Gömbös Gyula

by Jozsef Vonyo

Gömbös ​Gyulát Horthy Miklós kormányzó és Bethlen István miniszterelnök mellett a két világháború közötti Magyarország harmadik legbefolyásosabb politikusaként tartják számon okkal. Gömbös jelentősége elsősorban abban rejlett, hogy a nemzeti (jobboldali) radikális irányzat vezéreként jelentős hatást gyakorolt társadalmi csoportok politikai mentalitásának alakulására. Nemcsak tetteivel és politikai gyakorlatával, de az utóbbit meghatározó politikai felfogásával is. Vonyó József tudományos igénnyel, de népszerű formában megírt elsősorban arra keres választ, milyen volt Gömbös személyisége, miként alakultak politikai nézetei és azok hogyan befolyásolták politikai tetteit. A szerző nemcsak ismertetni akar, hanem mindenekelőtt megérteni. Megérteni, hogy miért döntött adott módon az adott helyzetben; mi motiválta abban, hogy minden áron hatalmi pozícióba kerüljön; és miként bánt azzal, amikor már birtokában volt. A kötetnek az is célja, hogy megértse: miért éppen ő vált ki és jutott vezető szerephez különböző helyzetekben, holott az általa irányítottak között nagy számban akadtak magasabb rangú, képzettebb katonatisztek, majd nála sokkalta felkészültebb politikusok? A megértés nem kritikátlan elfogadást jelent a szerző részéről, inkább a jelenségek okainak feltárását, azt a szándékot, hogy beleélje magát hőse helyzetébe, és az ő korának viszonyait, az őt ért szellemi, egzisztenciális, érzelmi hatásokat mérlegelve értékelje szavait és tetteit. A rendelkezésére álló lehetőségek, alternatívák ismeretében ítéli meg, hogy helyesen minősített-e helyzeteket Gömbös, és megfelelő megoldásokat választott-e. Arról sem feledkezik meg, hogy milyen folyamatokat generált, erősített fel vagy fojtott el egész politikai tevékenysége halála után is befolyásolva ezzel az ország sorsának alakulását. Gömbös megítélése máig vitatott. Törekvései figyelmet és minden korabeli magyar vezető politikusénál több és hevesebb, egymással is feleselő érzelmi reakciót váltottak ki. Egyesek héroszként, magyar sorskérdések legvilágosabb megfogalmazójaként és azok megoldására egyedül hivatott, emberfeletti adottságokkal rendelkező lényként dicsőítették. Mások ellenben a sátáni erők képviselőjeként emlegették, aki a korszak két jobboldali diktátora, Mussolini és Hitler példáját követve döntötte romlásba Magyarországot.

296 pages

First published January 1, 2014

Reviews

[Kuszma · Rating 4 out of 5]

Tehetséges politikus gyári hibával. Gömbös számos olyan tulajdonsággal bírt, ami arra predesztinálná, hogy jelentős államférfi legyen: agilis, karizmatikus, küldetéstudatos, nagyszerű szervező* és képes a tanulásra**. Csak épp azok az eszmék, azok fordítják visszájára az egészet. Mert egy tehetséges fajvédő az bizony rosszabb, mint egy tehetségtelen. Persze szokták mondani, hogy a kor kontextusába kell helyezni a kérdést - bár egyre kevésbé nyilvánvaló, miért más ez a kor, mint az –, hát jó, helyezzük. Akadnak korszakok, amikor a korszellem megbolondul kicsit. Nem tud mit kezdeni a globalizálódás egyre sokrétűbb információs hálózatával és működési zavaraival, és ezzel párhuzamosan nem tud mit kezdeni az individualizált egyén szerteágazó igényeivel sem. Ilyenkor egyesek (hívhatjuk őket fajvédőnek, de akár nemzetféltőknek is) azzal gondolják átvágni a gordiuszi csomót, hogy ezeket az egymással gyakran ellentétes problémákat leegyszerűsítik nemzeti sorskérdésekké, azt az illúziót keltve, hogy így amolyan „házi barkács”-stílusban majd helyben megoldhatóak lesznek. Vegyük azonban észre, hogy ez a módszer valójában nem megoldást kínál a létező problémákra, hanem elfedi őket – úgy csinál, mintha azzal, hogy új problémákat találunk ki, a régiek megszűnnének. Nos, a fajvédők (vagy nemzetféltők) nagyjából ezt tették, ezt teszik. Saját nemzetükre egyszerűsítenek le egy komplex létezést, ráadásul igazából azt sem képesek rendesen körülírni, hogy valójában kit értenek „nemzet” alatt. (Ez a definitív zavar Gömbös megnyilatkozásaiból is kitűnik – nemegyszer például ad absurdum „keresztény faj”-ról beszélt.) Mivel a nemzetet képtelenek következetesen etnikai***, vallási vagy kulturális közösségként leírni, kénytelenek homályos körülírásokra, „magyar lelkiállapotra” hivatkozni, és valamiféle jogfolytonosságot teremteni a magyar őstörténettel, amit gyakran nem is ismernek. Biceg az egész felépítmény. És mivel biceg, mankót kell neki adni – és ez a fajvédelem antiszemita vonala. A bűnbak. A közös ellenségkép. Mert hát hogy lehet az, hogy a magyar nép ennyire hűha meg nahát meg páratlan szenzáció, aztán mégsem tud kikászálódni a béka valaga alól? Itt van azért némi ellentmondás, nem? És ez csak azzal oldható fel, hogy „mert valaki más a hibás”. A tudjukkik. Enélkül nem működik az egész.

