What do you think?
Rate this book
Der Überlebende
Hardcover
First published January 1, 1983
About the author
Elias Canetti
127 books698 followersAwarded the 1981 Nobel Prize in Literature "for writings marked by a broad outlook, a wealth of ideas and artistic power."
He studied in Vienna. Before World War II he moved with his wife Veza to England and stayed there for long time. Since late 1960s he lived in London and Zurich. In late 1980s he started to live in Zurich permanently. He died in 1994 in Zurich.
Author of Auto-da-Fé, Party in the Blitz, Crowds and Power, and The Voices of Marrakesh: A Record of a Visit
He studied in Vienna. Before World War II he moved with his wife Veza to England and stayed there for long time. Since late 1960s he lived in London and Zurich. In late 1980s he started to live in Zurich permanently. He died in 1994 in Zurich.
Author of Auto-da-Fé, Party in the Blitz, Crowds and Power, and The Voices of Marrakesh: A Record of a Visit
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 of 1 review
March 14, 2021
„A túlélés pillanata hatalompillanat”
Mert az igazi győzelem: túlélni. Egyedül maradni, ott állni ellenségeink és szövetségeseink teteme fölött, arra gondolva, mi bezzeg megmaradtunk. Senki más, csak mi. Milliók és milliók porladó csontjain tapodunk, de minket csak megérintett a pusztulás, nem tepert le. Persze innen nézve a győzelem a legmagányosabb dolog a világon – erről talán a zsarnokok tudnának leginkább mesélni. Egyetlen kiút, ha találunk valami nőnemű egyedet, hogy magvunk ne szakadjon, és általa személyes, egyéni túlélésünk átváltozik egy új törzs születésévé.
Kérdezzünk meg a témáról pár szakértőt.
DRAKULA GRÓF
„Hm. Túlélni. Kicsit unalmas. Majdnem hatszáz éve vagyok itt, nem is számolom, hány koporsó korhadt ki alólam. A barátok kihalnak az ember mellől, egyrészt mert megeszed őket, meg amúgy is. Minden változik körülöttem, mire megszokom az egyik divatirányzatot, már jön is a másik. Mire megtanulom, hogy kezeljük a kazettás magnót, elavul. Mire megértem a mai fiatalokat, már megvénültek. Csak én maradok folyton ugyanolyan.”
És mit szól mindehhez JÉZUS?
„Nem is tudom. Szerintem nem ilyesmit tanítottam. A halál is lehet győzelem. A túlélés pedig a vereség. Az utóbbi gyakran azt jelenti, hogy megalkudtunk a körülményekkel, alávetettük magunkat azoknak, előbbi pedig diadalmas egyesülés az Úr akaratával. Kérdezzék meg a mártírokat, ha nem hisznek nekem. Vagy vegyünk engem. Hagytam magam felfeszíteni, a bűneitekért, ami azért valamilyen kontextusban győzelem, nem igaz? Jó, harmadnapra feltámadtam, megvolt hozzá a protekcióm, szóval nem vállaltam kockázatot, mondhatnátok erre. De azt hiszem, ettől függetlenül az életbe kapaszkodni, harcolni az elkerülhetetlen ellen nem annyira üdvözítő. Az elfogadás, ha nem is királyi út, de közelebb vihet a harmóniához. Azt hiszem, Buddha is egyetértene velem.”
Talán mégis az a legjobb, ha a halhatatlanság klasszikus útjait választjuk. Megírjuk a IX. szimfóniát. A Bűn és bűnhődést. Zenekart alapítunk Beatles néven. Ilyenek. Ez viszonylag megvalósíthatónak tűnni. Én nem szeretnék mindenkit túlélni.
Mert az igazi győzelem: túlélni. Egyedül maradni, ott állni ellenségeink és szövetségeseink teteme fölött, arra gondolva, mi bezzeg megmaradtunk. Senki más, csak mi. Milliók és milliók porladó csontjain tapodunk, de minket csak megérintett a pusztulás, nem tepert le. Persze innen nézve a győzelem a legmagányosabb dolog a világon – erről talán a zsarnokok tudnának leginkább mesélni. Egyetlen kiút, ha találunk valami nőnemű egyedet, hogy magvunk ne szakadjon, és általa személyes, egyéni túlélésünk átváltozik egy új törzs születésévé.
Kérdezzünk meg a témáról pár szakértőt.
DRAKULA GRÓF
„Hm. Túlélni. Kicsit unalmas. Majdnem hatszáz éve vagyok itt, nem is számolom, hány koporsó korhadt ki alólam. A barátok kihalnak az ember mellől, egyrészt mert megeszed őket, meg amúgy is. Minden változik körülöttem, mire megszokom az egyik divatirányzatot, már jön is a másik. Mire megtanulom, hogy kezeljük a kazettás magnót, elavul. Mire megértem a mai fiatalokat, már megvénültek. Csak én maradok folyton ugyanolyan.”
És mit szól mindehhez JÉZUS?
„Nem is tudom. Szerintem nem ilyesmit tanítottam. A halál is lehet győzelem. A túlélés pedig a vereség. Az utóbbi gyakran azt jelenti, hogy megalkudtunk a körülményekkel, alávetettük magunkat azoknak, előbbi pedig diadalmas egyesülés az Úr akaratával. Kérdezzék meg a mártírokat, ha nem hisznek nekem. Vagy vegyünk engem. Hagytam magam felfeszíteni, a bűneitekért, ami azért valamilyen kontextusban győzelem, nem igaz? Jó, harmadnapra feltámadtam, megvolt hozzá a protekcióm, szóval nem vállaltam kockázatot, mondhatnátok erre. De azt hiszem, ettől függetlenül az életbe kapaszkodni, harcolni az elkerülhetetlen ellen nem annyira üdvözítő. Az elfogadás, ha nem is királyi út, de közelebb vihet a harmóniához. Azt hiszem, Buddha is egyetértene velem.”
Talán mégis az a legjobb, ha a halhatatlanság klasszikus útjait választjuk. Megírjuk a IX. szimfóniát. A Bűn és bűnhődést. Zenekart alapítunk Beatles néven. Ilyenek. Ez viszonylag megvalósíthatónak tűnni. Én nem szeretnék mindenkit túlélni.
Displaying 1 of 1 review