What do you think?
Rate this book
Halkirálynő #7
Apád, anyád ide lőjön!
A halkirálynő nevében! Az előrahaladottan állapotos zsarulány, Denisa Wry és szintén viselős – amúgy harcművész és kegyszerárus – barátnője horrorszerű bűnténybe keveredik, méghozzá életük kritikus napján. Ahelyett, hogy a szülőkádban vajúdnának, motoros hajszában vesznek részt a hóesésben, aztán lambadáznak a kórházban, tovább még egy alaposan kiérdemelt eljegyzési gyűrű is eltűnik – és mily rejtelmes módon! A gólyainváziót követően Denisa gyermekágyi depresszióba süllyed, ám gyógyulása érdekében megfogadja a bölcs krízisteraputa tanácsát. Ebből következően az akciózsaru Daniel Belloq társaságában éjjelente sírkertet, szellemvasutat, hírhedett kocsmákat látogat. Egyébként sincs otthon maradásuk. Hajlékukban go-go görlök, Chippendale-táncosok, halottkémek és pszicophaták adják egymás markába a kilincset, jórészt a szintén kopó foglalkozású, nőbolond fivérnek, Martinnak köszönhetően, aki viszont a háztetőre menekül a problémák elől, és a kéményen extrém-vasal, de később majd új hobbit fejleszt ki magának. Tetézetképpen a szomszédban lakó regényírónál gyakorta vijjog a tűzriasztó, ugyanis a habókos fickó folyton szanaszét feledi a pipáját. Ám a latorvadász párnak nincs ideje kétségbeesésre, miként alvásra sem. Belloq a rendőrgyilkos smasszernőt üldözi. Denisa a nőgyógyászokat öldöklő fanatikus nyomában jár. Mígnem felfigyelnek arra, hogy az ő nyomukban is lopakodnak néhányan. Jöhet a mondóka: kapd el, vagy ő kap el!
- GenresHungarian Literature
504 pages, Paperback
First published January 1, 2006
1 person is currently reading
72 people want to read
About the author
Vavyan Fable
53 books95 followersVavyan Fable 11 éves kora óta ír. 1987-ben jelent meg első regénye (eddig összesen harminchat és ezek számos újabb kiadása), köztük zsaru-, akció- és kalandregények, fantasyk (mesélőkönyvek), bohóságok és (megbotránkoztató) novellák.
Fesztelenül könnyed, merész stílusával, vagány humorával, csak rá jellemző, játékos, egyedi nyelvezetével ledöntötte a műfajkorlátokat, így vált az igényes szórakoztatásra vágyó olvasók kedveltjévé.
Regényeiben egyedülálló módon váltogatja a karakter- és helyzetkomikumot a nyelvi humorral.
Nívós gondolatvilága sokunkhoz közel áll, a tőle kölcsönzött szófordulatok, nyelvi lelemények, idézetek szállóigeként/aforizmaként terjednek, beépülnek szókincsünkbe, ujjlenyomatszerűen felismerhetők az irodalmi és köznyelvben egyaránt.
Fable nem csupán történetet vet papírra, ő babonázóan mesél, minket is bevonva az általa teremtett, minden ízében életre lehelt, ezersok színű világba, melyet aztán oly nehezünkre esik elhagyni a végén. Hősei nem fekete vagy fehér jellemek, inkább pepiták, jó s rossz tulajdonságokkal, mint mi magunk is; még főgonoszai is emberszabásúak.
Rajongói szerint Vavyan Fable olyan író, akit az ember nem tud letenni, mert elvarázsol, magával sodor, gondolkodásra késztet, és végig a tenyerén hordozza az olvasót.
Fable nem ömlik ránk a médiából, könyvei nem marketingsikerek, hanem igaziak; úgy tartja, ő ne divatban legyen, hanem olvasásban.
Vidéken él, erdő-mező-kispatak, madártrilla, patadobogás, oxigén társaságában.
Olvasóival a www.fabyen.hu oldal Szalon rovatában szívesen beszélget.
Priviben a fable@fabyen.hu címen írhat neki.
