A csend, amire vágytál

by Péter Aradi

„Én a halálfélelem ellenére is szerettem a másnapokat, mert olyankor minden egyszerű volt. Csak igenek meg nemek voltak, és az esetek többségében nyilván a nemek győztek, szinte mindenre nemet tudtam mondani.”

"Elvileg egy tehetséges, fiatal sportolóra ma szép karrier vár Magyarországon. Aradi Péter első regényének hőse kiváló sprinter, viszont nem veszi be ezt a maszlagot. Dénes története drogokról, fegyveres rablásokról, az illúziók elvesztéséről és a haragba forduló csalódottságról szól. Jelet adott magáról a NER dühöngő ifjúsága.
A csend, amire vágytál egy budapesti heist movie és egy kicsavart fejlődésregény keveréke. Olvasmányos, filmszerű, hirtelen vágásokkal, fordulatokkal. Az olvasó izgul a hősért, hogy mikor kapják el a rendőrök, de sokkal inkább önmagától félti. Nehogy végleg szétcsapja magát a legújabb, legmenőbb droggal, még mielőtt magára találna. Sodró, őszinte és mellbevágó regény egy srácról a mai Magyarországon." (Szolláth Dávid)

256 pages, Paperback

First published January 1, 2022

Reviews

[Kuszma · Rating 3 out of 5]

Gondolom, sok író van, aki ezt akarná megragadni. A sok szart, ami van, ami a nyakunkig ér már. De olyan szikár dühvel, hogy az olvasóban visszhangozzon. Húzza ki a biztosítószeget az elfojtott, terméketlen indulatból, legyen Szent Szöveg, ami forradalmat robbant ki, amitől összeérnek a sérelmek, amitől kedve szottyan az embernek utánanézni a Molotov-koktél receptjének. (Persze praktikus lett volna akkor beszerezni a benzint hozzá, amíg hatósági áras volt, de oda se neki. Vannak befektetések, amelyek megtérülnek.) No most van a fülszövegben egy jelzős szerkezet a szerzőre: "...a NER dühöngő ifjúsága". Ami elég világosan utal arra, hogy Aradinak alighanem ilyen céljai lehetnek. De a cél még nem minden. Tudni kell megírni is.

A regény hősei kallódó fiatalok, akiknek a tüntetés előjáték az esti kocsmázáshoz, a trafikrablás pedig egyszerre politikai manifesztum és izgalmas pénzkereseti lehetőség. (Trafikrabló, nem rossz állás ez amúgy. Új emberekkel ismerkedsz meg, magad osztod be az idődet, és sok testmozgással jár. Home office-ban ugyan nem lehet csinálni, de hát ez van.) Dühösek - és ami a dühüket illeti, igazuk is van. Csak hát az a helyzet, hogy attól még nem jó egy regény, hogy igaza van. Ami szomorú, de gránitszilárd törvényszerűség.

Aradi könyve pedig nem jó. Fentebb ejtettem szót a szikárságról - hát ez a szöveg annak ellentéte. Az elbeszélő elpuffogtatja az összes frázist, amit a kormánykritikus facebook-csoportokban is el szoktak puffogtatni - ezek pedig hiába igazak, ha az elpuffogtatástól kiüresedtek. (Ezért is nevezzük azokat lesajnálón frázisoknak.) Mondjuk ki: unalmas hallgatni is. És ezt az unalmat nem semlegesíti, hogy indulattal vannak elmondva. Erre lenne megoldás a szikárság, ha a szereplők nem panaszkodnának, hanem cselekednének, a véleményüket úgyis mögéjük képzeli majd az olvasó. Ezzel szemben itt elmondva hiába hat izgalmasnak a cselekmény, valójában csak köret a nyavalygás hajszálvékonyra klopfolt rántott húsa mellett. Bölcsebb lett vón, ha a tett a hús, és a nyavalygás a köret.

Mindig kellemetlenül ambivalens, amikor olyan könyvet kell lehúznom, aminek a szándékait értem, és maximálisan azonosulni is tudok velük. Ez a kötet pedig ezzel az érzéssel ajándékozott meg. De azért ne adjátok fel, írók! Legyetek ti a gőz hangja, ami ledobja a fazékról a tetőt.

[Hanna · Rating 3 out of 5]

3.5
Pontos korrajz a mai Magyarorszag politikai es tarsadalmi helyzeterol (bar a keso huszonevesek drogfogyasztasi szokasairol nincsenek ismereteim, ezt a reszt elhiszem a szerzonek, hogy igy van). A tortenet viszont kicsit se fule, se farka. Azt ertem, hogy jobb helyeken nem igy tortennek a dolgok, es Denes elhetne tisztesseges eletet, tisztesseges munkaval, meritokraciaban, de Denes nem elhanyagolhato reszben nem a rendszer, hanem a sajat, tudatosan meghozott hibas donteseinek aldozata. Akkor vegul mi a mondanivalo, ha a rendszer es a sajat valasztasok hatasa nem elvalaszthato egymastol? Vagy pont ez a lenyeg, de akkor miert kap benne ekkora hangsulyt a mindenre kiterjeszkedo politikai rendszer?
A regeny ritmusa ugyesen megtartja az olvaso figyelmet. Pont, amikor mar kezdene unalmassa valni - mondjuk egy buli indokolatlanul hosszu es korulmenyes ismertetese kozben -, bepillantast enged a szereplok multjaba, belso vilagaba, ami a felszines hedonizmuson es “fajdalomcsillapitason” tulmutat. Ugyanakkor egyikuket sem ismerjuk meg igazan, es nincs fejlodes, a tortenet vegere semmivel sem gazdagodik sem az olvaso, sem a szereplok.
Tisztan latszik Hornby es Ellis hatasa, ami tobbek kozott a szamomra ismeretlen zenekarok albumainak aprolekos ismerteteseiben tettenerheto. Ezt naluk is zavaronak es indokolatlannak tartom, es most is, de biztos sokan elvezik ezeket a leirasokat.
Osszessegeben nem rossz regeny, vannak benne egeszen fantasztikus mondatok, es van benne szubsztancia, de az atadasan meg csiszolni kell.

[Zsolt Slezák · Rating 4 out of 5]

A mix of a bit of Trainspotting and American Pscyho. Not to bad if I consider a Hungarian tribute to Welsh, Hornby and Ellis..;)

[PBM · Rating 1 out of 5]

A szerző első regénye, és reméljük, hogy egyben az utolsó is...

[Anita · Rating 3 out of 5]

3,5 csillag