Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról

by Tibor Déry

Az idő s személyiségünk változása újabb és újabb viharokat korbácsol életünkben. A remekművekre azonban, mint vezérlő csillagra, bármikor rábízhatjuk magunkat, mert fároszként világítanak, biztos partra segítve a kétkedőt, hogy megerősödjék hite: bármilyen viharok közepette is érdemes embernek...

Genres: Hungarian Literature, Contemporary

218 pages, Paperback

First published January 1, 1973

About the author

Tibor Déry was a Hungarian writer, born in Budapest in 1894. In his early years he was a supporter of communism, but after being excluded from the ranks of the Hungarian Communist Party in 1953 he started writing satire on the communist regime in Hungary.

Georg Lukács praised Dery as being 'the greatest depicter of human beings of our time'.

In 1918, Déry became an active party member in the liberal republic under Mihály Károlyi. Less than a year later however, Béla Kun and his Communist Party rose to power, proclaiming the Hungarian Soviet Republic and exiling Déry. He only returned to Hungary in 1934, having lived in Austria, France and Germany in the meantime. Nevertheless, during the right wing Horthy regime he was imprisoned several times, once because he translated André Gide's Retour de L'U.R.S.S.. In this period, he wrote his greatest novel, The Unfinished Sentence, a 1200-page epic story about the life of the young aristocrat Lorinc Parcen-Nagy who gets into contact with the working classes in Budapest during a period of strike.

In 1953, Déry was expelled from the Communist Party during a 'cleansing' of Hungarian literature. In 1956 he was a spokesman during the uprising, alongside Georg Lukács and Gyula Háy. In the same year, he wrote Niki: The Story of a Dog, a fable about the arbitrary restrictions on human life in Stalinist Hungary. Because of his part in the uprising, he was sentenced to prison for 9 years, but released in 1960. He died in 1977.

He translated Rudyard Kipling's Naulahka and The Lord of the Flies by William Goldinginto Hungarian.

Reviews

[D. Dorka · Rating 2 out of 5]

Ez egy olyan cím, amit igen sokszor hallottam már, de nem ismer(t)em sem a musicalt, sem az eredeti kisregényt. Aztán Vámos hivatkozott rá a Beatles és énben (egyébként negatív felhanggal, de az most másodlagos,) én meg levettem a polcról, és röpke 2 hónap után sikerült is elolvasnom. Röviden: nem volt valami jó élmény.

Eleve nagyon nehezen fogyasztható szerintem a stílusa. A szereplők és az egész történetvezetés ködös, mozaikos, nehéz eldönteni, hogy mi valóság és mi nem. Az időkezelés sem lineáris. Az átjön, hogy Déry egy nagyon nagy tudással rendelkező valaki volt, madárhatározótól kezdve orvosi-pszichológiai fejtegetéseken át gazdasági és filozófiai kérdésekig van itt minden – amik előtt egyébként közepesen értetlenül álltam, hogy ugyan mégis mit keresnek itt?! Volt, amit tudtam értékelni, volt, amit rendesen elolvasni sem igazán voltam hajlandó.

Mint utóbb olvastam Ungvári Tamás utószavában, megtörtént esetet dolgoz fel a történet, illetve helyszínileg összemossa Woodstockot és egy másik fesztivált. Utóbbi nagyon egyértelmű. Déry gyakorlatilag kivette a fesztiválélményből, és egyébként az USA-ból is a legrosszabbat, még szélsőségesebbé tette, és mindezt leírta egy drogfelhőből. Azt nem állítom, hogy nem volt művészi értéke. De akárhányszor azt éreztem, hogy végre kezdem érteni, mi is történik, mire megy ki az egész, kiderült, hogy mégsem. A saját ötleteim közül nekem az az értelmezés tetszett (ha nem veszi senki szerénytelenségnek), hogy ebben a történetben össze van mosva a Nyugat ópiuma és a zsidóüldöztetés. Természetesen a szocialista ideológia szerint mindkettő rettentően káros és rossz – bár szerintem elég meredek egy lapon említeni őket.

Bizonyos értelemben még most sem tudom, mit olvastam. Teljesen egyetértek azokkal az értékelőkkel, akik ugyanezt érezték, miután letették a könyvet. Összességében nem volt jó olvasmányélmény, és azt sem tudom, mit kellett volna megtanulnom/-értenem. Ha azt, hogy a drog rossz, akkor felesleges; ha Déry szerint csak azokról szól a fesztivál, ami itt le volt írva, az meg szomorú (mondom ezt úgy, hogy nem vagyok egy nagy fesztiválozó arc, sőt.)

[Bence · Rating 1 out of 5]

Nyomasztó. Csupa kesze-kusza drogos hallucináció, népírtásos visszaemlékezéssel összemosva. Szeretem a zenét, s csak kíváncsiságból olvastam el a könyvet, de talán nem kellett volna.

