Legende, mitovi, laži: razotkrivanje zabluda o povijesti Crkve

by Michael Hesemann

Zahlreiche Angriffe und Vorurteile gegen die Kirche und den Glauben beruhen weniger auf Irrtümern als auf beabsichtigten Verzerrungen historischer Tatsachen. Die populärsten Mythen, Lügen und Legenden um die Kirchengeschichte werden in diesem Buch kenntnisreich und spannend widerlegt dabei richtet der Autor den Blick auch auf moderne Mythen wie das Jesus-Grab, das angebliche Judas-Evangelium oder die Päpstin Johanna. Ein Buch für alle, die wissen wollen, wie es wirklich war.

Genres: Nonfiction

319 pages, Hardcover

First published August 1, 2007

About the author

Michael Hesemann is a German journalist and author. In the late 1980s he became known in Germany as an author of several books on UFOs and extraterrestrial visitors on Earth. Later in his career he turned to topics related to Catholicism.

Reviews

[Tibor Jánosi-Mózes · Rating 3 out of 5]

A könyv alapvető célja, nevezetesen az érem másik oldalának bemutatása, a "fekete legenda" propagandisztikus történelmivé dagadt hatásainak tompítása érdekében, a mindenkori korszellem kontextusába helyezve, teljesen rendjén van. Ilyen értelemben tanulságos olvasmány, sokat ront a képen azonban a szerző nem titkolt szubjektivitása, amivel önmagában nem is lenne gond, ha nem ezt a torzító tényezőt tenné következetesen pellengére a kötetben.
A szerző relativizmusa bosszantó, semmit sem szépít az inkvizíción, az hogy amögött világi szándékok voltak, az meg pláne nem, hogy ennél nagyobb tragédiák is történtek vele párhuzamosan, az pedig egyenesen elkeserítő, hogy ezt az intézményt teszi a modern és humánus börtön-környezet jogelődjévé, az meg már nevetséges, amikor azzal érvel a szerző, hogy a máglyahalál a korabeli börtönviszonyok lassú haláltusájához képest szinte "megváltást" jelentettek. Mi a fene? Igaza van, vagy lehet, de érvnek elég sekélyes, mert a korabeli korszellem árnyékából beszél.
Ezen felül több önellentmondásos frázis bukkan fel. Például hosszan beszél a szerző arról, hogy az inkvizíció mögött jó szándék, a lélek megmentésének egyetlen, bár szörnyű formája bújt meg, ami felett napjainkban a jelen értékrendjéből nézve ítélkezni nem helyénvaló. Mondjuk azt, hogy ok elfogadom az érvet, aztán 100 oldallal később szembe jön Francisco Pena inkvizítoroknak írt kézikönyvének részlete az alábbi szöveggel "A per és az ítéletvégrehajtás fő célja nem az, hogy megmentsük a vádlott lelkét, hanem hogy a közjót szolgáljuk és másokat elrettentsünk." Maradjunk annyiban, hogy ezt az érvet napjaink korszellemében is támadni lehet...

Aztán ott van Bruno és Galilei, akiket a szerző nem is tikolja, hogy ki nem állhat, szó szerint a sárga földig lehordja mindkét személyt. Az hogy voltak jellemhibáik, senki sem tagadja, minden embernek van, de ez elég indok arra, amit kaptak? Brunot a szerző mélyebbre ássa, olyan mélyre, hogy egy józan ember számára is világossá teszi, hogy őrült volt s emiatt még inkább kérdéses, hogy ez az "őrült makacsság" valóban indok-e arra, amit kapott? (Súgok: nem!)
Szegény Galileiről is kiderül, hogy sosem mondott "és mégis mozog a Föld-et", mert egy gyáva alak volt. De ki nem lett volna az, ha az egzisztenciája és az élete függne tőle? Hihetetlen vehemenciával kezdni ki a szerző Gelileio tanait is, amiből többről is bebizonyosodott mára, hogy marhaság, bravó! Hát ezt hívják tudománynak, de Hesemann-nak ez elg a kárörömre, ám ettől valóban kevesebb kell, vagy kellene legyen Galileio a szememben?

De ott van a pápai bankár botrány, ahol akárhogy olvasom (többször átrágtam magam rajta) végsősoron a jószándékkal és a kellő pénzügyi ismeretek hiányával igyekszik igazolni a szerző a csalásokat, mintegy áldozattá téve a Vatikánt ebben az egészben. Ha ez így van, akkor hol a felelősség. A híres futballista Ronaldo sikkasztási ügyei jutottak eszembe, akit úgy akartak kimenteni a felelősségre vonás alól, hogy csak 8 általánosa van, ilyeneket ő nem tud megszervezni. Micsoda szerencse, hogy ez kevés volt érvnek és ki kellett fizesse a büntetést.

Nem is folytatom... Komolyan egy XXI. századi, felvilágosult németalföldi egyháztörténész eddig jutott? Ez a progresszív katolicizmus?

[Putz József · Rating 5 out of 5]

Hesemann remek stílusban megírt könyve rávilágít arra, hogy a "tények emberei" (a mindenkori racionalista, marialista, liberális gondolkodók, tudósok, átlagemberek) mennyire könnyen figyelmen kívül hagyják a tényeket. A saját tudásterükön kívüli világot a végletekig leegyszerűsítik, sőt a sokkal könnyebben befogadható (értsd: saját világképükbe könnybben beépíthető) történetekkel meghamisítják vagy elferdítik a valóságot. Ennek eredménye egy a kereszténységről és a katolikus egyházról alkotott torz kép, amit szenzációhajhász szerzők időről-időre "nagy leleplező" bestsellereikkel igyekeznek erősíteni.

A szerző ezt a torz képet állítja helyre világos stílusban, könnyen követhető gondolatmenetekkel, mindezt kellő mennyiségű adattalés háttérinformációval kiegészítve. Érveléseit néhol finom humorral fűszerezi.

[Anne-Constance · Rating 5 out of 5]

Un excellent livre que je recommande. L'auteur y expose d'un point de vue objectif les légendes noires de l'Église : de Judas à Jean-Paul Ier en passant par les croisades, l'inquisition ou la chasse aux sorcières Michael Hesemann présente les faits historiques. Cela change des romans basés sur des théories obscurantistes sans fondement légitime.

[Dora · Rating 4 out of 5]

Napokon neki argumenti koji nisu proizašli iz senzacionalističkih romana, nego su zapravo utemeljeni na stvarnim dokazima. Zanimljivo je što se svakom mitu pristupa s tri aspekta: izlaže se općeprihvaćena istina/zabluda, opisuje se proces nastanka mita i ona manje senzacionalna istina se potkrepljuje dokazima.