Hogy milyen egy igazi falusi lakodalom? Hát olyan, amilyen. A kis Bori is férjhez megy végre: nagy az öröm a családban – vagy legalábbis az örömanyának és az örömapának örülnie illik. A lányoknak pedig úgy kell viselkedniük, ahogy azt anyuka elvárja – nehogy már megszólják őket. Ott van a kicsit (vagy inkább nagyon) elcsigázott Dorka a három gyerekkel, és ott van Nusi is – a barátnőjével…
A három nővér végre együtt! Szeretik egymást? Szeretik az anyjukat, apjukat, a párjukat, a családjukat, a falujukat, melyből kiröppentek, és szeretik az új életüket? Naná, hogy szeretik, a család meg különben is arra való, nem? Onnan kapjuk leginkább a támogatást, megértést, vigaszt, igaz?
Persze tudják a lányok is (mi is): ez nem annyira egyszerű. És hogy az élet hajlamos rá, hogy mindent összekuszáljon. Olyannyira, hogy néha a legszívesebben menekülnénk belőle. De ilyenkor összeszedjük magunkat, és azt mondjuk: „Innen szép nyerni.”
Bányainé Nagy Judit, Fancsikai Eszter és Tapasztó Orsi – három anyuka, akik 2020 októberében létrehozták a @nemakarokbeleszolni Instagram-oldalt. Ez a közös pont az életükben. Meg a humor és az anyaság, merthogy szerintük az utóbbit az előbbivel érdemes művelni, ahogy mindent az életben. Fontosnak tartják figyelmeztetni a gyanútlan érdeklődőt, hogy ez nem egy „Szépirodalmi Mű”, mivel ők ugyanannyira nem írók, amennyire nem színésznők.
Viszont elindult bennük egy történet három nagyon különböző élethelyzetben lévő nővérről, melyet a kiadó érdemesnek talált megjelentetni, és még „regénynek” is nevezi – a lányok pedig elmondhatatlanul boldogok, és jó szórakozást kívánnak ehhez a könyvhöz.
A lányok insta oldalát nagyon szeretem, viszont a könyv sajnos nem tetszett annyira. Az emberek fejében játszódó belső gondolatokat szájbarágósnak éreztem, túl nyíltan kimondja azt, hogy mit vár tőlem, mire gondoljak olvasás közben (például bullying, sablonos anyuka élet, stb...) A happy end befejezés sem tetszett igazán, az egész könyv egy valós családban lévő feszültségeket írja le, amiket szerintem lehetetlen ilyen könnyedén feloldani, nem éreztem valósághűnek. A könyvet kikapcsoló volt olvasni, a humoros részeken mosolyogtam, nevettem, a számomra negatív dolgok ellenére örülök, hogy belevágtak és megírták ezt a könyvet.
This entire review has been hidden because of spoilers.
Tényleg nem a szokványos regény, amit olvastam az elején bele kellett szoknom, hogyan írnak a lányok és akkor még nem rázódtam bele, de ahogy haladtak a fejezetek egyre jobban tetszett. Nagyon humoros könyvecske, amitől semmi komolyat nem kell elvárni. Amúgy strandon olvastam és pont olyan a vibeja, mint egy strandon elolvasos könyvnek :))
Szégyen ide vagy oda, az Instán nem nyomulok, ezért a lányokat sem ismertem eddig. A Margó Fesztivál irányította a könyvre a figyelmemet, és nagyon örülök ennek, mert le se tudtam tenni. Nem voltak elvárásaim és nem szépirodalomként olvastam, így nem is érhetett csalódás. Igaz, hogy tömény és egyben eléggé felületes, de a három nővér sztoriján keresztül számos társadalmi problémát érint, nagyon is fontos és húsbavágó kérdéseket, amikkel nap mint nap szembesülhetünk. Mindezt szórakoztatóan, humorosan, ironikusan – ahogy nyilván a csatornájukon is. Engem nem zavart, hogy „csak úgy kifolyt”, ez a kevéssé vagy egyáltalán nem szerkesztett anyag így is üt. Szerintem ígéretes a trió írott formában is, engem megvettek.
Nem tudtam eldönteni, hogy ez az erőltetett műmájer stílus vajon szándékos-e vagy egyszerűen csak a tehetség hiánya mutatkozik meg. Mindenesetre a karakterek felszínesek és idegesítőek, még így is, hogy pont a mélyebb rétegekbe szeretne menni a történet. Nem sikerül. Egyszer elolvasható rossz limonádé…
kicsit mindent is bele akartak sűríteni ebbe a cirka 250 oldalba, és bár egyedi stílusa van, inkább klisés és túl konkrét, sokat nem hagy gondolkozni a dolgokon, de igazán egyik témába sem mentek bele..
