What do you think?
Rate this book
Nyombiztosítás - Letűnt magyarok
Mitől vagyunk magyarok? Hogyan lehet idegenben is megőrizni az elveszített haza emlékét? A szerző érdeklődése Fiumétól a Szepességig, időben pedig a XVIII. század végétől a 2. világháborúig terjed.
288 pages, Paperback
Published January 1, 2011
1 person want to read
About the author
Balázs Ablonczy
6 books3 followersTörténész, az Eötvös Loránd Tudományegyetem oktatója és a HUN REN BTK Történettudományi Intézetének kutatója, a Horthy-kori osztály vezetője. Szakterülete a huszadik század első felének magyar történelme.
(Forrás: Jaffa Kiadó)
(Forrás: Jaffa Kiadó)
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 of 1 review
April 22, 2020
„Azóta, ha csak lehet, minden évben visszatérek Selmecre – sajnos kevesebbszer, mint szeretném. Azt a fajta urbanitást csodáltam és csodálom benne, amely az egykori Felföldön mindig elképesztett. Ennek ellenére nincs bennem nosztalgia (illetve dehogyisnem), de ezt a múltat leírni és megérteni akarom, nem sírni felette. Az emlékezet megőrzésének ez az egyik legbiztosabb útja.” (A. B.)
Szerintem ez nemhogy vállalható történészi ars poetica, hanem hovatovább az egyetlen tisztességes hozzáállás: rajongani egy téma iránt úgy, hogy szeretjük benne komplexitását és ellentmondásait is, és nem alázzuk meg azzal, hogy beleszuszakoljuk saját világnézetünkbe, lefaragva róla minden nekünk nem tetszőt, kasztráljuk, csak hogy alátámasszuk vele előfeltételezéseinket. A Trianonhoz kapcsolódó fogalmak amúgy is hajlamosak az egysíkúsodásra, mint minden fogalom, ami nemzeti traumához kapcsolódik: a kisebbségi létre, a magyar vagy nemzetiségi identitásra, illetve a menekültek helyzetére az anyaországban hajlamosak vagyunk úgy utalni, mintha azokat be lehetne fogni egyetlen lecsupaszított definíció ketrecébe. Ablonczy tanulmányai ezeket a lecsupaszításokat diverzifikálják: bemutatják például, hogy az identitások gyakran nem egyértelműek és legkevésbé sem állandóak, vagy hogy a Magyarországra menekült erdélyi vagy felvidéki nemzettestvérek integrációja milyen akadályokba ütközött. Kiemelkedik a kötetből az erdélyi turizmus és a honi nacionalizmus összefonódása Észak-Erdély visszacsatolásának éveiben – láthatjuk, hogyan használták fel a hegyek és erdők romantikáját a nemzeti identitás megerősítésére, és ennek során hogyan mosták össze Székelyföldet magával Erdéllyel, és hogyan alakult ki a máig élő leegyszerűsített, mondhatni, lebutított kép a székelységről. Kifejezetten erősek ezen kívül Fiume és Selmecbánya magyarságáról szóló passzusok – látszik rajtuk Ablonczy vonzalma, ami ugyanakkor nem csökkenti kritikai érzékét. Nem állítom, hogy minden eleme egyformán érdekelt a kötetnek (a cipszerek területi eloszlása Magyarországon például nem különösebben izgat fel), de abszolút megérte az olvasást – üdvösen egészítette ki eddigi tudásomat Trianonról, és némi élettel töltötte meg a száraz fogalmakat.
Szerintem ez nemhogy vállalható történészi ars poetica, hanem hovatovább az egyetlen tisztességes hozzáállás: rajongani egy téma iránt úgy, hogy szeretjük benne komplexitását és ellentmondásait is, és nem alázzuk meg azzal, hogy beleszuszakoljuk saját világnézetünkbe, lefaragva róla minden nekünk nem tetszőt, kasztráljuk, csak hogy alátámasszuk vele előfeltételezéseinket. A Trianonhoz kapcsolódó fogalmak amúgy is hajlamosak az egysíkúsodásra, mint minden fogalom, ami nemzeti traumához kapcsolódik: a kisebbségi létre, a magyar vagy nemzetiségi identitásra, illetve a menekültek helyzetére az anyaországban hajlamosak vagyunk úgy utalni, mintha azokat be lehetne fogni egyetlen lecsupaszított definíció ketrecébe. Ablonczy tanulmányai ezeket a lecsupaszításokat diverzifikálják: bemutatják például, hogy az identitások gyakran nem egyértelműek és legkevésbé sem állandóak, vagy hogy a Magyarországra menekült erdélyi vagy felvidéki nemzettestvérek integrációja milyen akadályokba ütközött. Kiemelkedik a kötetből az erdélyi turizmus és a honi nacionalizmus összefonódása Észak-Erdély visszacsatolásának éveiben – láthatjuk, hogyan használták fel a hegyek és erdők romantikáját a nemzeti identitás megerősítésére, és ennek során hogyan mosták össze Székelyföldet magával Erdéllyel, és hogyan alakult ki a máig élő leegyszerűsített, mondhatni, lebutított kép a székelységről. Kifejezetten erősek ezen kívül Fiume és Selmecbánya magyarságáról szóló passzusok – látszik rajtuk Ablonczy vonzalma, ami ugyanakkor nem csökkenti kritikai érzékét. Nem állítom, hogy minden eleme egyformán érdekelt a kötetnek (a cipszerek területi eloszlása Magyarországon például nem különösebben izgat fel), de abszolút megérte az olvasást – üdvösen egészítette ki eddigi tudásomat Trianonról, és némi élettel töltötte meg a száraz fogalmakat.
Displaying 1 of 1 review