What do you think?
Rate this book
Mohr im Hemd oder Wie ich auszog, die Welt zu retten
Ali hat seine Augen und Ohren überall. Er ist – so behauptet er jedenfalls – fünfzehn Jahre alt und kommt irgendwo aus dem Westen Afrikas, spricht nach eigenen Angaben vierzig Sprachen und Deutsch am allerbesten und weiß genauestens Bescheid über das Leben und Sterben in den ärmeren Ländern der Welt. Ali kann alles, kennt alles und fristet sein Dasein nur aus einem Grund in einem Wiener Asylbewerberheim: Er, der Anwalt der Unterdrückten, der Beschützer aller Gedemütigten, hat es sich zur ehrenhaften Aufgabe gemacht, seine Mitinsassen von ihren Ängsten und Albträumen zu befreien. Seine Wunderwaffe: das Erzählen. Ali ist ein Erzählverführer, der mit beißendem Spott und subversivem Humor bewaffnet zur täglichen Weltrettung antritt.
Ein scharfsichtiger Roman, der wortmächtig und voller unerschöpflicher Fabulierlust unserer Welt den Spiegel vorhält.
Ein scharfsichtiger Roman, der wortmächtig und voller unerschöpflicher Fabulierlust unserer Welt den Spiegel vorhält.
353 pages, Kindle Edition
First published August 27, 2012
1 person is currently reading
21 people want to read
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 3 of 3 reviews
August 4, 2020
Nemrég olvastam egy magyar zenész első regényét, ami kevés érdeme mellett rávilágított a regényírás nehézségeire. Horváth* szintén zenész, és ez volt az első regénye, igaz, ő már egyetemista korában kimutatta irodalmi érdeklődését. Ő maga is részt vett önkéntesként egy osztrák menekült központ hétköznapjaiban, innen táplálkozik ez a regény, no meg a dühből, amit érzett a bevándorlókkal szembeni bánásmód miatt.
Ettől ez még nem egy dühös regény. Sőt, mondhatni lazán humoros, ami főleg abból adódik, hogy a történet narrátora Ali, egy 15-16 éves afrikai menekült, aki sajátos szemszögből mutatja be a szálló életét, annak is egy belső, zárt részét, a Várat, ahol a fiatalkorúak laknak.
Ali minden szempontból meghatározza ezt a regényt. Miatta lesz szerethető a történet, ahogy valami modern Thyl Ulenspiegelként igyekszik megkönnyíteni mindenki életét, kezébe veszi a dolgokat, és rendet tesz, közben folyamatosan szerelmes, mindig másba, és elég rosszul csinálja, azt elmondhatom. Másrészt viszont miatta lesz rossz ez a regény. Horváth mindent rajta keresztül akart megoldani, egy énelbeszélő esetében ez nem is meglepő, viszont Ali szükségszerűen nem lehet ott mindenhol – mégis ott van. Egy ideig gyanakodtam, hogy Ali talán nem is valóságos, egy szellem, aki bárhová besurran, bármit megfigyel, de vannak egyértelmű jelek, hogy nagyon is létező személy. Akkor meg hogy képes beszámolni mondjuk gondozója otthoni beszélgetéséről?
Ali amúgy is egy látnok, ő fedi fel társai történetét, amik kis szigetekként emelkednek ki a menekültszálló hétköznapjaiból. Azért mondom, hogy látnok, mert pl. egyszer azt mondja, hogy ránéztem erre a fotóra, és elmondta nekem ezt a történetet. Ilyen kettősségek feszítik szét ezt a regényt. Ott a menekültek kőkemény valósága, másrészt meg Ali már-már misztikus dolgai, amik sehogy sem passzolnak egymáshoz. Mindannyiuk feje fölött ott lebeg a kiutasítás veszélye, úgy tűnik, hogy az osztrák hatóságok minden szívbaj nélkül küldenek vissza a veszélybe gyerekeket, családokat, de mielőtt átélhetnénk a helyzet drámaiságát, Ali máris valami utcaszínházzal rémítgeti a derék bécsieket, mint valami buffó.
A végkifejlet pedig egy nagy kérdőjelet tesz az addigiak végére. Mi volt itt valóság, mi volt itt képzelet?
Mondom, szerethető egy regény, de Horváth rutintalansága, hibái, humorába vetett megalapozatlan bizalma útját állják a valódi sikernek.
*Ha egy osztrákot Horváthnak hívnak, akkor az magyar?
Ettől ez még nem egy dühös regény. Sőt, mondhatni lazán humoros, ami főleg abból adódik, hogy a történet narrátora Ali, egy 15-16 éves afrikai menekült, aki sajátos szemszögből mutatja be a szálló életét, annak is egy belső, zárt részét, a Várat, ahol a fiatalkorúak laknak.
Ali minden szempontból meghatározza ezt a regényt. Miatta lesz szerethető a történet, ahogy valami modern Thyl Ulenspiegelként igyekszik megkönnyíteni mindenki életét, kezébe veszi a dolgokat, és rendet tesz, közben folyamatosan szerelmes, mindig másba, és elég rosszul csinálja, azt elmondhatom. Másrészt viszont miatta lesz rossz ez a regény. Horváth mindent rajta keresztül akart megoldani, egy énelbeszélő esetében ez nem is meglepő, viszont Ali szükségszerűen nem lehet ott mindenhol – mégis ott van. Egy ideig gyanakodtam, hogy Ali talán nem is valóságos, egy szellem, aki bárhová besurran, bármit megfigyel, de vannak egyértelmű jelek, hogy nagyon is létező személy. Akkor meg hogy képes beszámolni mondjuk gondozója otthoni beszélgetéséről?
Ali amúgy is egy látnok, ő fedi fel társai történetét, amik kis szigetekként emelkednek ki a menekültszálló hétköznapjaiból. Azért mondom, hogy látnok, mert pl. egyszer azt mondja, hogy ránéztem erre a fotóra, és elmondta nekem ezt a történetet. Ilyen kettősségek feszítik szét ezt a regényt. Ott a menekültek kőkemény valósága, másrészt meg Ali már-már misztikus dolgai, amik sehogy sem passzolnak egymáshoz. Mindannyiuk feje fölött ott lebeg a kiutasítás veszélye, úgy tűnik, hogy az osztrák hatóságok minden szívbaj nélkül küldenek vissza a veszélybe gyerekeket, családokat, de mielőtt átélhetnénk a helyzet drámaiságát, Ali máris valami utcaszínházzal rémítgeti a derék bécsieket, mint valami buffó.
A végkifejlet pedig egy nagy kérdőjelet tesz az addigiak végére. Mi volt itt valóság, mi volt itt képzelet?
Mondom, szerethető egy regény, de Horváth rutintalansága, hibái, humorába vetett megalapozatlan bizalma útját állják a valódi sikernek.
*Ha egy osztrákot Horváthnak hívnak, akkor az magyar?
April 13, 2014
Het boek laat je een glimp opvangen van het leven in een asielzoekcentrum. Mooie momenten, angst, frustraties, droombeelden en fantasieën.
Een pakkend boek.
Een pakkend boek.
Displaying 1 - 3 of 3 reviews