Minek szenved, aki nem bírja

by Rubin Eszter

Pető Hanga tehetséges grafikus, sikeres tervezőcégnél dolgozik. Férje meglepetésül Balira viszi az első házassági évfordulójukon. Amikor azonban az őserdőben anafilaxiás sokkot kap, amit csak kis híján sikerül túlélnie, el kell gondolkodnia, hogy minden rendben van-e az életében. Annál is inkább, mert ettől kezdve elveszíti magától értetődő biztonságérzetét, önmagába vetett hitét. Sorra jönnek a bizarr tünetek, lassan mindenre és mindenkire allergiás lesz, ki kell költöznie a saját házából is, ahol épp most kezdték férjével új, közös életüket. Hanga lassan minden civilizációs ingerre súlyos testi tünetekkel reagál, nem tud enni, nem érintkezhet senkivel és semmivel. Egyedül van, bezárkózva egy kis faházba, a kertjük végében álló fehér törzsű nyírfák árnyékában. Mihez kezd ezzel az elidegenedéssel és peremre szorultsággal valaki? Van-e visszaút a mindennapi emberi kapcsolódásokba?

Hardcover

Published August 13, 2021

Reviews

[Judit · Rating 4 out of 5]

Érdekes egy hullámvasút ez a könyv. Durva élmények, és mély lelki felismerések váltják egymást, majd hirtelen szakácskönyvbe vált át. A szerző két életmód és diéta könyvet is írt, és az ehhez szükséges témában való jártasság és fanatizmus a főszereplőnél is kiütközik.
Ez utóbbi néha kizökkentett a történetből, de alapvetően egy hosszadalmas, és küzdelmes életutat ír le, amit megéri végigkövetni.
A történet része, hogy a főszereplő pszichológushoz jár terápiára, és az egésznek kicsit olyan hangulata volt, mintha ennek a fiktív összefoglalóját olvasná az ember. A lehető legpozitívabb értelemben. Kellene még jó pár ilyen könyv, másfajta krízisek, és másmilyen emberek szempontjából is.

[David Udvardy · Rating 4 out of 5]

[KICSIT SPOILERES LESZ, NEM LÖVÖK LE SEMMIT, DE HA ÚGY SZERETSZ BELEKEZDENI EGY KÖNYVBE, HOGY A TÉMÁJÁT SE TUDOD, AKKOR UGORD ÁT A MÁSODIK BEKEZDÉST]

A szerző tapasztalt pszichológus (vagy sok időt töltött terápiában) és műkedvelő író. Persze nem, de ez volt az első gondolatom, miután befejeztem. A nyelv itt-ott megbicsaklik, a receptek leírása irracionálisan részletes, és tökéletesen elüt a stílusuk a szöveg többi részétől, mintha sok elfojtás után alig várta volna, hogy végre beleírhat egy újabb ételt, vagy mintha valaki utólag copy pastelte volna a könyvbe a netről gyűjtött recepteket. Időnként megszaladt a billentyűzetet és előkerül egy formális-tudományos nyelvezet, egyszóval a stílus nem egységes, hullámzó.

Viszont a történet, a lelkek, a családtagok és generációk közötti dinamika, ahogy a trauma kihat rájuk, ahogy fel-fel bukkan, na azt mindenkinek meg kellene ismernie, aki ebben az elátkozott társadalomban tengeti mindennapjait. Hogy mennyi mindentől megfosztott generációkat a szembenézés elmulasztása, az igazán szívbemarkoló módon rajzolódik ki, ha értő módon olvassuk a regényt.

Ezért szerettem a stilisztikai hibák ellenére, és tartom fontos műnek.

[Fanni · Rating 3 out of 5]

A cím és a borító elcsábított.

Az utolsó pár oldal tette jobbá a könyvet (nem mondom, hogy a teljes utolsó fejezet, mert az egy picit elvont volt nekem már)