A Nem akarok beleszólni-lányok első (mert remélem nem az egyetlen) könyve humoros, visítva röhögős, sokszor pedig a magyar társadalmi problémákat mindennapi helyzetekbe helyező társadalomkritika. Ami elsőre könnyűnek tűnik, ha kicsit megrágod magadban, akkor viszont hatalmasat üt. Szerintem nincs olyan olvasó, aki ne tuda kapcsolódni ehhez a könyvhöz.
Három nővér – Dorka, Nusi, Bori – vidékre utazik a szülőkhöz Bori esküvőjére. Az esküvőnek természetesen meg kell felelnie a falu hagyományainak, nem utolsó sorban pedig az anyjuk kívánságainak. Gyakorlatilag az első oldalakon olyan helyzetet teremtenek, amihez szintén lehet kapcsolódni, esküvő ide vagy oda. Én nagyon szeretem a szarkasztikus és ironikus humort (én is ezt űzöm, sokan mondjuk tény, hogy nem tudják értékelni, akkor jön a mentés, hogy bocs, szar a humorom), bár egy ponton lehetetlen nem röhögni. Részben. Mert ahogy megy előre a történet, egyre több társadalomkritika rajzolódik ki a történet kapcsán. Ha nagyon messziről nézzük, akkor tipikus mindennapok. Ha meg-megállunk, akkor esetleg a fejünkhöz is kaphatunk, hogy basszus.
Mostanában viszonylag sokat filozofálgattam azokon a dolgokon, amik a szüleink, nagyszüleink idejében normálisak voltak. A mi generációnkban viszont már egyáltalán nem az, véleményem szerint helyesen. No és a könyvben előkerül az LMBTQ+ kérdése is, hogy ma, Magyarországon mennyit rugózunk ezen a témán. Minek? Az ókori görögöknél és rómaiaknál is teljesen természetes volt, nem utolsó sorban mindenki azt csinál, amit akar, amíg nem árt a másiknak. Két ember szerelme pedig hol lenne ártalmas? Nem akarok beleszólni, de…és itt is imádtam a címet.
A végét leszámítva tűpontos, 100%-ban hiteles mása világunknak. Az elején kicsit megdolgozza az embert, hogy most ki is beszél, de jól követhető a történet.
Hatalmas rajongója vagyok az instás nem akarok beleszólni oldalnak, így nagyon vártam a könyvet. Sírva nevetős, mély témákat boncolgató könnyed könyvre számítottam.
Nincs benne sok nevetés, van ahol mosolygok persze, de azért a humor szint írásban a lányoktól nem ugyanaz a megszokott hasam fogom könnyem kicsordul. A megszokott fontos témák megtalalhatókat a könyvben de sajnos csak belekapás, felszínkaparás szintjén, egyik sincs kidolgozva. A írásmódjunk elég sajátos, nem számítottam szépirodalomra, de azért ilyen kifolyó szövegre sem. Szerencsére egy két helyen nehezebb érteni h kit is hallunk.
Összessegében olvasmányos, könnyű lektűr aminek egy egy bekezdése szíven tudja ütni az ember. Picit azt érzem, hogy bárcsak kaptak volna a lányok több időt a kidolgozásra. Remek könyv lehetne, ha a témák ki lennének dolgozva, a fontos üzenetek jobban átjönnének.
Habkönnyűnek induló történet, ami kicsit mélyebbre megy, de azért nem egy vilagmegvaltas. A konfliktusok szerintem túl könnyen vannak lerendezve. Aki szereti a lányok videóit, annak vszeg tetszeni fog, hozza azt a stílust.
Nekem nagyon tetszett, jók a szálak. Azért adok csak 4 csillagot, mert szerintem a szereplők olyan szavakat, szófordulatokat használnak, amiket senki sem szokott. Sokszor van benne olyan párbeszéd, ahogy emberek egyébként nem beszélnek.
Hosszú idő után volt először olyan, hogy 2 nap alatt olvastam el könyvet, mert ennyire élveztem! Sok az elgondolkodtató, életszagú dolog, de ugyanakkor a humornak ugyanúgy helye maradt, amit szintén nagyon értékeltem.
Szerintem minden nőnek járna ez a könyv. Mert kell néha a sírva kacagós, ezénvagyok életérzésű, könnyed mű a tipikus @nemakarokbeleszólni lányos csattanóval.
