Nehéz róla írni. Gyerekkori, apai, erdélyi, hazai. Keserves és gyönyörű, hegyi és völgyi, kék és arany, pókhálós és fennkölt, Adys és kicsit gyengécske, kiforrott és tudatos, lírai és csodaszép, kutyás és barangolós, titokzatos és világos, hársillatú és vitrázson átnéző, tómélyi és angyalszárnyú. Annyira szervesen hozzám tartozik, mintha valamelyik végtagom volna. Jelent fiatalságot, halált, gyerekkort és/de mostani önmagam, mosolygást és sírást. Szinte mindent. Engem. 4,5