Szép mesegyűjtemény, egyfelől tetszik, és örülök, hogy olvastuk, másfelől viszont sajnálom, hogy a címszereplőről csak egyetlen mese szól, hogy sajnos nem függenek össze a sztorik, hogy elég szócséplő, és hol fennkölt, hol viszont nagyon informális, ahogy meg van írva, nekem furcsa egy mesében ennyi beszélt nyelvi elemet feleslegesen túltolni. Gondolok itt az egyébkéntekre, hát legalábbisokra, nyilvánokra, a gyakorlatilagok számáról nem is beszélve. Némelyik mese brutálisan hosszú, a nyelvem feltapadt már a szájpadlásomra, mire véget ért. Több mesének nincs sok értelme. A Gipszi cicás és Kovács néni félékből kellett volna több. (btw, mit keresnek Kovács nénik benne, meg Kalmár nénik, ha a többiek megmaradnak Aarnénak, meg Olénak sőt még Mr. Bumblebee-nek is! :D)
Néhány történet túl cizellált, nyelvileg szép, de emiatt inkább felnőttnek való, és a töltelékszavaktól sem lesz gyerekeknek valóbb.
Snöfrid bevezetése nagyon fura volt, mi köze Snöfridnek Bach-hoz? Minek ide egy „életrajz” erről a Johann Snöfridről. (?)
Nem tudom végső soron mennyire kicsi gyerekeknek szánták, de pöttyet kevés benne az illusztráció is, vannak egész oldalpárok, ahol csak két hópehely van rajzolva, vagy egy csillag.
A bibliai mesék, meg hát köszi, annyira nem… Oké, Betlehem, meg jászol, meg az alapok, de van itt Megváltó, akit követnünk kell, kösz, ez nem hiányzik nekem egy gyerekkönyvbe, és fel se fogom olvasni. De egyébként ugyanígy fura a hyggelig fejezet is, gyerekeknek ez szinte unalmas szócséplésnek tűnik szerintem. A fennkölt és triviális tartalom váltakozása nincs egyensúlyban. Szóóóóval, azt hiszem kösz Schmachtl, maximum könyvtárból. A Vadrózsa utcások és Snöfrid is hasonlóak?
Összességében vannak jó részei, de kissé összevissza, több problémám is volt vele. A fiamat egyébként alapvetően érdekelték a mesék, bár lehet, hogy egy részét nem teljesen értette.