A hályogkovács és más elbeszélések

by Kálmán Mikszáth

A ​legnépszerűbb elbeszélőnk Jókai mellett, s elbeszéléseinek ereje, szuggesztivitása, igazsága csak Móricz Zsigmondéval kelhetne versenyre; s elmondhatjuk, hogy a legszebb, legkedvesebb történetek az ő tollából szöktek papírra. „Az nem igaz, hogy én negyven évig dolgoztam. Én csak mulattam negyven évig” – mondotta Mikszáth Kálmán azon a jubileumi ünnepségen, amelyen írói fennállásának negyvenedik évfordulóját ünnepelték. Aki meg akarja ismerni a magyar ember gondolkodásmódját, lelkét, nemzeti karakterünket, történelmünk sorsfordulóinak milyenségét és okait: annak ismernie kell Mikszáth Kálmán elbeszéléseit. Aki pihenést, könnyebbséget keres: üsse fel Mikszáth elbeszéléseit. Kosztolányi Dezső többek között így jellemezte:
"Ő az álarcos író. …Pipafüstbe burkolózik, melyen a kedély lámpafénye aranylik, látszólag ártatlan, nagyon kedves adomákat mesélget, mint asztalbontás után a múlt század öregurai: …A „nagy palóc” nagy ember, mély író, könyörtelen emberlátó, legendateremtő költő. A mese, melyet Jókai pedzett, folytatódik. De az alakok már a földön járnak, van testük, kezük és lábuk, bütykük, szeplőjük. Az író ruhájuk, koponyacsontjuk mögé néz, és látja, mi van a zsebükben, agytekercseik kacskaringóiban, tudja, hogy miből élnek, hogy mi lappang hetvenkedő szavaik mögött, hogy a hegyen-völgyön lakodalmat, a dáridót bőjt és pusztulás követi. Röntgenszerűen áthatol minden berken. Kezében boncolókés van, mellyel sebészi módon kinyitja, feltárja hőseit. Félelmetes gúnyolódó, minden nyájasságában is démoni krónikás, szigorú bíró. A táj, melyre vezet, még mindig csodás, de nem napsütéses, köd hasal rá, melyben kísértetek suhannak, régi fájdalmak rémlenek, s a tót hegyek, a felvidéki patakok hűsebb, józanabb érzete babonáz meg bennünket. Boldogtalan különcökkel, boszorkányos szerelmesekkel találkozunk, eladósodott, nagyzoló fertálynemesekkel, kik a múltat akarnák folytatni, ahelyett, hogy a jövőre gondolnának, és kacagnak elkényszeredetten, hogy ne kelljen sírniok. Egy új világba érkeztünk."
A kötet, amelyet Márványi Judit állított össze, híven tükrözi Mikszáth elbeszélőművészetét.

540 pages, Hardcover

First published January 1, 1991

About the author

Kálmán Mikszáth Kiscsoltó was a major Hungarian novelist, journalist, and politician.
Mikszáth was born in Sklabiná into a family of the lesser nobility. He studied Law at the University of Budapest from 1866 to 1869, although he did not apply for any exam, and became involved in journalism, writing for many Hungarian newspapers including the Pesti Hírlap.

His early short stories were based on the lives of peasants and artisans, and had little appeal. However, they demonstrated his skill in crafting humorous anecdotes, which would be developed in his later, more popular works. Many of his novels contained social commentary and satire, and towards the end of his life they became increasingly critical of the aristocracy and the burden he believed the latter placed on Hungarian society.

Theodore Roosevelt enjoyed his novel, St. Peter’s Umbrella so much that he visited Mikszáth during his European trip in 1910 solely to express his admiration.[1]

Mikszáth was a member of the Liberal Party, and in 1887 was elected to the National Assembly of Hungary (one of the two top legislatures in Austria-Hungary). Until 1879 he was the representative for the Illyefalva District in Transylvania, and from 1892 until his death he represented the Fogaras District.

He was buried in Kerepesi Cemetery in Budapest, along his sons János (1886-1890) and Albert (1889-1921).