Szívhang

by Zsófia Czakó

Missed ​ab, élettelen embrió a méhben, öt milliméter, kaparásra előjegyezni – ennyi főhősünk diagnózisa. A történet helyszíne a hatágyas C szoba, ahol abortuszra váró és az abortusztól rettegő, kiszolgáltatott fiatal lányok és asszonyok töltik együtt a lassan múló időt. A vidéki kórház kiégett személyzete teszi a dolgát, nincs idő és nincs erő megértésre.

A faluban az asszonyok azt mondják, az idő segít. Isten elvette, majd ad másikat. Négyből egy így végződik. Nem kell sírni, elmúlik. Mással is megtörtént, aztán most mégis ikrei vannak. A kiscsibék kikelnek, a szomszéd macska háromszor fial, a ház fölött elrepül egy gólya. Hogy lehet nem folyamatosan arra gondolni, hogy másnak miért megy olyan könnyedén?

„Aznap este még Ilus nénit is felhívtam, nincs-e véletlenül piros bazsarózsája a kertben, amit kiszárított, és akkor Ilus néni azt felelte, ugye tudom, hogy nem a bazsarózsától leszek terhes, és hogy a paradicsom igenis zöldség, akkor is, ha Ila meg a kínaiak szerint gyümölcs, ki hallott már ilyet, hogy délután ne egyek paradicsomot, kiabálta felajzottan, az én időmben bármit megettünk, azt ettük, ami volt, három gyerekem van, és elhiheted nekem, nem a kelbimbótól lettem terhes, hanem a férjemtől, minden háznál volt két macska, azzal se volt gond, most meg ezzel is riogatják a lányokat, akiket kocsival hord a férjük ide-oda, hát elmondom neked, én aznap, amikor megszültem Ilát Miskolcon, reggel még biciklivel mentem munkába, nem volt divat ennyire boldognak meg kényelmesnek lenni, nem, édes lelkem, hogy miket találnak ki jó dolgukban az emberek!”

Genres: Hungarian Literature

176 pages, Paperback

First published January 1, 2022

Reviews

[Kuszma · Rating 4 out of 5]

Nem az a fajta könyv, amit az élvezet kedvéért olvas az ember. Vetélés, vidéki kórház, átvérzett lepedők, abortuszra váró roma lányanyák, rendszerszintű rasszizmus, mogorva dolgozók. Precízen ábrázolt naturalizmus mind a fizikai tapasztalás, mind a lelki jelenségek szintjén – az ember szinte megkönnyebbül, amikor az énelbeszélő a férjét Lajosnak, nem Marcinak szólítja, mert ettől egyszerűbb hinni, hogy az egész „csak” fikció. Hozzáteszem: ez azért nem biztos, hogy jó írói döntés. Engedni elhinni, hogy csupán egy regény. Közben persze tudjuk, hogy ez az egész, ha nem is a szerzőnek, de sokaknak igenis a legkonkrétabb valóság. A csontjainkba kúszó félelem, ami a kórházi ágyon uralkodik el rajtunk. Annak megtapasztalása, hogy testünk csak hús, romlékony anyag, amivel idegenek tesznek-vesznek. Az önmagunk feletti uralom totális elvesztése, a köbre emelt tehetetlenség. Ebben, a mindenben kapaszkodót kereső kiszolgáltatottság felmutatásában nagyon erős ez a regény. Azoknak merem ajánlani, akik az irodalmat egyfajta bungee jumpingnak tekintik, és szeretnek időnként belevetődni a mélységekbe azzal a megnyugtató tudattal, hogy azért minket (olvasókat) úgyis visszaránt a gumikötél: hogy ez csak fikció.

[fióka · Rating 4 out of 5]

Letisztult, szép írás. Egyrészt tényszerűen végigmegy egy traumán és feldolgoz (legalábbis megír) egy eléggé feldolgozhatatlan veszteséget, másrészt reflektál a két párhuzamos univerzumra: arra, amiben a zöm élni kénytelen ma Kelet-Európában, a megalázót, a nyomorultat, a szegregálót, másrészt felvillantja a másikat, amelyikbe akkor léphetsz át, ha rendelkezel a szükséges pénzmennyiséggel, azt, ahol emberi lényként kezelnek és van szappan a mosdóban, papír a vécében. Amivel nem tudtam mit kezdeni, az az enyhén zavart rácsodálkozásféleség, hogy jé, a cigányok is emberek, sorsokkal és a legtöbbször választási lehetőség nélkül. De talán ez is jó, hiszen ezzel sokan vannak így, hátha segít meglátni, hogy nem azért van sok gyerekük, mert ez az álmuk, nem azért szülnek tizenévesen, mert másként is tehetnének, nem azért tátong kvázi átjárhatatlan kommunikációs szakadék a leszakadók és a társadalom maradéka között, mert az előbbiek saját szlengben szeretnének beszélni, és nem azért várnak kezelésre a C-szobában, mert nekik nem volna jó máshol, nem tudnának mit kezdeni a szappannal vagy azzal, hogy hirtelen méltósággal bánnak velük. Ez ugyanolyan fontos aspektusa a regénynek, mint beszélni egy olyan traumáról, ami még mindig tabusított, ami kvázi szégyen. Hogy miért, az fel nem fogható, de a két probléma gyökerei talán ugyanott keresendők.