[Dorina Kuklis · Rating 4 out of 5]

tetszett, ahogyan a drogok okozta hallucinációk egybefonódtak a zsidóüldözés képével és a fesztivál morbid eseményeivel. néhol azt sem tudtam, mit olvasok, hol az eleje- vagy vége a mondatnak, ki a narrátor és a múltban, vagy a jelenben vagyunk-e.

a mű végén nem éreztem, hogy hiányt leltünk volna bármiből is, a befejezéssel mindent lezárt és gondolkozásra késztetett az író. nálam az ,,Esztert keresem’’ rész már-már átcsúszott abba, hogy ebben a világban igazából Eszter saját magam vagyok, keresem magam, személyiségem, identitásom, s mindenki más is körülöttem ezt teszi.

avantgárd irodalom remeke, ami néhol átcsap egy homályos szürrelista képbe:)

[M_Cisy · Rating 2 out of 5]

I have actually read it in a faulty Romanian translation.It was not so much the translation, but the story and characters themselves were weird.To sum it up in one sentence : a Holocaust survivor who has escaped the atrocities of WWII only to die by heroin overdose during an American pop festival.Nevertheless the book is notable for the parallels it draws,for its polyphonic style and for a few poetic passages/descriptions like , for instance, that on the very last page.

[Julia · Rating 4 out of 5]

Tényleg olyan, mintha egy dokumentumfilmet olvasnánk, ahogy beszámolnak a szereplők egy fesztivál pokláról és a múltjukról, amik lassan össze is kapcsolódnak: a nácik másokat, a kapitalista amerikai fiatalok magukat ölik különböző szabadság-eszmények zászlója alatt...

[Enci Horvath · Rating 2 out of 5]

Zavaros és kesze-kusza volt az egész. Becsületből végig olvastam, de elvesztegetett időnek tartom.

[Lili · Rating 5 out of 5]

csodállatias

[Bea Kovács]

Jaj! Minden tiszteletem mellett, ez nagyon nehezen ment le a torkomon… Szeretnék megmaradni abban a naiv hitemben, hogy az élet szép, ezt elolvasva egy fokkal nehezebb ez.

[SAnna · Rating 2 out of 5]

Az egész olvasási folyamat alatt ez járt a fejemben:

"MI VAN?"

Maga az alaptörténet érdekes, de az egyetlen jó hozadéka a sztorinak a musical dalai.

[Lukáš Palán · Rating 1 out of 5]

Podle mě Dérymu ujel autobus když psal tuto knihu, protože je tedy řádně ujetá. A nečitelná. Tipuju, že to může přečíst maximálně tak kýbl hrušek nebo vaflovač, pokud bychom připustili, že umí číst. Já to připustit nedokážu, ale děda občas připouštěl prase, tak se ho na to zeptám až pojedu o víkendu na vesnici.

Ale abych se vrátil zpět k literárnímu hororu. Už kolem 8 stránky jsem si začal říkat, že tu knihu napsal sám Satan, aby otestoval, co všechno vydržím předtím než půjdu do pekla. To vše se stupňovalo navýsost intenzivně a to prosím hlavní hrdina jel teprve sám autem („silnice byla naštěstí přímá jako vražda“). Homosexuální tenzi mezi ním a nabraným stopařem jsem jakžtakž ustál, ovšem jejich dialog zabil přibližně tak 70% mého mozku. To vše bylo naprosto nic proti momentu, kdy hlavní hrdina dorazil na festival. V ten moment jsem už četl knihu pouze v blízkosti nemocnic, protože jsem se bál, že mě z toho trefí šlak.

Na festivalu je totiž dost lidí, takže se v knize začnou objevovat i nové postavy, tam a onde, načež blekotají totální nesmysly a ve finále zmizí. Přirovnal bych to k taneční zábavě u nás na vesnici po druhé hodině ráno, tam si taky vždy rozumím nejvíc s židlí nebo vypínačem. A do toho hlavní hrdina mele ze všech asi ty největší nesmysly a aby to mělo grády tak občas mluví k někomu, občas k sobě, sám si odpovídá a sám si odporuje, takže WELCOME TO THE JUNGLE.

Okolo 130 stránky jsem už neměl moc sil, ale ještě jsem se přemohl…pak už si ale nic nepamatuji, jen tupou ránu a tmu.

„Zapal si miláčku.“
„Nekouřím.“
„Neboj, z jedné cigarety ani morče neleze po stropě.“

[Gizella Tóth]

Eddig csak a dalokat ismertem, igazából nem is tudtam, hogy könyv. Jobb lett volna, ha ez így is marad. Egy illúzióval kevesebb.