Der Wundertäter: Roman. Teil I - III

by Erwin Strittmatter

Die Trilogie einer Epoche.Mit Poesie, Menschenkenntnis und Humor schildert Erwin Strittmatter in seiner zwischen 1957 und 1980 entstandenen Trilogie den dornenreichen Weg eines Bäckergesellen zum Schriftsteller. Er schuf damit eines der großen und meistdiskutierten Werke der deutschen Der letzte Band konnte erst nach einem langen Kampf mit der DDR-Zensur erscheinen.„Ich glaube doch, dass es in der Ordnung war, die Geschichte eines Dichters in unserer Zeit zu schreiben, zu beschreiben, wie arm er dran ist, und ich schreib das, obwohl ich weiß, dass der Dichter zu keiner Zeit ‚reicher‘ dran war.“ Erwin Strittmatter am 25. April 1978 in seinem Tagebuch

Paperback

Published January 18, 2019

Reviews

[Kuszma · Rating 4 out of 5]

Egymondatos összefoglalás: Stanislaus Büdner pék és hipnotizőr kalandjai a XX. század első felének Németországában, Hasek modorában. Ezzel a könyvvel kapcsolatban az volt számomra a kérdés, hogy fogja a maga humoros-ironikus-anekdotikus modorában bemutatni a hitlerizációt és a második világháborút. Nos, tulajdonképpen sehogy: ahogy Strittmatter elérkezik ezekhez az eseményekhez, a regény derűsen kesernyés hangütése átúszik valami finom melankóliába, és ami azt illeti, szerintem ez a legjobb, amit az író tehetett ebben a helyzetben. Szóval ez tetszik. Ami már kevésbé tetszik, a könyv mellékes üzenete: hogy a fasizmus kizárólag azoknak a bűne, akik tulajdonnal rendelkeztek. A kocsmárosoké, gyáriparosoké, pékmestereké, és persze az arisztokratáké. A nincstelenek meg (a pékinasok, munkások és béresek) csak úgy bele lettek taszigálva ebbe a kozmikus marhaságba, félrevezették vagy egyenesen erőszakkal kényszerítették őket. De mivel ez egy NDK-s könyv az ötvenes évekből, ezen annyira nem lepődtem meg.

Ami meg legkevésbé tetszett, az maga a főszereplő, Büdner. Egész egyszerűen túlságosan se hús, se hal figura ahhoz, hogy egy nagyívű mesét köré lehessen építeni. Nyoma sincs benne Svejk karizmatikusan kolosszális hülyeségének, vagy Yossarian elhivatott individualizmusának. Tulajdonképpen csak a naivitását lehetne kiemelni, mint jellemző tulajdonságát – még paranormális képességei is csak úgy lifegnek rajta, mint valami félig lerágott köröm, amire Strittmatter időnként emlékeztet ugyan minket, de egyébként nem akar túlságosan kezdeni vele semmit. És az is zavart szegénykémben, hogy akárhány nővel akadt össze a könyv lapjain, azokról kiderült hogy kurvák/fasiszták/egyéb, mindenesetre kivétel nélkül kibabráltak Büdnerrel. Nekem meg az a filozófiám, hogy aki csak ilyen nőkkel találkozik, az először is nézzen magába, mert valószínűleg ott lel rá a probléma megoldására.

No, azért nem bántam meg, hogy időt szántam rá. A csodatévő összességében szórakoztató, helyenként tanulságos könyv, ha nem is írta be magát aranybetűkkel a mentális emlékkönyvembe.