What do you think?
Rate this book
Hogyan fogjunk hozzá egy nő meggyilkolásához?
HATICE MERYEM
1968-ban született Isztambulban. Közgazdaságot tanult, 1991–1994 között banktisztviselőként dolgozott, majd Londonba utazott, és ott takarítást, bébiszitterkedést, vasalást, újságkihordást, felszolgálást és egyéb kisegítő munkákat vállalt. Csak egy hüvelyknyi férjem legyen… című könyve 2002-ben jelent meg; ugyanezzel a címmel állította színpadra az Ankarai Állami Színház.
Jelenleg szappanoperák és sorozatok forgatókönyvírásából él.
„Csak egy hüvelyknyi férjed legyen akár, a fő, hogy melletted legyen!” Ha nem vagy asszony, akkor semmit sem érsz – a közkeletű vélekedés szerint. Na de milyen lehet az a hüvelyknyi férj? Házmester vagy imám? Egy törpe? Vagy egy piás? A török szerző mindet elképzeli – sok fantáziával és humorral.
A kötetben szereplő második mű kétségbeesett jajkiáltás. Törökország legnagyobb társadalmi problémája jelenleg a gyilkosság áldozatául esett nők felfoghatatlanul magas aránya, többségük életét a családjukba vagy a közeli ismeretségi körükbe tartozó férfi oltja ki. Hatice egyre intenzívebb közéleti szerepvállalása és szépirodalmi munkássága egyaránt ezt a helyzetet próbálja enyhíteni.
A Hogyan fogjunk hozzá egy nő meggyilkolásához? szokatlan szerkezetben, általános alanyt és kopogóan csupasz mondatokat használva rajzolja meg a gyilkos portréját: férfi, fiatal, öreg, nős, nőtlen, városi, falusi, sikeres, munkanélküli, tanult, tanulatlan, ismerős, ismeretlen.
1968-ban született Isztambulban. Közgazdaságot tanult, 1991–1994 között banktisztviselőként dolgozott, majd Londonba utazott, és ott takarítást, bébiszitterkedést, vasalást, újságkihordást, felszolgálást és egyéb kisegítő munkákat vállalt. Csak egy hüvelyknyi férjem legyen… című könyve 2002-ben jelent meg; ugyanezzel a címmel állította színpadra az Ankarai Állami Színház.
Jelenleg szappanoperák és sorozatok forgatókönyvírásából él.
„Csak egy hüvelyknyi férjed legyen akár, a fő, hogy melletted legyen!” Ha nem vagy asszony, akkor semmit sem érsz – a közkeletű vélekedés szerint. Na de milyen lehet az a hüvelyknyi férj? Házmester vagy imám? Egy törpe? Vagy egy piás? A török szerző mindet elképzeli – sok fantáziával és humorral.
A kötetben szereplő második mű kétségbeesett jajkiáltás. Törökország legnagyobb társadalmi problémája jelenleg a gyilkosság áldozatául esett nők felfoghatatlanul magas aránya, többségük életét a családjukba vagy a közeli ismeretségi körükbe tartozó férfi oltja ki. Hatice egyre intenzívebb közéleti szerepvállalása és szépirodalmi munkássága egyaránt ezt a helyzetet próbálja enyhíteni.
A Hogyan fogjunk hozzá egy nő meggyilkolásához? szokatlan szerkezetben, általános alanyt és kopogóan csupasz mondatokat használva rajzolja meg a gyilkos portréját: férfi, fiatal, öreg, nős, nőtlen, városi, falusi, sikeres, munkanélküli, tanult, tanulatlan, ismerős, ismeretlen.
234 pages, Paperback
Published January 1, 2021
4 people are currently reading
28 people want to read
About the author
Hatice Meryem
17 books19 followers1968 Kasımı'nda İstanbul'da doğdu. 9 Eylül Üniversitesi İİBF Maliye Bölümü'nden mezun oldu. Üç buçuk yıl bir bankada çalıştı. 1994 yılında mesleğini bırakıp Londra'ya gitti. Orada temizlikçilik, çocuk bakıcılığı, ütücülük, gazete dağıtıcılığı gibi çeşitli işlerde çalıştı. 1996-2001 yılları arasında Öküz dergisinin Genel Yayın Koordinatörlüğü'nü yaptı. 1999 yılında Varlık dergisinin düzenlediği "Yaşar Nabi Nayır Gençlik Ödülleri Yarışması"nda "Siftah" adlı öyküsü öykü dalında dikkate değer bulundu. 2000 yılında Siftah adlı öykü kitabı Varlık Yayınları'ndan çıktı. Öyküleri Varlık ve E dergilerinde yayımlandı. "Sinek Kadar Kocam Olsun Başımda Bulunsun" adlı kitabı 2002 yılında yayımlanmış ve Ankara Devlet Tiyatrosu tarafından sahnelenmiştir. 2008 yılında "İnsan Kısım Kısım Yer Damar Damar" adlı romanı yayımlanmıştır. Amatör olarak fotoğrafçılıkla uğraşıyor.