Erre az eszmére vezethető vissza Gömbös majd minden nagyobb hibája – itt van például az agrár-Magyarország gondolatának erőltetése egy olyan korban, amikor a világtendenciák már egyértelműen az iparosodás felé mutattak. De hát ugye a fajvédelem egyik vesszőparipája, hogy a magyar paraszt az a magyar lélek és hagyomány első számú őrzője, úgyhogy simogassuk csak meg azt a buksi fejét****. Másfelől meg itt van a külpolitika, a revízió folyamatos óhajtása, ami egyfelől lehetetlenné tett bármiféle együttműködést a környező országokkal (nyilván nem csak a mi hibánkból), másfelől meg az egyetlen olyan államhoz kötötte Magyarország sorsát, akitől némi területi korrekciót remélhetett – és az speciel a náci Németország volt*****. Szívás. Meg persze itt van az antiszemitizmus is, amit ugyan miniszterelnöki beköszönőjében Gömbös revideált (minden bizonnyal Bethlen nyomására), de magánbeszélgetésekben nyilvánvalóvá tette, hogy azért nem oda Buda.

Gömbössel kapcsolatban az szokott vita tárgya lenni, hogy miniszterelnöki ténykedése során képes volt-e működni a mai szemmel szintúgy antidemokratikus, de nem diktatorikus Bethlen-féle konszolidáció keretein belül, vagy egy totalitárius állam kiépítésén fáradozott. Magyarán: igazi náci volt-e, vagy nem volt igazi náci, csak olyan… nácicska. Vonyót is ez érdekli legjobban, és arra jut, hogy bár a Hitler-Gömbös párhuzam kicsit erős, de a Mussolini-féle korporatizmusra azért megindult Gyulánk nyálelválasztása. Ráadásul tagadhatatlan, hogy a korban oly divatos vezérkultusz Gömböst se hagyta hidegen (naná, ha ő lehetett a Vezér), és elég egyértelműen törekedett arra is, hogy valamiféle totális ellenőrzést valósítson meg, ahol a Nemzeti Egység Pártja (NEP) fiókszervezetei révén kihatással van a létezés majd minden szegmensére – a kulturális életre éppúgy, mint a testnevelésre. Ebből fakad egy szintén meredek újítása is (amit utódai is bőszen alkalmaznak), annak markáns erőltetése, hogy saját pártja lefedje a nemzet egészét – vagyis mindenki, aki magyarnak vallja magát, lépjen be a NEP-be, mert Magyarország = NEP, ergo aki nem lépett be a NEP-be, az nem is magyar. Ugyanakkor Gömbös tevékenységét végig erősen korlátozta a kormánypárton belüli belső ellenzék, a bal- és jobboldali mozgalmak, de még Horthy is. Tehát maximum annyit kockáztathatunk meg, hogy Gömbös bizony akart Mussolini lenni, de nem tudott – korai halála lehetetlenné teszi, hogy ennél biztosabbat mondjunk. Mondjuk az a tény, hogy korai halála ellenére az ország oda jutott, ahová, jelzi, nem csak rajta múlott a dolog.

* Tulajdonképpen ő honosította meg Magyarországon a mai értelemben vett „tömegpártokat”, és a kormánypropaganda alkalmazásában is úttörőnek tekinthető.
** Rengeteget tanult nagy politikai ellenfelétől (és egyszersmind mentorától), Bethlentől, akinek hatalmi monopóliumát épp e tanultak segítségével tudta kikezdeni.
*** Pláne egy ilyen kevert nép esetében, mint a magyar. Maga Gömbös is háromnegyed részben német volt.
**** Jó, hát politikai értelemben nem tekinthetjük baklövésnek ezt abban a tekintetben, hogy a lakosság többsége ebben az időszakban valóban az agráriumból élt. Ugyanakkor Gömbös olyan szintig eljutott ezen elv alkalmazásában, hogy azt a feldolgozóipar is megsínylette. Aminek következtében nyerstermékeink (elsősorban a búza) elárasztották a külpiacokat, de a jóval drágábban árusítható feldolgozott termékek exportja csökkent – tehát összességében kevesebb bevételhez jutott az ország.
***** Persze nem csak a revíziós politika teremtett kötést a két ország között, hanem a kereskedelmi függőség, és a két rendszer politikai rokonsága is – ezeknek erősödésében is ott van Gömbös felelőssége.