Lesz a jövőben egy Magyarország. Múltjában közösnek mutatkozik az általunk ismert hazával, viszont a mi mostani jelenünk ebben a regényben már a közelmúlt. Olyan múlt ez, amely nem hozott megoldásokat. A megoldások a regény idejében születnek. A haza keletkezőben van, új ideológiák, új érzelmek és új választások mentén (melyek mélyén azért mindig lapul egy-egy ismerős mozzanat). Az ország újabb csonkoláson esik át egy újabb háború következtében, és a rendszert gyökeresen meg kell változtatni ahhoz, hogy talpra álljon történelmének egyik legszégyenteljesebb vereségéből. A fizikai és szellemi leépülés fájó pillanatait egy új nyomor örömteli pillanatai váltják, amelyben a nélkülöző lakosság követhető eszmére lel, szerethető és karizmatikus vezérre, valamint világos jövőképre. Az anyaföld és a nemzet, akár a királynő és a király, egymásra talál, és immár szétválaszthatatlanok. Mindemellett bizonyítást nyer az is, hogy a hülyeség nagyon tud fájni.
György (George) Spiró is a dramatist, novelist and essayist who has emerged as one of post-war Hungary's most prominent literary figures. He is a member of the Széchenyi Academy of Letters and Arts.
The son of an engineer from Miskolc in eastern Hungary, he graduated in Hungarian and Slavic literature from the Eötvös Loránd University (ELTE) in 1970, and completed additional studies in journalism and sociology. His earlier career was spent in radio journalism. More recently, in addition to his writing, he has been employed as associate professor at the Department of World Literature and currently at the Institute of Art Theory and Media Studies at ELTE.
His plays have won numerous awards, including several for best Hungarian drama of the year. A few of them are available in English translation. The best known one is Chickenhead (1986), an earthy and bitter drama of a young delinquent's disillusionment at the longed-for reunion with his drunken father. Dramatic Exchange described it as "widely considered to be the most important Hungarian play of the last 20 years."
His avant-garde style, depicting coarse language and characters outside the pale of respectability, often dismayed more traditional Hungarian critics.
His most recent work, and most ambitious creation to date, is an 800 page novel, Fogság, (Captivity), published in 2005. Set in the Roman Empire in the time of the Julio-Claudian dynasty, it follows the experiences of a Jewish wanderer named Uri. Spiró's earlier works eschewed Jewish themes, but in this work he returns to his ancestral roots.
A négy egymás után olvasott Spiró-könyvből számomra ez volt az, ami nem működött. Múltbeli történelmi környezet helyett ezúttal a közeljövő elsilányult Magyarországába helyezkedünk, nagyjából a méltatlanul alulértékelt Idiocracy film hangulatában. (Rend kedvéért, a film 2006-os, a könyv 2009-es, bár nem vagyok egészen biztos abban, hogy Spiró látta is.)
Az összezuhant, butaságba és anarchiába fulladt országban mindenki lop (kifejezetten a rendőrök), csal és hazudik, a lakosság pedig teljes nyomorban, fűtetlen, ablaktalan panelekben él, miközben a politikusok (sőt, királyok!) elzárt negyedekben dőzsölnek, és valóságshow-kkal biztosítanak cirkuszt a népnek. Ez a koncepció tényleg bántóan semmitmondó és elcsépelt, a megvalósítás pedig nem tudja megmenteni a helyzetet: a lopós-fingós-butácskás poénok elsőre sem működnek, cserébe pedig hányingerig ismétlődnek. A gegek nyomán a történet aztán egyszer csak végére ér, én pedig az azonnali felejtés varázsával zárhatom be a Kindle-t.
Népi köcsögök között léptet fakó lován. Így vezet az út a szép magyar utópiához? Már nem is tudom, kérdés-e vagy állítás. Gondosan szervezett és igazgatott anarchia. Rendezett káosz. Abszurd realizmus. Groteszk. Ijesztő és/de ismerős. Elképedős, sírós, nevetős, kétségbeesős, röhögőgörcsös s amit még akartok. Nem éreztem vontatottnak a könyvet, sőt, a vége, a címbéli lényeges eksön tűnik nekem kicsit elkapkodottnak, nincs elég jól kidolgozva. Az eredeti tempót tartva talán jobb lett volna, teljesebb, így mintha kicsit kettészakadna: egy szép nagy opusra s egy picike befejezésre. Első Spiróm, lesz még másik is. A hülyeség pedig már nem fáj, megszokott. Mindenhez hozzáedződik az ember.
erősen kezdett, de aztán teljesen és fölöslegesen elvesztődött a részletekben középtájt. Némileg javított az össz-megítélésén a vége, de na ... ennél sok sok jobb könyvhöz volt szerencsém.
Ragyogo ötlet, a legjobb benne a nem tul tavoli vilag amit bemutat, de egy par fejezet utan kicsit unalmassa valik a törtenet, a karakterep pedig idegesitöen fajnak.
Nagyon tetszett! Tegnap előtt volt szerencsém találkozni is Vele! Akkor még nem olvastam ki, de ma már boldog vagyok, hogy a nagyszüleimtől elhoztam ezt a könyvet! A közepe a leírásokkal néhol hosszú volt, amikor a száraz háttért tárta fel, de a vége is nagyon tetszett. Olyan disztópikus, de pont ez benne a fantasztikus, mert komikusan próbál rávezetni arra, hogy nem jó ahogy élünk, mert elbutulunk.