Vincent DeLuz, a Redshift Seven űrhajó kapitánya és maroknyi legénysége szinte minden munkát elvállal, ami pénzt hoz a konyhára – és megüt egy etikai minimumot, természetesen.
A csapat élete fenekestül felfordul, mikor útra kelnek megkeresni egy hírhedt drogbáró elveszett fiát, aki talán elsőként lépett kapcsolatba egy ősi, elfeledett civilizáció tagjaival. Útjuk során összetűzésbe kerülnek a földi Koalíció ügynökeivel, akik a fiú birtokában lévő információra vadásznak. Ezek segítségével felébresztenék a régi világ egy gonosz szellemét, csak hogy megszerezhessék a titokzatos kvantumháló kulcsát, amivel leigázhatják a galaxis szabad világait.
Folyamatosan tárulnak fel számukra egy letűnt világ kapui, és ami azon túl vár rájuk, arra egyikük sem készült fel…
Nálunk mindenki Nemere köpenyegéből bújt elő? Ismét egy olyan magyar szerző munkájába futottam bele, akinek 12 évesen imádtam volna ezt a regényét. Mert sajnos nem attól lesz felnőtteknek való egy regény, hogy beleszórunk némi szexet vagy belezős horrort (nem árulom el, itt melyikben gyönyörködhetünk). Ez a szöveg nem ott és úgy vicces, ahol és ahogy szánták, és ettől sokszor inkább kínos. De amúgy remek kis kalandregény, klassz és átgondolt világépítéssel, csak hát a dialógusok, te jó ég, vagy éppen a bajtársiasság, a szerelem, a kapcsolatfelvétel ábrázolása, a jól tapinthatóan elhelyezett helyzetkomikumok, a "jópofaságok", a kapitány tökéletes kapitánysága és a főgonosz tökéletes főgonoszsága, mind-mind egy lélekmelengetően kedves ifjúsági könyvsorozat hangulatára emlékeztetnek. (Jó sok és hangos durrogtatás is akad, de tény, hogy ezeket a részeket a jóval cizelláltabb űroperákban is unni szoktam - ez valahogy a műfaj sajátja, amit önmagában nem kifogásolhatok.)
Ami meglepőbb, hogy viszonylag fiatal szerző új regényéről van szó, mégis kicsit retró az eszköztár: fénysebesség felett száguldozunk a galaxisban, megspékelve a gravitációsanomáliareaktorok (!) csodás technológiájával, de az űrhajón villanykapcsoló van és telefon, meg a villamosszékkel fenyegetőznek a felbosszantott hatóságok, a tudósasszony pedig kiskosztümben mászkál a munkahelyén. Hát nem tudom, mit gondoljak - hirtelenjében leginkább azt, hogy igazából bájos kis könyv, ártalmatlan is, csak nekem így kevés.
Szeretem az űroperákat, a szerző stílusa már az Eshtarnal is bejött, úgyhogy ez a könyv nalam nyerő. Olvastam anno én is Nemere könyveket, de a tematika inkább a Firefly ( kapitány+legénység egysége) vagy a Térség sorozat hangulatát adja vissza. Én azért beneveztem a következő részre is.