Vajon mi a hosszú élet titka? Ha a 100. születésnapját ünneplő Bálint Györgytől, az ország "Bálint gazdá"-jától kérdezzük, nem számíthatunk az ilyenkor szokásos válaszokra. A hivatásos és az amatőr kertészek százezreinek mentora ebben a különleges önéletírásban arról mesél, hogyan élte túl a munkaszolgálatot és a mauthauseni haláltábor borzalmait; milyen következményei voltak annak, hogy kuláknak nyilvánították; mit érzett, mikor közölték vele, nincs szükség a tízezrek kedvencévé vált Kedves Húgom! címet viselő kertészeti tanácsadó rovatára; miként tette túl magát azon, hogy megszűnt a számára országos ismertséget hozó tévéműsor, az Ablak. Bálint gazda aprólékos részletességgel veszi sorra élete fontos eseményeit, miközben az átélt szenvedések és megpróbáltatások miatt soha senkit sem hibáztat. Egy százéves ember szavára mindig érdemes odafigyelni, Bálint György esetében ez különösen igaz, hiszen hosszú élete során emberpróbáló időket, sorsfordító éveket is megélt.
A könyvtarban jott szembe velem a Balint Gazda eleterol szolo konyv. Balint Gyorgyrol legtobbet a halala utan hallottam, amikor a szemelyes eletemben elkezdett erdekelni a kerteszkedes, amikor meglattam a konyvet, kikolcsonoztem anelkul, hogy tudtam volna mire szamitsak. A konyv elegge meselos, mintha az iro begepelte volna a diktafonnal felvett torteneteket. Egy egy resznel faltam a sorokat, mashol picit bele is lapoztam, mert nem igazan kotott le. Pozitivum, hogy ugy ereztem, a konyv stilusabol, a tortenetek es esemenyek sulyozasabol egy, a szakmajaban es az ahhoz valo viszonya tekinteteben rendkivuli ember szemelyisege atjon (vannak benne nagyon szimpatikus megnyilvanulasok, es olyanok is, amikkel nem feltetlenul ertettem egyet, vagy tudtam azonosilni) azonban az eletut nem feltetlenuk rajzolodik ki teljesen tisztan a konyv alapjan.
Bálint gazda nevét csak elvétve hallottam, de a könyv marketing gépezete betalállt. Nem bántam, mert őszintén egy 100 évesen is frissnek és fittnek látszó ember életéről ki ne akarna olvasni. Sajnos, a könyv nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet, ez persze már az oldalszámból is gyanús lehetett volna, de ne ítéljünk borítóról, nyilván elolvasom.
Félreértés ne essék, ez nem egy rossz könyv. Az embernek az az érzése, mintha leülne a nagyapja mellé és hallgatná a történeteit az életéből. Hol ide ugrunk, hol oda ugrunk és mindenhol kapunk egy kis színes anekdotát. Bálint György élete bámulatosan színes és egyben tragikus. Életének első fele alapján irigyelhetnénk, hiszen jómódú, szerető családba született, ahol kitanulhatta a gazdálkodás alapjait és ezzel gyorsan megtalálta a hivatását is. A második világháború azonban szörnyű személyes tragédiát hozott, zsidó származása miatt megjárta a munka- és haláltáborok poklát. A szerencsén múlt, hogy megmenekült és hazatérte után (mert hazaszeretete elég erős volt, hogy visszajöjjön) ismét gazdálkodni kezdhetett. Ekkor jött a másik borzasztó rendszer átka, a kommunisták kuláknak minősítették és kisemmizték. Lényegében a semmiből kellett újraépítenie, immáron másodszor az életét. Bálint gazda mégis megtette, idomult a rendszerhez, amikor idomulnia kellett, majd szaktudásával évtizedekig egy sikeres karriert tudott befutni.
A könyvön átsejlik az a szinte nem evilági szeretet, amivel ez az ember a földhöz és a föld terméseihez vonzódik. A szeretete pedig szaktudásban is megnyilvánul, amit ő mond kertészkedésben, az valószínűleg még ma is valid. Bár, hozzáteszem környezetvédelemben már nem biztos, hogy rá bíznám a döntéshozatalt (a szabad tartású marhák elszaporítása, nem tűnik feltétlenül okos ötletnek).
De, mi a baj a könyvvel, miért a 3 csillag? Egyszerű, az író nem végezte el a munkáját. Én is szerettem a nagyapám meséit hallgatni és egy gyereknek ez elég is volt, na de egy életrajznak? Sokszor szinte említés szintén ugrunk át éveket, évtizedeket. Egy-egy történet beharangozásra kerül (például az európai autós körút), majd lényegében ennyiben is marad, nem tudunk meg részleteket.
Személy szerint azért olvasok (ön)életrajzokat, mert tudni akarom a sikeres, érdekes emberek mit és hogyan tettek, tanulni akarok tőlük. Sajnos, ebből a könyvből nehéz, mert hiányzik a részletes tartalom. Párhuzamként Richard Dawkins önéletrajzát két kötetre bontotta, csak az első 35 évének szentelt háromszáz oldalt, ami egyáltalán nem volt egy percig sem unalmas. Szerintem Bálint gazda élete is megérdemelte volna ugyanezt a részletezettséget és törődést. Az okokat nem tudom, talán 100 évesen az ember nehezebben emlékszik vissza, kevesebb az energiája, így ennyit lehetett kihozni. A gyanúm, hogy a reklámgépezetnek beindult és rövid idő állt rendelkezésre megírni a könyvet. Akármi is az ok úgy gondolom, az írónak többet kellett volna kutatnia, kérdeznie és részleteznie, mert így ez a könyv kicsit vérszegény.
Röviden összefoglalva, ha fel akarod idézni milyen érzés, egy bölcs öregember meséit hallgatni, akkor ez a könyv kiváló, de egy részletesen kidolgozott életrajz minőségétől messze elmarad.
Egy hosszú, tartalmas és kalandos élet története, kissé puzzle-szerűen, emlékek olykor látszólag összefüggéstelen folyamából összefűzve. Örömmel olvastam, főként a hűségről, barátságról egy elmúlt, talán tisztább és őszintébb világban tett utazásokról szóló részeket.