[Veronika Nyerges · Rating 5 out of 5]

Félve vettem a kezembe, azt hittem, egy abortuszos nyafogás lesz. Egyrészt nen nyafog, hanem lebénítja a hiányzó szívhang, mintha belassulna a világban, ami valahogy kicsit nélküle megy tovább. Másrészt mindent végigjár, ami egy nővel történhet gyermekvállalás kapcsán, hiányzó szívhang, a terhesség művi befejezése, meddőség, gyermekvárás, de nem drámázva. Viszont ez még mindig csak az eszköz, ami ebben a regényben igazán megjelenik, az a magyar egészségügy, és kapunk egy kis társadalmi körképet is. Az abortusz egy vidéki állami kórházban történik valahol keleten, ahol minden abortuszost a c-szobába raknak, és a c nem Cicero rövidítése (18 éves korom óta élek a fővárosban, és én tényleg azt hittem először, hogy van a és b, na meg c és d szoba is, de nem), a gyermekvárás egy budai magánklinikán, ahol jó pénzért kedvesek és empatikusak a pácienssel. A vidékre költöző főszereplő a kapocs a termékenységi meditációt hallgató budai meddő nő és aközött a vidéki nő között, aki többet jár abortuszra, mint moziba. Ja, és Czakó Zsófia tud valamit, amit mi sokan nem, mindkét világhoz empátiával fordul, mindkettőt megérti. Nem történnek hibák, kirívó bántalmazás, mégis szörnyű kórkepet kapunk az egészségügyről, ami igazából a társadalom tünete.

[Vera Gergely · Rating 3 out of 5]

a saját terhesség/vetélés sztorija hiteles volt, de problematikus számomra az, ahogy a cigány nőket ábrázolta (ami nem egy mellékszál volt, hanem a könyv kb. harmada)

[Postmodjane · Rating 5 out of 5]

Ez a kötet azok helyett is szól, akik nem tudnak szólni.
Ők részben a C kórterem (szoba) betegei. A C kórterem betegeinek életkörülményei, szociokulturális háttere, közege nagymértékben más mint a meg nem nevetett egyes szám első személyű narrátoré, aki össze nem téveszthetően azonosítható a szerzővel.
(Ma a szerző élete, múltja, jelene nemcsak lehet tárgya szövegeknek, hanem egyenesen mintha nem lenne más szempont, mint a szerző saját életének megörökítése.)
A C kórterem betegei ugyanúgy nőgyógyászati probléma miatt vannak a kórházban, ahogy a szerző. A probléma megélése és átélése nagyon más. A fájdalom (lelki és fizikai), a tér, a magány és a kórházzal, a műtéttel, kórházi dolgozókkal és bánásmóddal való megküzdésük viszont összeköti őket, Zsófit és a Többi beteget.
Az egészségügy helyzetének rögvalósága meghatározó eleme a Szívhangnak, a másik fő elemet a magát a szívhangot nem mutató embrió jelenti. A leírások érzelemmel telítettek, ugyanakkor pontosak, jól megfogalmazottak. (Nagyon nehéz lehetett ezt így megcsinálni, dolgozni rajta, hogy legyen közeli és személyes és ki merje engedni ezt a kész szöveget a kezéből később. Kiszolgáltatva ezzel magát.)
Ezzel a kórházi világgal óriási kontrasztot alkot az, amelyben a tehetős ismerős tesz és vesz meg mindent annak érdekében, hogy gyermek foganhasson a méhében. Igen, kicsit ez is taszító volt, ahogyan a borsodi kórház is. Zsigerileg hat az olvasóra – nyilván ez volt a cél. Ugyanígy éles eltérést mutat a magánklinika világa, ahová a lombikprogram miatt kellett járnia az írónak/narrátornak/főszereplőnek.
A happy end megvan a szövegben, nem nehéz kitalálni, mi az.
Nagyon megragadó volt számomra, ahogyan és amilyen őszinteséggel tudott írni a férjéhez kapcsolódó aggódásról, ahogyan ő akarta óvni Lajos attól, hogy átérezze fájdalmát. Ugyanígy jól megjelenített az édesanyjához, Gábor doktorhoz, valamint az egykori tanárához kapcsolódó gondolatai.
Nagy tartalom kis köntösben.

[BBogiA · Rating 3 out of 5]

Kicsit vontatott de közben érdekes

[Zsófia · Rating 4 out of 5]

Itt-ott még kicsit kiforratlannak éreztem az írást, de összességében igazán jó élmény volt. Azonnal meg is vettem Zsófi másik kötetét és figyelni fogom, mi kerül ki a keze alól. Nehéz téma, érzékeny és szellemes feldolgozás, egyszerre könnyed és szívszorító. Nekem bejött nagyon.

[Ritattoo · Rating 4 out of 5]

Mindkét könyvet elolvastam Czakó Zsofiatol, mert nagyon tetszik az írásmódja. Kicsit túldramatizálja sztem az egészségügyet, bár az igaz, hogy én idáig szerencsére csak jó kórházakban voltam, ahol kedvesek a nővérek és van szappan, papír, meg a takineni is szépen dolgozik. Nem baj, ha kicsit túltolja mindkét irányt (másik oldalon a feioja vagy mi, egy lelket nem ismerek, aki már látott ilyet), azért író. Nekem a stílusa tetszik, biztosan jól lehetne beszélgetni is vele