What do you think?
Rate this book
Elemér utca három
Vak pali, vak pali…
Negyvenhatos sárga villamoson…
Tíz perc az nagy idő, Elemér…
– ez a kor már csak az irodalomban maradt meg varázslatos egésznek. Vagy a régi idők mozijában, ahol a kizárólag „Vak pali” formában emlegetett Rákóczi-induló-val indult a műsor.
Bart István erzsébetvárosi regénytöredékei tükörcserepek a közelmúltból: a második világháború utáni évtized mindennapjait idézik meg, a szerző gyerekkorát, érzéki élményeit – és egy kisfiúnak nehezen értelmezhető történéseket. Azt az időszakot, amikor még visszajártak a holtak, és ezen senki sem csodálkozott, hiszen halottnak lenni nyilván rossz dolog, különben miért kívánkoznának vissza. A halottak „különös emberek”. Hát még az élők! A Keleti pályaudvarról érkező katona, akiről mindenki tudja, hogy valójában nem is a közeli vasútállomásról, hanem a nagyon is messzi Távol-Keletről tart hazafelé, Lukács úr, aki bizonyos helyzetekben elvtárs, az ávós – „ami olyan katonatisztféle” – udvarló, doktor Kolozsi, aztán a házmester, a viciné, a tróger, a Józsikám, az Elek vagy a Rózsika.
Az Elemér utcát azóta átnevezték. Már nem jár ott sem söröskocsi, sem szódás, sem jeges, sem a 46-os sárga villamos. Nincs se lócitrom, se kintornás. Ma más zenére, más tempóban élünk.
És ma már könnyen rámondjuk, hogy szép volt. Tíz perc az nagy idő, hatvan – vagy hetven – év még nagyobb, Elemér…
Negyvenhatos sárga villamoson…
Tíz perc az nagy idő, Elemér…
– ez a kor már csak az irodalomban maradt meg varázslatos egésznek. Vagy a régi idők mozijában, ahol a kizárólag „Vak pali” formában emlegetett Rákóczi-induló-val indult a műsor.
Bart István erzsébetvárosi regénytöredékei tükörcserepek a közelmúltból: a második világháború utáni évtized mindennapjait idézik meg, a szerző gyerekkorát, érzéki élményeit – és egy kisfiúnak nehezen értelmezhető történéseket. Azt az időszakot, amikor még visszajártak a holtak, és ezen senki sem csodálkozott, hiszen halottnak lenni nyilván rossz dolog, különben miért kívánkoznának vissza. A halottak „különös emberek”. Hát még az élők! A Keleti pályaudvarról érkező katona, akiről mindenki tudja, hogy valójában nem is a közeli vasútállomásról, hanem a nagyon is messzi Távol-Keletről tart hazafelé, Lukács úr, aki bizonyos helyzetekben elvtárs, az ávós – „ami olyan katonatisztféle” – udvarló, doktor Kolozsi, aztán a házmester, a viciné, a tróger, a Józsikám, az Elek vagy a Rózsika.
Az Elemér utcát azóta átnevezték. Már nem jár ott sem söröskocsi, sem szódás, sem jeges, sem a 46-os sárga villamos. Nincs se lócitrom, se kintornás. Ma más zenére, más tempóban élünk.
És ma már könnyen rámondjuk, hogy szép volt. Tíz perc az nagy idő, hatvan – vagy hetven – év még nagyobb, Elemér…
216 pages, Hardcover
Published January 1, 2019
10 people want to read
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 4 of 4 reviews
July 10, 2020
Hölgyeim és Uraim, megnyitotta kapuit az Egyetlen És Igazi Elemér Utcai Emlékmúzeum! Hamisítatlan erzsébetvárosi gyermekkor, egyérintőzés a rongylasztival, amott kanyarodik be a jeges kocsija, ebben a tárlóban pedig, kapaszkodjanak meg, láthatják az utolsó igazi prakkert, nem vesszőből (mert vesszőből csak másodosztályú prakker készíthető, ez köztudott), hanem nádból, ahogy az annak a rendje. Csak szépen, sorban, Hölgyeim és Uraim, kerüljük a tolongást!