Önéletfestés a '90-es évekből:
"Molnár Évaként születtem abban az évben, amelynek messze nem ez volt a legfőbb eseménye, hanem a forradalom s annak eltiprása. Koromnál fogva nem vehettem részt a szovjet tankok elleni harcban, anyám karján gőgicséltem a pincében. Később - jártam iskolába; tizenegy évesen ragadtam először tollat azzal a szándékkal, hogy önmagam szórakoztatására regényeket írjak, mivel akkorra végeztem az otthoni és máshoni könyvespolcok első és hátsó sorával, a tévében pedig örökké A jégmezők lovagját és a Bátor embereket adták. Ez idő tájt indiánregények tucatjait követtem el.
Ha kérdezték, mi leszek, ha nagy leszek, már látszott: sosem leszek nagyobb 150 centinél. Viszont írónak készültem. Így hát kézenfekvő, hogy egészségügyi szakközépiskolát végeztem, és ápolónő lett belőlem. Dolgoztam néhány kórházban. Felvételiztem a Tanárképzőbe; nem nyertem. Olykor rátámadtam a Mozgó Világra avagy az ÉS-re egy-egy novellával; nem szerettek. A 30. születésnapomon kudarcfalat állítottam. Kiraktam az elutasított felvételi kérelmemet, az elutasított telefon- és lakásigénylést, könyvkiadók és lapszerkesztőségek elutasító szép üzeneteit, a kihúzatlan lottószámaimat.
A harmincegyedik születésnapomra jelent meg az első regényem, a harmincnegyedikre a tizedik. Az álom valóra vált: tanácsi alkalmazott írta be a személyimbe, a foglalkozás rovatba, noha rövid i-vel: iró. Ennek örömére nosztalgia-indiánregényt hoztam létre, immár a közismert, megátalkodott Vavyan Fable-stílusban, Fattyúdal címen. Fiammal, férjemmel, kutyámmal élek egy 82 éves házban. Világnézetem haragoszöld: az idült természetszeretet vírusát (remélem) a regényeimen keresztül (is) terjesztem."
Fesztelenül könnyed, merész stílusával, vagány humorával, csak rá jellemző, játékos, egyedi nyelvezetével ledöntötte a műfajkorlátokat, így vált az igényes szórakoztatásra vágyó olvasók kedveltjévé.
Regényeiben egyedülálló módon váltogatja a karakter- és helyzetkomikumot a nyelvi humorral.
Nívós gondolatvilága sokunkhoz közel áll, a tőle kölcsönzött szófordulatok, nyelvi lelemények, idézetek szállóigeként/aforizmaként terjednek, beépülnek szókincsünkbe, ujjlenyomatszerűen felismerhetők az irodalmi és köznyelvben egyaránt.
Fable nem csupán történetet vet papírra, ő babonázóan mesél, minket is bevonva az általa teremtett, minden ízében életre lehelt, ezersok színű világba, melyet aztán oly nehezünkre esik elhagyni a végén. Hősei nem fekete vagy fehér jellemek, inkább pepiták, jó s rossz tulajdonságokkal, mint mi magunk is; még főgonoszai is emberszabásúak.
Rajongói szerint Vavyan Fable olyan író, akit az ember nem tud letenni, mert elvarázsol, magával sodor, gondolkodásra késztet, és végig a tenyerén hordozza az olvasót.
Fable nem ömlik ránk a médiából, könyvei nem marketingsikerek, hanem igaziak; úgy tartja, ő ne divatban legyen, hanem olvasásban.
Vidéken él, erdő-mező-kispatak, madártrilla, patadobogás, oxigén társaságában.
Olvasóival a www.fabyen.hu oldal Szalon rovatában szívesen beszélget.
Priviben a fable@fabyen.hu címen írhat neki.
Önéletfestés a '90-es évekből:
"Molnár Évaként születtem abban az évben, amelynek messze nem ez volt a legfőbb eseménye, hanem a forradalom s annak eltiprása. Koromnál fogva nem vehettem részt a szovjet tankok elleni harcban, anyám karján gőgicséltem a pincében. Később - jártam iskolába; tizenegy évesen ragadtam először tollat azzal a szándékkal, hogy önmagam szórakoztatására regényeket írjak, mivel akkorra végeztem az otthoni és máshoni könyvespolcok első és hátsó sorával, a tévében pedig örökké A jégmezők lovagját és a Bátor embereket adták. Ez idő tájt indiánregények tucatjait követtem el.
