Nagy várakozással kezdtem el olvasni, kíváncsi voltam a folytatásra. Az előző kötetek főhősei parkolópályára kerültek, amit alapvetően nem bántam, mert eddig kikövezettúton haladtak mindig előre, a körlümények alapvetően ideálisak voltak számukra.
Az aktuális események központi karaktere nem tud igazi főszereplővé válni, mert a legtöbb tettét verifikáltatja Mátéval és Laurával, akik mindig jókor és jól avatkoznak be. Laura történetbeli "furcsa" tettének szerintem nincs súlya a könyvben, a kötet főszereplői mindent megtehetnek, nem tudnak hibázni.
Az egyes magyar nyomozók között nem nagyon lehet különbséget tenni, ami így szükségtelenné is tesz egyes karaktereket. Sokat vártam az orosz száltól, de klisés lett a megvalósítás, a legvidámabb barakk mindenkit elbűvöl.
Az elhunyt és a gyilkos kapcsolatának bemutatását felszínesnek gondoltam. Igazából az egész könyv kapcsán az merült fel, hogy túl rövid, vagy túl sok cselekményszál van benne. A legtöbb történetben van spiritusz, szívesen olvastam volna, de kurták lettek.
A könyv végi lezárás elvarrta a karakterek sorsát, de nyitva is hagyott lehetőséget későbbi folytatásra. A receptek közlése jó gag, ötletes megoldás.