(Szerintem kiváló gyakorlat kezdő íróknak mondjuk írni három oldalt a golyóscsapágyról. Mert ha az ember ír három oldalt a golyóscsapágyról, de három olyan oldalt, ami még jó is, akkor bármiről tud majd írni. Bart kötete tulajdonképpen ilyen gyakorlatokból nőhetett ki: fogott egy réges-régi ikonikus tárgyat vagy foglalkozást, ami az ötvenes években még a mindennapok része volt, de azóta már kiveszett, és megkísérli minél nagyobb pontossággal rekonstruálni, de úgy, ahogy azt egy gyermek akkoriban tapasztalhatta. Persze az emlékek kontúrjai mindig elmosódottak, a pontosságra való törekvés tehát körülményeskedésbe fordulhat. És itt jön be a képbe Bart – kockáztassuk meg a kifejezést – nyelvi zsenialitása. Hogy ő ebből a hátrányból előnyt kovácsol, és a körülményességnek olyan tündéri terét tudja létrehozni, ami nem elvesz a szövegből, hanem ízt és hitelt ad neki. Ennek köszönhető, hogy 15 oldalnyi szöveget egy prózai valamiről, mondjuk a tejesüvegről, ámulva olvastam: hogy lehet így is, lehet ilyet is, hát ez bámulatos. Csak az a kár, hogy Bart ilyen keveset írt, képességei alapján Mándyhoz mérhető novellistája lehetett volna a magyar irodalomnak.)
(Szerintem kiváló gyakorlat kezdő íróknak mondjuk írni három oldalt a golyóscsapágyról. Mert ha az ember ír három oldalt a golyóscsapágyról, de három olyan oldalt, ami még jó is, akkor bármiről tud majd írni. Bart kötete tulajdonképpen ilyen gyakorlatokból nőhetett ki: fogott egy réges-régi ikonikus tárgyat vagy foglalkozást, ami az ötvenes években még a mindennapok része volt, de azóta már kiveszett, és megkísérli minél nagyobb pontossággal rekonstruálni, de úgy, ahogy azt egy gyermek akkoriban tapasztalhatta. Persze az emlékek kontúrjai mindig elmosódottak, a pontosságra való törekvés tehát körülményeskedésbe fordulhat. És itt jön be a képbe Bart – kockáztassuk meg a kifejezést – nyelvi zsenialitása. Hogy ő ebből a hátrányból előnyt kovácsol, és a körülményességnek olyan tündéri terét tudja létrehozni, ami nem elvesz a szövegből, hanem ízt és hitelt ad neki. Ennek köszönhető, hogy 15 oldalnyi szöveget egy prózai valamiről, mondjuk a tejesüvegről, ámulva olvastam: hogy lehet így is, lehet ilyet is, hát ez bámulatos. Csak az a kár, hogy Bart ilyen keveset írt, képességei alapján Mándyhoz mérhető novellistája lehetett volna a magyar irodalomnak.)
July 8, 2024
Jaj. Jaj.
Nincsenek szavak.
Annyira érzékeletes és valósághű az írásmód, hogy egy picit én is erzsébetvárosi gyereknek éreztem magam olvasás közben. Humoros, kellően nem veszi komolyan magát, mégis minden benne van.
Nincsenek szavak.
Annyira érzékeletes és valósághű az írásmód, hogy egy picit én is erzsébetvárosi gyereknek éreztem magam olvasás közben. Humoros, kellően nem veszi komolyan magát, mégis minden benne van.
November 28, 2020
Születésnapomra kaptam, igen váratlanul, ezt a könyvet, előtte nem is hallottam róla, de persze érthető választás volt, hiszen az elmúlt években életem egy jelentős részét töltöttem el magam is egy külső-erzsébetvárosi lakásban. A fejezetek mind nagyon magukkal ragadtak, az összes töredék szép a maga módján, és kerek egészet alkotnak együtt. Az utolsó fejezet pedig a mesélő éretlenségével-értetlenségével rendkívül különleges élmény volt.
December 4, 2020
Elejétől végéig imádtam. Erzsébetvárosi időutazás a kedvenc budapesti környékemen. Bárcsak több hasonló könyve lett volna a szerzőnek.
Displaying 1 - 4 of 4 reviews