Ha kérdezték, mi leszek, ha nagy leszek, már látszott: sosem leszek nagyobb 150 centinél. Viszont írónak készültem. Így hát kézenfekvő, hogy egészségügyi szakközépiskolát végeztem, és ápolónő lett belőlem. Dolgoztam néhány kórházban. Felvételiztem a Tanárképzőbe; nem nyertem. Olykor rátámadtam a Mozgó Világra avagy az ÉS-re egy-egy novellával; nem szerettek. A 30. születésnapomon kudarcfalat állítottam. Kiraktam az elutasított felvételi kérelmemet, az elutasított telefon- és lakásigénylést, könyvkiadók és lapszerkesztőségek elutasító szép üzeneteit, a kihúzatlan lottószámaimat.
A harmincegyedik születésnapomra jelent meg az első regényem, a harmincnegyedikre a tizedik. Az álom valóra vált: tanácsi alkalmazott írta be a személyimbe, a foglalkozás rovatba, noha rövid i-vel: iró. Ennek örömére nosztalgia-indiánregényt hoztam létre, immár a közismert, megátalkodott Vavyan Fable-stílusban, Fattyúdal címen. Fiammal, férjemmel, kutyámmal élek egy 82 éves házban. Világnézetem haragoszöld: az idült természetszeretet vírusát (remélem) a regényeimen keresztül (is) terjesztem."
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 2 of 2 reviews
March 4, 2019
Hosszú idő után, talán 10, majdnem 15 év is eltelt, mióta utoljára Fable könyvet vettem a kezemben. Ez idő alatt sokat változtam én is, az iró is, így hát vagy emiatt, vagy azért, mert újra meg kell szoknom a stílusát, de a fiatalkoromban rajongva szeretett író ezen könyve eleinte alig kötött le. Furcsán idegen volt, a vicces beszólások sokszor öncélúnak tűntek, a dialógusokban egyes elmésnek szánt beszólása bármelyik karaktertől származhatott volna. Azért a felétől felgyorsultak az események és magával sodort az élmény, de bevallom, hogy ennél sokkal jobbat vártam, jobbra emlékeztem. Hátha most már belejövök.
September 16, 2013
Azon ritka Fable-kötetek egyike, amelyet még csak másodszor olvasok (és nem tudok szinte kívülről:)… és egy ideig megint nem veszek le a polcról.
A három csillagból látszik, hogy Fable még mindig nagy kedvenc, s a magasan a legjobb Halkirálynő sorozatomat sem vetettem ki a szívemből. Sok-sok igazi Fable-es (vagy hogy kék eztet ragozni, megvan: fablés), élvezetes jelenet volt benne, ugyanakkor egyszer-kétszer szívesen kihajintottam vón a könyvecskét az ablakon, ha aztán nem kilenc emeletet kellett volna mászni érte, s ki tudja, ott találom-e még, mire leérek…
Tény, még sohasem szültem, szeretett édesanyámtól, meg leginkább a szokásos horrort hallottam; az is tény, hogy az amerikai romantikus „lélegezz és közben pocskondiázd a férjed, ahogy csak tudod” stílusú szülések sem a kedvenceim, de a két tolófájás közötti üldözéses, gonosztevő elfogásos változat sem nyerte meg a tetszésemet.
Nagyon remélem, Fable nem megy ebbe az irányba. Kár lenne a Halkirálynő sorozatért!
A három csillagból látszik, hogy Fable még mindig nagy kedvenc, s a magasan a legjobb Halkirálynő sorozatomat sem vetettem ki a szívemből. Sok-sok igazi Fable-es (vagy hogy kék eztet ragozni, megvan: fablés), élvezetes jelenet volt benne, ugyanakkor egyszer-kétszer szívesen kihajintottam vón a könyvecskét az ablakon, ha aztán nem kilenc emeletet kellett volna mászni érte, s ki tudja, ott találom-e még, mire leérek…
Tény, még sohasem szültem, szeretett édesanyámtól, meg leginkább a szokásos horrort hallottam; az is tény, hogy az amerikai romantikus „lélegezz és közben pocskondiázd a férjed, ahogy csak tudod” stílusú szülések sem a kedvenceim, de a két tolófájás közötti üldözéses, gonosztevő elfogásos változat sem nyerte meg a tetszésemet.
Nagyon remélem, Fable nem megy ebbe az irányba. Kár lenne a Halkirálynő sorozatért!
Displaying 1 - 2 of 2 reviews