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 3 of 3 reviews
February 21, 2024
Hogyan fogjunk hozzá egy nő meggyilkolásához?
(Mondjuk egy jól sikerült prózai szöveg miatt.)
Olvassuk el a nő könyvét erős előfeltevésekkel. Számítsunk arra, hogy gyenge eresztés lesz, szimpla feminofasiszta propagandairat, örüljünk neki már előre, hogy lehúzhatjuk, hogy röhöghetünk a meddő kísérleten. Aztán csalatkozzunk. Szembesüljünk vele, a szerző képes úgy megfogni egy érzékeny témát, hogy az irodalmi minőségű marad. Egyszerre megrázó és játékos, erős és ironikus. És még humor is van benne! Fekete humor!!! Egy nő, akinek humora van, kiáltsunk felháborodottan, ez tűrhetetlen! Aztán a harag múltán kezdjünk kétségbeesni - hát mi lesz így az irodalomból? Ha a nők is megtanulnak írni? Eddig világos volt a leosztás: a férfiak írják a komoly műveket (Dickens! Dosztojevszkij!!! George Eliot!!! - mondjuk itt elbizonytalanodsz), a nők meg elvannak a reszlivel. Létezésed alapjait kezdené ki, ha ez a jövőben máshogy lenne. Úgyhogy terveket szősz. Mérgezett tollat eszkábálsz össze, hogy a legközelebbi dedikáláson a nő kezébe nyomd, ő gyanútlanul megfogja majd, és görcsökben fetrengve, kínok között alszik ki élete lángja. Csak az van, hogy eszkábálás közben óvatlan vagy, mérges ujjal a szádban turkálsz, úgyhogy azon kapod magad, hogy te vonaglasz a padlón. Utoljára még konstatálod, hogy ezek szerint sajnos nem értesz sem a barkácsoláshoz, sem a kémiához. Ahogy az irodalomhoz se.
(Ui.: Némiképp félrevezető kiadói gyakorlat, ha egy köteten nem jelölik világosan, hogy annak egy része - jelen esetben kétharmada - már megjelent, mégpedig nem is régen, ráadásul ugyancsak az Európa gondozásában.)
(Mondjuk egy jól sikerült prózai szöveg miatt.)
Olvassuk el a nő könyvét erős előfeltevésekkel. Számítsunk arra, hogy gyenge eresztés lesz, szimpla feminofasiszta propagandairat, örüljünk neki már előre, hogy lehúzhatjuk, hogy röhöghetünk a meddő kísérleten. Aztán csalatkozzunk. Szembesüljünk vele, a szerző képes úgy megfogni egy érzékeny témát, hogy az irodalmi minőségű marad. Egyszerre megrázó és játékos, erős és ironikus. És még humor is van benne! Fekete humor!!! Egy nő, akinek humora van, kiáltsunk felháborodottan, ez tűrhetetlen! Aztán a harag múltán kezdjünk kétségbeesni - hát mi lesz így az irodalomból? Ha a nők is megtanulnak írni? Eddig világos volt a leosztás: a férfiak írják a komoly műveket (Dickens! Dosztojevszkij!!! George Eliot!!! - mondjuk itt elbizonytalanodsz), a nők meg elvannak a reszlivel. Létezésed alapjait kezdené ki, ha ez a jövőben máshogy lenne. Úgyhogy terveket szősz. Mérgezett tollat eszkábálsz össze, hogy a legközelebbi dedikáláson a nő kezébe nyomd, ő gyanútlanul megfogja majd, és görcsökben fetrengve, kínok között alszik ki élete lángja. Csak az van, hogy eszkábálás közben óvatlan vagy, mérges ujjal a szádban turkálsz, úgyhogy azon kapod magad, hogy te vonaglasz a padlón. Utoljára még konstatálod, hogy ezek szerint sajnos nem értesz sem a barkácsoláshoz, sem a kémiához. Ahogy az irodalomhoz se.
(Ui.: Némiképp félrevezető kiadói gyakorlat, ha egy köteten nem jelölik világosan, hogy annak egy része - jelen esetben kétharmada - már megjelent, mégpedig nem is régen, ráadásul ugyancsak az Európa gondozásában.)
November 4, 2021
A "Csak egy hüvelyknyi férjem legyen" szerintem idegesítő, majdnem letettem a könyvet, viszont a Hogyan fogjunk hozzá egy nő meggyilkolásához? Egy jó írás a meghökkentő megközelítése miatt.
March 13, 2022
Nagyon érdekes könyv volt, érdekes stilussal és témával. Teljesen megdobbentett a török valóság-ezekrol nem hallani. Figyelemfelkeltő és egyedi mű, elgondolkodtato.
Displaying 1 - 3 of 3 reviews