Hiszek egy, szent, egyetemes és apostoli Egyházban

by István Németh

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében, Ámin. A tavaly megjelentetett kis könyvecske után, Seraphim Rose – Isten kinyilatkoztatása az emberi szív számára, most ezzel a terjedelmesebb művel szeretnénk segíteni az Istenkereső embereket, annak megértésében, hogy miért az ortodox egyház Krisztus Urunk egy, szent, egyetemes és apostoli Egyháza, mely Krisztus teste lévén meg nem osztható és, melytől csak elszakadni lehetséges. Ez a könyv különböző szerzők, szentatyák, áldott emlékezetű hierarchák, egyházi írók, írásait tartalmazza, melyek főként az „eretnekségek eretnekségével”, az ökumenizmussal, foglalkoznak. Ezen eretnekség a huszadik század eleje óta gőzerővel támadja az Egyházat „az elválasztott keresztények állítólagos egyesítésének álcája alatt”, megkérdőjelezve Krisztus Urunk Egyházának látható létezését. Magyar nyelven ez az első, és egyelőre az egyetlen, olyan könyv, mely ortodox szemszögből közelíti meg az ökumenizmus problémáját és, mely az Egyház szent kánonjaival, valamint a szentatyák tanításával leleplezi annak álszent mivoltját. Remélem ezzel a művel sikerül hozzájárulnunk ahhoz, hogy az istenkereső emberek, illetve az eltévelyedett ortodox hívők, megtérjenek-visszatérjenek Jézus Krisztus Egyházának oltalmába, az üdvözülés bárkájába. Néki legyen dicsőség az Atyával és Szentlélekkel együtt, most és mindenkor és mindörökkön örökké. Ámin. Németh István atya

154 pages, Paperback

Published September 2, 2021

About the author

Vajdasági magyar író, újságíró.

E nemzedék tagjai közül Németh István lépett fel elsőként, s 1954-ben novelláskötete jelent meg, az oly beszédes című Parasztkirályság.

Móricz Zsigmond parasztszemlélete hatott rá indulásának idején, s a magyar irodalmi hagyomány felkínálta novellaformában kezdett gondolkodni. Gazdag élményvilágból építkezett, úgy, hogy már első írásaiban nyers erejükben villannak fel, bontakoznak ki a kitűnően megfigyelt és biztos kézzel megrajzolt emberi arcok, sorsok, törekvések, vágyak, hangulatok, s lépnek fel novelláiban az életforma évszázados kereteiben küszködő, azt áttörni akaró parasztok, kik szembetalálták magukat azokkal az új történelmi erőkkel, amelyek 1944 után betörtek a Vajdaság falvaiba is.

Előbb a falusi gyermekévek emlékeit írta meg, majd jellegzetes "tollpróbáin" kísérletezik a falusi élet epikusabb rajzaival, mindvégig megmaradva azok között a keretek között, amelyeket a magyar parasztnovella jelentett, s majd egy évtizedes írói munka után munkálja ki a maga formavilágát.

A Parasztkirályság egy-egy részletében, egy-egy hőse rajzában erejét megmutató írósága azután a hatvanas években bontakozik ki. Kezdetben belülről, az érzelmi azonosultság nézőpontjából szemlélte világát, majd ezzel fokozatosan szakítva, a paraszti világot nem abszolút, hanem viszonylagos voltában kezdte vizsgálni.

Ekkor már nem az egyetlen lehetséges életformának tartja, s nem az áhítat, hanem a kritikus szemlélet jellemzi magatartását.
Az ötvenes évek végén írott elbeszéléseiben éppen ezért már nem az évszázadok szentesítette parasztélet állóképeit találjuk, hanem a változó világ mozgásban levő embervilágáét, amely a maga helyét keresi az új struktúrájú világban.

Figyelme, nem véletlenül, a külső, epikus jellegű történetről a lelki vetületek rajzai felé fordul, s megváltozik elbeszéléseinek színtere is: a faluból a város felé tartó emberek változásokra kényszerülő tudata kezdi foglalkoztatni. Az Egy ember ül az udvaron című kötetének novelláiban a faluból a város felé, a falusi portától a külvárosok "szívfacsaróan sivár, szürke, kis udvaráig" kíséri hőseit, lesi s mutatja meg őket, kik kis örömök és nagy boldogtalanságok szorításában élnek.

Németh István novellaírói útja a történetelmondástól az állapotrajzok felé visz, s a narrációnak fokozatos kiszorulását a monológ térhódítása kíséri, s ezzel párhuzamosan a gondolati elemek felszínre törése.
Ezek a törekvései teljesedtek ki a Hűtlen este című novellájában és azokban a rövid írásokban, amelyeket "lírai jegyzetekként" publikált. Hozzájuk kapcsolhatók "vasárnapi írásai", amelyek "objektív" tendenciákat hordoznak, s azt példázzák, milyen termékeny lehetőségeket kínálhat az írónak a hétköznapok felé való tájékozódás.

Zsebtükör című gyűjteménye (1973) ezeknek az írásoknak a javát tette hozzáférhetővé. A kritika, joggal, a vajdasági élet hétköznapjai enciklopédiájának nevezte Németh István kötetét: azt a világot örökítette meg ezekben az újságírói riportműfajt értékes szépirodalommá nemesítő írásokban, amelynek a részletein előtte jugoszláviai magyar író szeme alig állapodott meg.

Sikeres ifjúsági író is: regényeit, elbeszéléseit a közvetlen s mégis komolyan szólás jellemzi.

forrás:
(mek.oszk.hu)