"A takony-család elvesztette az otthonát, távozniuk kellett Peti orrából. Körbenéztek, és gyorsan szétszéledtek, hogy mielőtt még Peti a szemetesbe hajítaná a zsebkendőt, elindulhassanak fertőzni. Baci azt javasolta, próbálkozzanak Dóri orrával, de Fikkelstein úr leinttette. - Messzebb megyünk, valami biztonságos helyre - jelentette ki. Most ólálkodnak a környéken, és keresik azt a tágas, lakályos orrot, ahová mindnyájan beköltözhetnének. A tiéd például elég formásnak látszik. Mondd csak, kifújtad ma már? Többször is? Először a jobb, aztán a bal oldalt? Igen? És kezet is szoktál mosni? Na, akkor ide nem jönnek, ebben biztos lehetsz."
Tóth Kriszta a tőle megszokott humorral ír egy fontos témáról a gyerekeket megfertőző bacikról, az orrukban tanyázó takonyról és arról, hogyan lehet őket távol tartani. Timkó Bíbor különleges figurái szerethetők és érthetővé teszik a gyerekek számára, mi történik ha egy baci megfertőzi őket.
Krisztina Tóth is one of the most highly acclaimed Hungarian poets. She is the winner of several awards, including the Graves Prize (1996), Déry Tibor Prize (1996), József Attila Prize (2000), and her poetry has been translated into many languages. She lives in Budapest.
Pan Smarczyński jest zielonym glutem, który pewnego dnia opuszcza wielki kartoflowy nos starszej damy wraz ze swoim zwierzątkiem domowym - Bakcysiem (mały, brzydki wirusek z ośmioma kończynami uwielbia biegać na zewnątrz i zarażać). Nowy dom znajdują dosyć szybko - w nosie przedszkolaka, który tylko udaje, że wydmuchuje nos. Zawiera związek małżeński z mieszkającą już w nosie chłopca Pnną Smarkanną i niemal natychmiast pojawiają się w ich rodzinie dzieci. Uwaga - ta bajka zawiera w sobie duży ładunek dydaktyki i obrzydliwości.