Végre befejeztem életem első magyar könyvét. Igazából nekem tetszett a könyv mert könnyű volt olvasni… főleg annak aki nem szokott rendszeresen magyarul olvasni… de amúgy így is tudtam mosolyogni es nevetni olvasás közben!
Az insta storykat mintha valaki legépelte volna és kiegészítette volna, hogy összeálljon három testvér drámájává. Nagyon szórakoztató, néhol meg nagyon sötét, de valahogy nem ad maradandót.
Instán imádom a lányokat és a könyvben is erre a stílusra számítottam. Sajnos a sztori nekem elég erőltetett volt, hirtelen összeszedtek minden szélsőséget és problémát a “világból”, de legalább volt feloldás és megoldás a végén, amit már nagyon vártam. Egyrészt számomra elég vontatottan indult, másrészt kíváncsi voltam a csattanóra! Ettől függetlenül követem őket tovább és reménykedek egy hasonló hangvételű könyvben, mint amivel jelen vannak a mindennapjainkban - mert szerintem tök jó ötlet! Akár az instasztorikat papírra vetni!
Hatalmas pozitív csalódás. Az elején annyira kaotikus volt a sztori és követhetetlen a szereplők váltása hogy 2 csillagra tettem volna, de aztán megszoktam, beindult és nagyokat nevettem. Abszolút átérzem, falun ez egy klasszikus családi kép kb, amikor Anyuka mindent irányít és mindent jobban tud. A megszokott frázisok, házasság után egyből legyen gyerek, kifelé mindig csak a jót - de a patyomkin házakban gyakori vendég a káosz. A happy end végül frappánsan zárult, örülök hogy elolvashattam a lányok írását.
Hát nem tudom, blogposztként biztos nagyot ütött volna ez a stílus, de talán regényként nem annyira. Egyébként sok helyen érdekes volt, nevettem is rajta, de azért nagyon kemény szöveg, a bántalmazástól kezdve a szülői elvárásokig mindenf��le sötét dolog van benne. Eredetileg négy csillagot akartam rá adni, de az utolsó mondat pont elcseszte az egészet, mert szerintem ebből a témából már egy kicsit sok volt.
Nem rossz könyv, de langyos víz. Humoros, de érdekesnek nem mondanám. Ha valami laza és egyszerű könyvre vágysz annak jó lehet. A karakterek elég jók, valamelyik kicsit túl sok volt számomra, de lehet velük azonosulni és a kapcsolatuk (főleg a könyv végén) nagyon aranyos és irigylésre méltó.
Ebben a könyvben megtapasztalhatjuk 3 fiatal nő vívódását a szerelmi élettel és a család elvárásával szemben. Mindezt humorosan adja àt a 3 testvér, akik egymás támaszai a bizonytalan, vâratlan és néha kiszàmìthatatlan élethelyzetekben.
Könnyű és néha néha vicces olvasmány. A vége kifejezetten sietett és ez a hirtelen megváltozik a fő gonosz és rájön arra hogy máshogy kéne csinálni a dolgokat… ez a legnagyobb kliche.
Nagyon szeretem a szuper szokimondos stilusukat es valami hasonlot vartam egy kicsit ennel a konyvnel is. Jo volt olvasni es orulok h nehez temakat is elohoztak de valahogy olyan borongosra sikeredett nem igazan tudtam szorakozni. Foleg hogy bizonyos jelensegek sok csaladban megjelennek es nem talaltam oket szorakoztatonak. Hianyoltam oket a konyvbol.
Valaki megszerkeszthette volna rendesen ezt a könyvet ha már nem lett igazán jól megírva. Vagy legalább az inkonzisztenciákat kigyomlálhatták volna. A koncepció tetszett, a kivitelezés kicsit zsibbasztott. Értem, hogy nem írók írták, és értem a szándékot. De attól még nem értékelem a bárgyú és erőltetett párbeszédeket. Erre való egy szerkesző, hogy kipofozza mielőtt a kezekbe és polcokra kerül. Gondolom gyorsan ki akarták tolni a piacra amíg csúcson volt a népszerűségük. Kár érte.
Nagyon sokan lehúzták a könyvet, szerintem nem lett rossz. Ahhoz képest, amire számítottam, nagyságrendekkel jobb lett. Nem volt egy nagyon fondorlatos történet, de könnyen olvasható, és sok szempontból lehet (szerintem) azonosulni a szereplőkkel. Sokszor megmosolyogtatott, felkacagtam. Könnyű olvasmánynak, szórakoztató irodalomnak tökéletes, nekem például most kifejezetten jót tett, egy kis kedves, pozitívabb kicsengésű olvasmány.