Égető Eszter

by László Németh

Németh László így nyilatkozik könyvéről:
Regényem ötven esztendő magyar történetét mondja el, egy asszony életén keresztül. Égető Eszter a század elején, a koalíció éveiben mint elemista kislány bukkan fel előttünk, s 1948-ban mint családjafosztott nagymamától búcsúzunk el tőle.
A regény három részre oszlik: a világháború végéig terjedő részben az ügyvéd-apa; a restauráció éveiben a patikus férj; a népi mozgalom, a második világháború, a „négy párt” idején a politikusnak készülő fiú az, akit Eszter szőlőként indázó lelkével befut.
Eszter legszembetűnőbb tulajdonsága, hogy a körülötte támadt életfolton valami édenkertfélét próbál teremteni. Akárhova vetődik, elhagyott faluba, csillogó megyei városba, a maga elmaradt szülőhelyére, rokonok vagy véletlen köré vetődött emberek közé, ő mint a pók, rögtön veti a belátás, a segítség, a szorgalom szálait, hogy az élet törvényeit követő, szép kis közösséget alakítson belőlük. A regény kilenc fejezet, kilenc ilyen meghiúsult kísérlet; a férfiak belátástalan, tetszetős eszmékbe öltöző, vakon rohanó akarata újra és újra lesodorja hálóit. A kísérletek egyetlen eredménye: Eszter lelkének beérése… Amikor elhagyjuk, érzi már, hogy az életet nem lehet foltokban átvarázsolni, az egész társadalmat kell újraszőni.
A regény belátás és férfihóbort küzdelmében adja társadalombírálatát. Eszter nem azért bukott el újra és újra, mert a sors hitvány emberekkel vette körül. Sőt, mindenikükben van valami kiválóság: az apa a tanyaiakért dolgozik, a város szépítéséről álmodik; a férj valóban a technika megszállottja; a fiú a kor jobb szellemei felé tapogatódzik. Ők s a regény hozzájuk hasonló szereplői sivár világukban tartanak fenn valami mozgást, s van egy viszonylagos „magyar” érdemük, őrültségükkel csak maguknak ártanak. Törekvéseik azonban első perctől bukásra vannak kárhoztatva, s ennek az oka – ezt fedezzük fel a hősnővel együtt – mélyebben van, mint a maguk természete.

686 pages, Hardcover

First published January 1, 1948

Reviews

[Annipanni · Rating 3 out of 5]

Én Németh Lászlót igazán annyira szeretem, hogy tőlem még ilyen magvas gondolatokat is megfogalmazhat, mint: férfiak=értelem, logika; nők=érzelem, empátia. De itt egy kicsit csalódtam.

Nem csak élettörténetre számítottam, de az ezzel járó mély, részletes ismerkedésre a főszereplővel. Ehelyett Eszter élete inkább csak a fonál ami összefűzi a fejezeteket és a szereplőket. Nem ő itt a fókusz, nem is lehetne, Eszter nem igazi. Eszter egy "angyal" egy végletekéig idealizált nő, csupa otthonteremtés, együttérzés, megbocsátás, béke, nyugalom. (Egyszer lesz Eszter Mérges!, az külön fejezetet érdemel és addigra az olvasó a maga reszéről már csomókban tépi a haját.)

Ilyen nincs. De mi lenne, ha lenne? Nézzük meg, dobjuk be ezt az ártatlant a valóságba, mire megy vele. Mihez kezd ezzel a sok lángelme férfival, a lobogásukkal és kiégésükkel. Nézzük csak, hogy fonná őket körbe szőlőlugasos idillel, csak hagynák már abba ezt az állandó világmegváltást. Odahallgatunk kicsit kávéfőzés közben a nagy ideáik, haragos érveik hangos csattanásaira. Az érveket, így női fejjel, nehéz követni, de annál pontosabban látjuk a mögöttük megbújó kis embert a gyengeségeivel. Ó, csak békülnének már ki, hogy kiülhessünk végre a teraszra borozni, hallgatni a tücsköt!

De a férfi az már csak ilyen, az nem bír a fenekén megülni, megy mindig politizálni, vállalkozást indítani (abban tönkremenni), könyvet írni, háborúzni, történelmet csinálni. Nincs az a mennyiségű süteményillat és önfeláldozás, ami ezeket lenyugtassa.

[John · Rating 2 out of 5]

Uncommon novel: The present reading experience is always good but you aren't looking forward to the rest of the book and what you have read so far doesn't seem interesting any more.
Maybe the book is for people who really live in the present(as you probably should but can not just will yourself to do).
My theory is that the strengths and weaknesses come from the great conversations but flat characters which in turn can be explained by the origin of the characters: They are personified ideas as the author admitted(for the main characters at least).

Not an important objection, but it is really odd that most of the time Esther is a great judge of character and a keen observer jet in some regard(e.g. choosing who to marry) she is naive.