A kötetből az olvasó megismerheti a Kádár-rendszer, az úgynevezett szocialista társadalom bűntársadalmi sajátosságait. Bűnügyek, bűnözők és bűnök által mutatunk be egy rendszert, melyben milliók így vagy úgy, de megtalálták a helyüket. Ez felér annak a tükörnek a megtisztításával, amelybe nem szeretnének belenézni. Az ugyanis, hogy miként bűnözünk, arról is beszél, milyen titkokat őrzünk.
Stricik, prostituáltak, szobáztatók, kocsmárosok, tartótisztek, rendőrök olyan logisztikát és kreativitást igénylő folyton mozgó rendszert hoztak létre közösen, amelyet szereplői sem láthattak át – bár ők is működtették. A könyvben az olvasóval betérünk jó pár lokálba, ott leszünk a betöréseket megtervező italozásokon, és a zsákmány elpasszoláskor is. Ahogyan fel is nyomkodjuk egymást a rendőrségen, de szigorúan „jóbaráti alapon.” Lekövetjük, hogy a szocializmusban műkincsekkel csencselni vagy postát rabolni éppúgy (technikai) tudást igényelt, mint a hibákból építkezve rájönni, hogy ki is az elkövető. Megannyi életellenes bűncselekményről, darabolásról, lopásról, vérben és testnedvekben úszó pillanatokról nem kívánt tudomást venni „a szocialista tudat”, holott a tudatalattiban jelentős erők mozogtak. Ezeket is felszínre hozza, és bemutatja ez a könyv.
A két szerzőről, Bezsenyi Tamásról és Böcskei Balázsról egyáltalán nem tudtam semmit eddig, így fogalmam sem volt róla, hogy Tangó és Kes címen van egy bűnügyekkel foglalkozó podcast sorozatuk. Az újságírói munkásságukat sem ismertem. Sőt, még ennek a könyvnek a létezéséről sem tudtam, egy egészen véletlenszerű könyvesbolti túráig. Az viszont biztos, hogy ezután oda fogok figyelni a szerzők munkásságára, és a podcast sorozatukhoz is nyertek még egy hallgatót. Maga a könyv a Kádár-korszak, de inkább úgy alapból a kommunista éra bűneseteivel és jellemző bűntípusaival foglalkozik. Nagyon tetszett, hogy mindegyik könyvben említett esetet a szocializmus irányából közelítették meg. Tehát azt (is) vizsgálták, hogy miért volt jellemzőbb egy-egy bűncselekménytípus a szocializmusban vagy milyen volt az állam hozzáállása adott bűncselekményekhez. Ezt a megközelítést nagyon jó ötletnek tartom, mert ez is egy olyan szempont, ami alapján érdemes vizsgálni egy adott korszakot. Látszik, hogy a szerzőknek, de főleg Bezsenyi Tamásnak hatalmas tudása van erről a témáról, értenek is hozzá, és nagyon érdekes meglátásaik vannak. Sajnos azonban volt néhány problémám a könyvvel. Először is, kinek az ötlete volt ez a formátum? Egyáltalán nem tudtam hova tenni. Mi ez? Podcast adások leirata? Vagy leültek a szerzők beszélgetni és szóról szóra leírták, ami elhangzott? Az előszóban sem utalnak rá, hogy miért ez a formát választották. Hajlok arra egyébként, hogy a szerzők egész egyszerűen csak lusták voltak rendesen megírni egy könyvet és azért maradt ez így. Viszont nagyon igénytelen megoldásnak tartom. Ráadásul többször is előfordul, hogy Bezsenyi Tamás azért nem visz végig egy gondolatsort, mert Böcskei Balázs közbekérdez valamit. Így néhány dolog csak lóg a levegőben. A másik, ami nagyon idegesített, hogy nagyon gyakran használják a bácsi megjelölést bizonyos személyekre, pl. Fóti Andor bácsi. Hát én ettől nagyon ki voltam borulva. Ilyet nem írunk le egy tényirodalmi könyvben. Azt is nagyon furcsálltam, hogy egyszer csak, mintha elvágták volna, vége van a könyvnek. Se egy összegzés vagy egy utószó, semmi, egyszer csak vége van a szövegnek. Azért lehetett volna még bőven dolgozni ezen a köteten. Nyilván ez csak a formára és a megvalósításra vonatkozik, a tartalomra nem.
A többi kritika említi, hogy ez könyv egy sokszor egymás szavába vágó beszélgetéssorozat leirata valójában. Ez engem nem lepett meg, mivel pont a szerzőpáros podcast-jából értesültem a létezéséről. Sőt, a podcastban néha el-elvesztem a bonyolult, soha véget nem érő mondatok között, viszont írásban ez sokkal jobban szerkesztettnek tűnt, sokkal érthetőbb volt számomra. Én mindenképpen érdekesnek találtam és ajánlom is.
A könyv léte szuper, a feldolgozott témák nem különben, de a podcast-formátum ilyen szintű megtartása (és/vagy az erélyesebb utólagos szerkesztés hiánya) szerintem rossz ötlet volt.
Mint a podcast rajongójanak, bűn lett volna kihagyni a könyvet. A témák kissé ismétlődtek es már mindegyik nagyjabol ismerős volt. Kiemelendő hogy a könyv párbeszéd formában lett megírva, ami jó választásnak bizonyult.