Robert Cooper, az USA Delta Force alakulatának tagja. Egy napon különös bevetésre küldik: egy titokzatos védett személyt kell eljuttatnia Venezuelából Amerikába. Gloria G. C. olyan nő, akit az Amerikai Egyesült Államok vesz védelmébe, de hogy miért, azt rejtély övezi. Két teljesen különböző ember, akiknek szívében mégis ott lapul egy közös cél, és amelyre csak hosszas szenvedés után jönnek rá. Múlt, vágy, becsület, mélyen gyökerező érzések, amelyek nemcsak a szereplőket, hanem az olvasót is magukkal sodorják. Háborúk, békék, végzetek, kezdetek, harcok és ölelések. Kegyetlen világ, amelyben megbújik az ember gaztette és jósága.
Meginoghat egy katona hite? Haza... Kurvák... Kokain... Rumba... Mi a végzeted, katona?
Mert azt mondod, hogy tudod. De nem tudsz te szart sem!
Borsa Brown különleges, szókimondó, ugyanakkor érzelmes és szenvedélyes, erotikus írásai hamar az olvasók kedvenceivé váltak. Új sorozatában, a tőle megszokott módon, titkos világba enged betekintést, amely bővelkedik érzelmi magasságokban és mélységekben.
Hol is kedzdejm??!!... Nagyon langyosra sikeredett ez a regény. Annak ellenére, hogy az írónő a megszokott célközönsége mellett ezúttal, a regény karakterei illetve katonás témájával a férfiakat is megpróbálta becélozni úgy érzem, hogy ez nálam ígyis nagyon mellétrafált. Az első 150 oldalt tisztességesen végigolvastam. Majdnem fel is adtam, szerencsére inkább átváltottam gyorsolvasásra, ami által szinte élvezhetővé vált a fennmaradó 400 oldal. Annak ellenére, hogy a férfi föhősre a tökös katona szerepét osztották, igazából egy nyálas, nyafogós, nyápic (több negativ ny-betüs jelző nem jut eszembe) alak, ami miatt teljesen hiteltelen a szerepére. Glória remek karakter, szépen felépített/lebontott jellem. Az elején berobban, majd késöbb szerethetővé válik. Maga a cselekmény rendben van, szépen halad egy bizonyos irányba, viszont az utolsó kb 150 oldal olyan mintha egy teljesen más történet lenne. Mintha kettévágták volna a regényt és egy másik befejezését csatolták volna hozzá. Azt vártam volna, hogy lesz valami "katonás" konfliktus amit majd meg kell oldani, de teljesen átmegy ponyvaregénybe. Nagyon zavaró a sok ismétlés... ivós játékot lehetne készíteni a "Delta Force", "különleges alakulat" vagy a "kiképeztek rá" kifejezésekre. Olyan is van a 400 és az 540 oldal körül, hogy egy oldalon 3x is szerepel a Delta Force... nem szörszálhasogatni akarok, de még igy, hogy sok bekezdést átugortam, sincs hiányérzetem, hogy barmiről is lemaradtam volna. A visszaemlékezős részek nagyon keveset adnak hozzá az egész történethez, vagy Robert lelkivilágának megismeréséhez. Bőven elég lett volna egy jelenet a traumájára, egy az apja kapcsolatára és egy a lelki összeomlására. Egy ponton még James Bondot is játszik Robert amellett, hogy Magyar különleges egységgel is akciózik. Ezek csak még hiteltelenebbé tették számomra az egészet. Akarom szeretni, de nem tudom... remélem a következő kötet Glória szemszögéből élvezhetőbb lesz.