Ford, directeur artistique de Gucci dans le "Saint des Saint" a précipité l'histoire, en révélant les tensions qui sont celles de la mode d'aujourd'hui, le combat entre deux mondes : Paris et New-York, artisanat et marketing, haute couture et stylisme. Complétant, affinant sa monumentale biographie, Laurence Benaïm retrace ici la quête de cet obsessionnel que la réalité va ensevelir de son vivant.
Befejeztem! Igazából már alig vártam, hogy befejezzem ezt a könyvet. Tetszett, de túl részletesnek találtam. Tudom, hogy nagyon sok munka van mögötte, de nagyon hosszú volt, ráadásul a könyv akkora, mint egy fél disznó. (Nem fogom megérteni, hogy miért kell ekkora könyvet kiadni, miközben azon sírunk, hogy nem olvasnak az emberek.) A vége kicsit zavarosnak tűnt, mintha a kronológiában valami kavarodás lett volna. Mindent összevéve örülök, hogy elolvastam, de annak is örülök, hogy már vége és mást is olvashatok.
Well...there is missing a second, non-existing part, with photographs of previously well-known people (and some basic bio), sketches, copy of all Vogue covers, YSL projects. The book is addressed who already know the history, collections and need to systematize the huge amount of information. For a laic, it is hard to follow really complicated history, details of tailor's art etc. The book tells the story about work and public life of YSL, there are little rumours and privet life details. Read the book with google images somewhere around.
Fantasztikus, részletes pontos mű. Az egész olyan, mintha egy hosszúra nyújtott elemző, tényfeltáró újságot olvasnék. Lenyűgöző, monumentális írás, nekem csak a színes oldalak oldalak, filmrészletek hiányoztak belőle. Ezzel együtt túl terjedelmes és részletgazdag lett. Azt hittem sosem érek a végére... De csak eljutottam... Ha ilyen nehéz és vastag, akkor az E-könyv változat nagyon hiányzik: ki akar cipelni és szeme elé tartani egy dög nehéz könyvet? Kényelmetlen. Azt hittem regényt vettem, de az első oldalak után ráébredtem ez más műfaj. És mégis a szerző stílusa annyira magával ragadott, hogy végig drukkoltam, csodáltam, ámultam Yves Saint Laurent életét. Ott voltam a kifutókon, bámultam a sosem látott lélegzetelállító ruhákat. A nehézségek között vergődő, meg nem értett, magány, de egyben hatalmas művésszel együttéreztem, és kicsit úgy képzeltem én is lehetek/nék sikeres. Talán pici csalódás, hogy szerelméről, magánéletének szaftos részleteiről alig tett említést a szerző. Nem csoda, hisz végtelen tisztelet hatja át a könyvet Yves Saint Laurent iránt. De nem titkolja el, sőt a világ legtermészetesebb módján ír a művész homoszexualitásáról, a Pierre Bergéhez fűződő tartós kapcsolatáról, mely gondolom nyitott kapcsolat volt, de örökké tartott, és egyfajta közös tisztelet és megbecsülés mindvégig megmaradt közöttük. Yves Saint Laurent az embereket szerette, nem a pénzt, művész volt, majdhogynem filozófus, aki "látta" a múltat/jelent/jövőt és "értette" is. Magányos volt mint a legtöbb "látó" ember. De kicsit mégis olyan volt, mint mi. A szerző érdeme, hogy ilyennek ismerhettem meg és hatalmas tiszteletet ébresztett bennem is Yves Saint Laurent iránt, a végére barátomnak éreztem, és fájt a halála is. A mű végén található kronológiát érdemes elolvasni, mely méltó lezárást ad, és elmondja mi történt a Mester haláláig. A köszönetnyilvánításra és a bibliográfiárára is érdemes rápillanatni, mert megmutatja milyen monumentális munkát végzett a szerző ennek a könyvnek az elkészítésekor.
Имам я от 2-3 години няколко пъти я почвам и стигам до 50-60 страници и не мога повече. Просто за мен не е написана както трябва.... с много цветущи обяснения на малки незначителни детайли. Сякаш описват сцена като кичожна рокля от най новата серия.... няма смисъл.