Lili épp a gimit kezdi, és nem találja a helyét. Jobban érzi magát könyvek között, és magabiztosabban jár VIII. Henrik udvarában, mint az iskola folyosóján. Már éppen kezdene beletörődni ebbe, amikor úgy tűnik, hogy lovagok mégis léteznek, sőt az egyik épp őt akarja. Áron ugyan meghódítja a szívét, de ahogy telik az idő, mintha álmai lovagja inkább börtönőrnek tűnne, és Lili lassan már azt sem tudja eldönteni, hogy meddig tart a szerető féltés, és hol kezdődik az, ami már nem normális...
Lili naplójában nem csak egy kamasz kérdései keresik a párkapcsolatok és a felnőtt élet válaszait. A lány próbálja visszaszerezni az uralmat a saját élete fölött - és közben nagyon sok olyan fontos dologgal szembesül, amiket talán jobb, hogy már most megtanul. Egy életre.
Az az ember, aki boldog, az nem bánt. Egyedül is lehetsz boldog? Vagy egyedül lenni ugyanaz, mint magányosnak lenni? És szerinted mi jobb: egyedül lenni vagy valaki olyannal, aki bánt? Szerelemben és háborúban mindent szabad? Van akit, és amit érdemes várni, de nem kell mindig hagyni, hogy várassanak. Mert nincs idő nem élni.
Nem vagyok a célcsoportban, de kedvelem a kamaszoknak íródó ifjúsági regényeket, amik jól eltaláltak. Itt is fontos kérdés áll a középpontban: első szerelem, párkapcsolat, féltékenység, verbális erőszak, nárcisztikus viselkedés, és mindezek kezelése, önmagunk megtalálása. Mindez olyan stílusban, nyelvezettel, frissességgel tálalva, hogy pár óra alatt kiolvassa az ember. Annál többet lehet róla beszélni, közös feldolgozásra is alkalmas. Némi szerkesztést, átolvasást még igényelt volna, ezért vontam le fél pontot.
Hmm… Nehéznek érzem most az értékelés megírását. Olyan közepes nekem a könyv. A három csillag kevés lenne, a négy már sok, de a kettő közötti rosszul néz ki. Na mindegy.
Értem én, hogy milyen mély témát tartalmaz, és milyen komoly üzenete van a könyvnek. És ez mind szép és jó, értékelem. Csak a körítéssel volt kicsi problémám.
Áron tök normálisnak tűnik nekem, aztán meg hirtelen válik olyan hatalommániássá. És ilyen idiótán ember nem viselkedik. Mármint, értem én, hogy van ilyen, de tényleg olyan hirtelen fordult át ilyennek. Meg aztán normálisan is viselkedik, majd megint átfordul. Előtte még teljesen normális.
Aztán ott van Lili. Képzelem, milyen nehéz helyzet ez, komolyan. Hogy nehezen lehet ebből kiszállni. De ő még csak nem is akar. Nem is gondolja, hogy tenni kéne bármit, mert az ő Áronja nem olyan, ő túl helyes ahhoz, hogy rossz legyen. Nem bírja elfogadni, basszus.
A szüleit már meg sem említem! Azok is olyan vakok, hogy az fájdalmas. De már-már maga Lili felé sem látnak.
Olyan lehetetlen az egész. És tényleg, értem, mil,én üzenetet akár átadni csak szerintem nem a megfelelő módon.