„A lányok még viharosabban nevettek. Kelepei azonban töprengve szítta a fogát. Azon gondolkodott, mi lenne, ha csakugyan ideköltözne? Lelki szeme előtt egész csomó dolog jelent meg. A jó koszt, a dunyhás ágy, amellyel talán minden együtt jár, ingyen, ami a Háznak specialitása, ha az ember itt lakik helyben."
Ez most olyan nagyon jól tudott esni... nem tudom, hogy amennyiben egy másik korszakomban találkozunk, akkor us ugyanezt az hatást váltotta volna ki belőlem, de szeretném azt hinni, hogy nincs a világomnak olyan szakasza, amikor mi elmentünk volna egymás mellett...
Hunyadi 1890. augusztus 15. – 1942. október 12. között élt. Kolozsváron született és Budapesten hunyt el. Annyi mindenről írhatott volna, annyi féle formában... és mégis, olyan sok tapintattal, letisztultan, mégis érdekesen mesél. A történetek szereplői soha nem egysíkúak, nincsenek jók és/vagy rosszak, egyszerűen szemyélyek és életek vannak. Emberi sorsok. Olyan ritka már manapság ez a réteges, több oldalú láttatásmód. És mindezt úgy, hogy a szerző nem veti máglyára az esetleges hibázókat, nem dícsőiti fel, egyszerűen bemutatja az életkockát, anélkül, hogy valami erkölcsi tanulságot le akarna tolni az olvasó torkán. A legtöbb esetben a tetőpont utánig tart a történet, kerek egészet alkotva. Még fogunk találkozni Hunyadival!